Az csak a pitiáner csirkefogóknak meg a hőzöngő lumpeneknek imponál. Rendes maffiózó ilyenekkel nem foglalkozik, sőt igyekszik távol tartani magát tőlük. Az MSZP nem ennyire finnyás. Nekik minden szavazat egyforma, ebben az értelemben nem tesznek különbséget ember és ember között.

Az ország választásokra készül, a szocialista párt háborúra. Ron Werber, az Izraelből visszacsalogatott kiképzőtiszt és kampánytanácsadó utcai harcokra készíti fel a fiatal és lelkes aktivistákat, mondván, nem óriásplakátokra meg tv-reklámokra kell költeni a pénzt, hanem le kell rohanni az embereket, mozgósítani az MSZP-szavazók 60-70 százalékát, mert azzal már győzni lehet. Werber obszcén kifejezésekkel tarkított előadásának tüzét tovább szította Tóbiás József pártigazgató és műkedvelő moralista, aki elragadtatott hevületében kifejtette, hogy nem osztanak fair play díjat, őt nem érdeklik az etikai és a választási kódexek, mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszélik, hogy mennyi a bírság. Ha valaki ezt úgy értelmezné, hogy Tóbiás szerint némi csalás is belefér a küzdelembe, a választási bizottságokat úgyis megbénítja az ügyesen kiagyalt törvény, az utólagos bírság, feddés, ejnye-bejnye meg nem számít - nos, az lehet, nem jár túl távol az igazságtól. Csak azt nem értjük, mit jelent Tóbiás azon kitétele, amely szerint az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteletben kell tartani. Arra gondol netán, hogy nem szabad tettlegesen bántalmazni az ellentmondókat, vitatkozókat, a közömböseket? Nem tanácsos börtönnel, internálással, kényszermunkával fenyegetni őket, mert ezek a meggyőzési eszközök egy jövőbeli kampánystratégia részei lesznek? Vagy csak arra utal, hogy az ellenfelet is hagyni kell kampányolni, de ezt miért szükséges külön hangsúlyozni?

Hazánkban - s ez a többség meggyőződése - pillanatnyilag még polgári demokrácia van. A választási kampány állítólag arra való, hogy a pártok megismertessék céljaikat, elképzeléseiket, s az alapján a választópolgár kiválassza ízlésének, vérmérsékletének, ilyen-olyan előítéletének, világnézetének, politikai elkötelezettségének leginkább megfelelő programot. Ezt lehet vetélkedésként, versengésként, küzdelemként felfogni, de hadiállapotot hirdetni csak a hatalom mániákus megszállottjai képesek.

A szocialisták már nem beszélnek programról. Már nem is ígérgetnek, igaz, 2002 után mit ígérhetnének még, aminek a lakosság hitelt ad? Egyszerűen csak lerohanják az embereket, rájuk akaszkodnak, a kormány kiválóságáról szóló ökörségekkel traktálják őket, rágalmakat és átkot szórnak az ellenzékre, fasiszta veszedelmet emlegetnek, s nem hagyják magukat lerázni. Ez a jelenlegi, legnagyobb kormányzó párt kampánystratégiája. Ezt szűrték le az elmúlt tizennégy év tapasztalataiból, ezt tanítja nekik Ron Werber, ezt diktálja a praxis. Tóbiás már ebben a szellemben hárította el magától a felelősséget: az általa elmondott jogsértő kijelentések a Fidesz 2002-es kampányára vonatkoztak. A pártigazgató hű maradt önmagához, valóban nem érdekli semmilyen etikai kódex, idegen tőle még a betyárbecsület is, amit rád bizonyítottak, azt illik bevallani. Az alvilágnak van még mit tanulnia. Werber Tóbiás az európai parlamenti választásokra dresszírozza utcai harcosokból álló csapatát. Csak remélni tudjuk, hogy nem az agytröszthöz hasonló gondolkodású és jellemű képviselőjelöltek érdekében zajlik majd a kampányháború. Mindenesetre a csatlakozás után sem fogunk unatkozni. Az MSZP bemutatót tart a híres európai normákból, szociáldemokráciából, a modern politikai kultúrából.

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2004. április 13.