A szocialisták az irányított betegellátás modelljéről nyomják a propagandahablatyot, lázas igyekezettel elfedve a kökényi megszorító program lényegét, hogy tudniillik a gyógyszerkassza hatvanmilliárdos megkurtítása sem elég Draskovicsnak. Mivel a kórház-privatizációs törvény megfeküdte a betegek, az ápolók, az orvosok és az alkotmánybírák gyomrát, a majdan kiválasztandó új kórháztulajdonosok (az úgynevezett pénzügyi befektetők) busás haszna érdekében már most átalakítják az egészségügyet. Az irányított betegellátási rendszernek elkeresztelt programban állítólag már egymillió embert látnak el. Impozáns kísérleti adat. A monstre kísérlet állítólag monstre haszonnal kecsegtet, amiből a hippokratészi esküt az alsó fiókba sülylyesztő, profitorientált orvosok is részesülnek. A megtakarítás negyven százalékát tehetik zsebre, hálapénz helyett vagy amellé. A haszon abból jön, hogy a gazdasági megfontolásokat szem előtt tartva kötnek szerződést versenyképes egészségügyi szolgáltatókkal, akár házi szakápolásra is, hogy a drága - a korábbi szocialista kormányzás idején megritkított - kórházi ágyakat ne terheljék túl a betegek. És akinek nem tetszik a hely vagy az orvos, ahova irányították, elmehet máshova. Akár a híd alá. A szabad orvosválasztás ugyanis ezután már pénzbe kerül, pontosan az ellátási költségek tíz százalékába. Vagyis a szegény betegeket ezután irányítják, a tehetősebbek meg megengedhetik majd maguknak, hogy a legjobb orvosok operálják, a legjobb szülészek pátyolgassák őket.

Az amerikai modell, amit most ránk kényszerítenek, az Egyesült Államokban is csúnyán megbukott, de ez nem zavarja a kardiológusból lett minisztert, aki jó szívvel szolgálja ki a világbanki reformóhajokat. Kökény doktor korábban szenvtelenül tűrte egy szívsebész éhségsztrájkját, aki csak az önként vállalt éhezésével tudta kikényszeríteni a műtétre váró betegei operációjának finanszírozását. Miközben egymillió beteget irányítgatnak az egészségügy gyógyszerhiányos útvesztőjében, aközben fenn, a feudális orvosi hierarchia csúcsán maradt kapacitás minden idők legaljasabb lejárató propaganda-hadjáratára a doktorok ellen. A szocialisták elfelejtették: a hálapénz is az ő egészségügyi reformtalálmányuk volt. 1958 decemberében a párt (mármint az MSZP anyagi és erkölcsi jogelődje, a vörös csillagos MSZMP) hattagú bizottságot állított fel annak eldöntésére, hogy az egészségügy rossz anyagi lehetőségei miatt "az orvos pénzt ne kérhessen ugyan, de ha nem ad érte előnyt, elfogadhassa".

Míg a szocialista műhelyekben a költséghatékony betegirányítás technikáján munkálkodnak, addig a Fővárosi Közgyűlés SZDSZ-frakciójának egészségügyi szakpolitikusa, a szabad demokrata klientúra érdekében több mint egy évtizede háborítatlanul és sikeresen lobbizó Szolnoki Andrea szakmai irányításával megkezdődik a fővárosi kórházak privatizációjának előkészítése. Az egészségügyi reform felszíne alatt az évtizedek során befizetett járulékokból keletkezett - törvénysértő módon államosított, majd elkótyavetyélt - társadalombiztosítási közvagyonra felépített egészségügyünk teljes szétverése folyik néhány ember alkotmánysértő víziójának megvalósítása érdekében. De még ez is csak látszólagos, a köznek gumicsontként odavetett cél.

Látható: a gyógyító tevékenységek leépítését célzó átszervezés eredményeként értékes (kórházi) ingatlanokból fogják kiszervezni a gyógyítást, hogy azután a deficitessé tett intézményt be lehessen zárni, és át lehessen játszani az ugrásra készen álló ingatlanbefektető cégeknek. Olyanoknak, amelyek drágán vesznek pártszékházat, ha olcsón jutnak önkormányzati vagyonhoz.

Forrás: Torkos Matild, Magyar Nemzet, 2004. április 21.