A pénzszűke megmutatkozik a bérek stagnálásában, az útépítésekben, a fejlesztésekben, az új munkahelyek létesítésében, no meg a kormányzati retorikában is, persze szigorúan azzal a felhanggal, hogy az Orbán-kabinet üres páncélszekrényt hagyományozott utódjára. A pénzszűke és a tékozló előd fogalma a Medgyessy-kabinet hivatalba lépése óta összenőtt, ezt szajkózza a kormányfő, a szocialisták pártelnöke, a pénzügyminiszter és ezt szajkózzák az utcai kampányharcosok, a Werber-janicsárok is.

Nem baj, ha nem igaz. Tóbiás Józseftől tudjuk, hogy a népszerűségért vívott harcban nem osztanak fair play díjat, tehát bármilyen nemtelen eszköz megengedhető, bevethető az MSZP-s logika szerint a párt érdekében, még a hazudozás is. Mi több: az elhallgatás is. Amit pedig már végképp nem lehet lehazudni az égről, arról hallgatni kell.

Ezért akkora a csönd az államadósság körül például, mert az megveszekedett iramban emelkedett a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta, s nehéz megmagyarázni, hogy miért; kölcsönt kölcsönre halmoz az állam, de arról egy hang nem sok, annyi sem szól, hogy hova tűnnek el rendre a külföldi hitelezőktől drága kamatért megszerzett eurómilliárdok.

Ezt nehéz az előző kormányra hárítani, bár még mindig könnyebb lenne, mint elszámolni a külföldi hitelekkel.

Tegnap a folyó fizetési mérleg hiányára vonatkozó adatokat közölt a jegybank. Februárban 722 millió euró volt a deficit, 15 millióval még annál is több, amit a legpesszimistább elemzők vártak. Egy, a fizetési mérleg statisztikai adatsorából származó részadat szerint a múlt év februárjához viszonyítva csak a kamatkiadások emelkedése miatt 69 millió euróval több pénz vándorolt ki az országból a hitelezőkhöz. Hol az a pénz, ami után tavaly óta 69 millió euró többletkamatot fizetünk? Az egészségügyben? Az oktatásban?

Abban a húsz kilométer autóútban, ami a Medgyessy-kabinet két éve alatt összesen megépült?

Mindezek alapján láthatjuk, hogy főként és elsősorban nem a pénz hiányzik. A pénz - ha máshonnan nem, hát a külföldi hitelekből - valahol megfordul az országban, de nagyon zárt láncon belül, a kormányzati kapcsolatrendszer rejtekútjain vándorol el a kincstárból ismeretlen helyekre. Valahová. Valakikhez. Olyan helyekre és olyan személyekhez, akik miatt a közpénzek felhasználásáért felelős államtitkár, Keller László ma már nem aktivizálja magát.

Voltaképpen a kontroll hiányzik. És ez az egyetlen hiány, amit a Medgyessy-kormány sikerként könyvelhet el kétéves fennállása óta. Azt tudniillik, hogy sikerre vitte minden, a közintézmények ellen indított támadását, s nincs az a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, az az adórendőrség, az a pénzügyi szervezet, amelynek szándékában állna hathatós vizsgálatot indítani a jelenlegi kormány pénzügyi manővereinek tisztázására, föltárni, hogy hol, milyen rejtekutakon és főként: kikhez szivárognak el a közforintok az államkasszából.

És még valami hiányzik. A gátlás. De ezt már megszoktuk. Fel sem tűnik.

Forrás: Hommer Tibor, Magyar Nemzet, 2004. április 14.