Nos, ezek az adatok azt a tendenciát mutatják, hogy a kormányzat provinciális, botor módon ellene feszül a megállíthatatlan nemzetközi folyamatoknak. Hogy a végrehajtó hatalom nem érti a külvilágot, és önsorsrontó magatartásával a nemzeti érdekeknek árt. A sors különös fintora, hogy a helyi közgazdasági agitpropkák véleményével szemben az elmúlt hetekben kiadott külföldi elemzések - legyenek azok bankokéi vagy kutatóintézetekéi - azt bizonyítják, hogy az MSZP-sek és SZDSZ-esek által mucsaisággal vádolt Orbán-kormány nemcsak veri a Medgyessy-kormányt a gazdaság minden területén, de - és talán ez a legfájóbb a koalíciónak - az ország globalizáltságában is élen járt. Azután, hogy kiderült: a Világgazdasági Fórum által összeállított üzleti versenyképességi listán egy év alatt tíz hellyel csúsztunk vissza, és hogy lassan nincs összehasonlítás, amelyben ne előzne meg bennünket Szlovákia, valamint legújabban Horvátország is, most további két pofon ért bennünket a Medgyessy-kormány koncepciótlan, kizárólag a zsákmányszerzésre hangolt gazdaságpolitikája miatt.

A Bush-kormány idején különösen befolyásos amerikai Hudson Intézet most hozta nyilvánosságra a gazdasági szabadságról összeállított 2004-es világindexét. Magyarország az országok sorrendjében a 42. helyre csúszott le. Pontszámunk pedig 2,60-ra a tavalyi 2,23-ról. Megjegyzendő, hogy az utolsó Horn-évben e lista szerint 3,04-es szabadságosztályzatról vette át az Orbán-kormány a gazdaságot, és 2,23-mal adta át. A skálán az 1-es a legjobb. A világlistán Hongkong és Szingapúr vezet. Észtország az Egyesült Királyságot, Dániát, Svájcot, az Egyesült Államokat és Ausztráliát is megelőzve a meghökkentően kiváló hatodik helyet foglalja el. A posztkommunista csatlakozók mindegyike jobban áll nálunk: Salvador, Uruguay, Trinidad és Tobago, valamint Bolívia, sőt az afrikai Botswana is, amely országot Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter küldöttei - nyilván tanulás céljából - felkerestek nemrégiben az adófizetők pénzén.

Általános és csúfos visszacsúszásunkat erősíti a szakmai körökben szintén erősen figyelt A. T. Kearney/Foreign Policy magazin 2004-es globalizációs indexe is, amely nemzetközi összehasonlító statisztikák alapján egy ország nyitottságát méri a politikai, a gazdasági, a személyi, valamint a technológiai globalizáció terén. Ez az index a világ azon 64 országát veszi górcső alá, amelyek a globális termelés 98 százalékát adják. A tavalyi évre vonatkozó lista vezetője Írország és Szingapúr. Mi a huszonhatodik helyet foglaljuk el a listán. A csehek a 14., a szlovének a 19. helyen állnak, a szlovákok pedig a 21.-en. Magyarország jelenlegi pozíciója hárommal roszszabb minősítést kapott 2002-es teljesítményünkhöz képest. Ugyanakkor a szlovákok hat hellyel rukkoltak előre.

Az emlékezés homálya talán még nem fedi el azt a tényt, hogy Magyarország két évvel ezelőtt éllovasnak számított az internethasználatot illetően, mára azonban sereghajtó lett. Helyettünk a szlovénok, a szlovákok és a csehek törtek élre, sőt két napja a BBC arról tudósított Tallinnból, hogy a csatlakozók közül Észtország az első az internethasználat terén is.

A napokban közölték a magyar lapok azt a grafikát, amelyen Magyarország devizában fennálló nettó külföldi adóssága látható 1995 és 2003 között. A grafikon 1995-től kezdve meredeken és töretlenül csökkenő adósságot mutat 2003-ig, annak ellenére, hogy az utolsó évben a görbének meg kellett volna törnie és felfelé kellene ívelnie, ugyanis, mint a grafikon számai helyesen mutatják, a 2002-es 5,6 milliárd után 2003-ban az adósság 8,2 milliárd euró volt. A forrás az MNB/MTI Rt. Sajtóadatbankja. Ha nemzetközi összehasonlításban a választók becsapását rangsorolnák, az lenne az egyetlen terület, ahol a Medgyessy-kormány fényes sikert aratna.

Lovas István, Magyar Nemzet