- A közelgő Táncfesztivál programját nézegetve szembetűnő, hogy idén a gyermek- és ifjúsági darabokra koncentrálnak. Mi ezzel a céljuk?

- Amikor a Nemzeti Táncszínház megnyitotta kapuit, alapvető feladatának tekintette, hogy felnőtt és ifjúsági előadásokat egyaránt bemutasson. A színház a kezdetektől a művészeti nevelést hirdeti, amelyet gyerekkorban kell elkezdeni. Vajon miért? Egyrészt fontos, hogy a jövő nemzedékét ezen neveljék, másrészt választhatják pályájuknak is. Mi, akik több évtizedet eltöltöttünk ezen a területen, tudjuk, mennyire nehéz szponzort találni a kultúrának. Ha valaki már gyerekkorában átéli az ezzel járó katarzist, maradandó élményt szerez a lelkében, és művészetet kedvelő emberré válik. Úgy gondoltuk, ebben az évben a gyermek-és ifjúsági programok jegyében rendezzük meg a fesztivált. Az előadásokat úgy válogattuk össze, hogy egyaránt megszólítsa az óvódáskorúakat, az alsó és felső tagozatosakat és a középiskolásokat. Nagyszerű, hogy a gyerekeknek profi és nemzetközileg is elismert társulatok játszanak. Méghozzá olyan produkciókat, amelyekbe bevonják a fiatalokat, ezért jó lélekkel élik meg az előadást.

- A programban nem látni külföldi együtteseket.

- Azért, mert külföldön nincsenek olyan társulatok, amelyek gyerekdarabokat játszanának. Ezért egyedülálló a magyar táncművészek tevékenysége, mert odafigyelnek erre. A közelgő győri Magyar Táncfesztiválra külföldi menedzsereket, fesztiváligazgatókat hívtunk meg, hogy megmutassuk nekik a külön blokkban bemutatásra kerülő gyermek- és ifjúsági darabokat is. Szerencsére ráakadtunk egy francia színházra, amelynek koncepciójában szintén fontos a művészi nevelés, így francia területre már utazhatnak magyar társulatok fiataloknak szánt előadásokkal.

- Sikerült-e a nemzetközi vérkeringésbe bekerülni, megismertetni a színházat?

- Amikor megnyitottunk, nehéz volt a közönséget a Várba szoktatni. Arra törekedtünk, hogy minden korosztályt, minden társadalmi réteget meg tudjunk szólítani. Ezt szolgálja a programspecifikus marketing. Következő lépésként kialakítottuk a fesztválrendszert, évente megrendezzük a Keszthelyi Táncpanorámát, valamint a Táncfesztivált, két évente a győri Magyar Táncfesztivált. Ezután tekintettünk ki a nemzetközi palettára, hogy a külföldi társintézményeknek elmondhassuk, mit csinálunk, és érdekli-e őket. Különösen fontos ez az európai uniós csatlakozás idején, hiszen a tánc a magyar kultúra nagykövete. Ez az a művészeti ág, amely minden nemzetiséget meg tud mozgatni, és legjobban kifejezi, hogyan is gondolkodik a magyar nép. Egyébként látogatóink körülbelül 40-50 százaléka külföldi. A turisztikai szezonban természetesen nagyobb, mint télen, amikor a hazai közönség jön inkább, de ekkor is vannak küldföldiek. Ki kell emelnem, hogy hozzánk nem csoportos tursiták jönnek. Kétnyelvű prospektus alapján a szállodában, vagy az utazási irodákban a tursita választja ki, milyen programra szertne eljönni.

- A kormány megszorító intézkedései miatt a Nemzeti Táncszínháztól is jelentős összeget vontak el. Mennyire terheli ez meg a teátrumot?

- Ebben az évben a múlt évi támogatásunkból 600 millió forintot vontak el, amihez még az áfamódosítások is hozzájárulnak. Bár ez utóbbi kompenzációjára szóbeli ígéretet kaptam, írásos anyag még nincs az asztalomon. Nagy hiány számunkra ez a 35 millió forint, mert új produkciók csak összefogás útján tudnak létrejönni. Az együttesek a Nemzeti Kulturális Alapprogam táncművészeti kollégiumánál pályáznak, és ezt az összeget egésztjük ki. A Nemzeti Táncszínháznak eddig soha nem volt annyi pénze, hogy önálló produkciót saját erőből létrehozzon. Egy produkció költsége körülbelül 5-20 millió forint között mozog. Közösen 5-6 előadást tudunk megvalósítnai. Az együttesektől most várjuk terveiket, és ennek tükrében kiválasztunk néhányat, amelynek létrehozásában segítünk.

- Az induláskor úgy vélte, négy év alatt nemcsak a színház műsorát, hanem az épületet is "felépítik".

- Sok mindent meg tudtunk valósítani. A fénytechnikán lenne még mit javítani, intelligens lámpákra lenne szükségünk. Beindítottuk a Refektóriumot mint kamaraszínházat, ahol független társulatoknak biztosítunk lehetőséget a bemutatkozásra. Szükség van erre a játszóhelyre, mert méltánytalannak tartom, hogy a társulatok kapnak pénzt előadásaikra, de nincs hol bemutatni. Ez havonta 35-40 plusz előadást jelent, ami többletkiadással jár, ezért a biztonságos működéshez szükség lenne plusztámogatásra. Fontos lenne az öltözők felújítása, balett-terem, a mozgássérültek számára lift kialakítása, a színházterem átépítése. Látogatottságunk 91 százalékos, tavaly 268 budapesti és 19 vidéki előadást tartottunk. Elengedhetetlennek tartom, hogy az előadások vidékre is eljussanak, persze ehhez is támogatás kell, mivel a vidéki kulturális intézmények nem rendelkeznek anyagi fedezettel ahhoz, hogy például az együttesek útiköltségeit fizessék.

- Milyen elképzeléseik vannak a közeljövőre?

- Indultunk egy Phare-pályázaton, mert szeretnénk bemutatni a cigány kultúrát a művészet valamennyi ágának segítségével. Képzőművészeti, fotóművészeti kiállításokat, író-olvasó talákozót szeretnénk rendezni, illetve a zenei- és mozgásvilágot megismertetni.

Forrás: Szilágyi Kata, mno.hu

fideszfrakcio.hu