Egy nappal korábban még mint elítélt újra a bíróság elé állt minősített adócsalás vádjával. A vállalkozó pályafutása bővelkedik ellentmondásokban: egyesek jótevőt láttak benne, korrekt üzleti partnert, mások bűnözőként említették. Azok mindenesetre gengszterfilmbe illő jelenetnek lehettek szemtanúi, akik látták a televízióban Tasnádit, ahogy szombat hajnalban a Kozma utcai börtön kapujában, csuklyás testőrök vártak rá, majd luxus Mercedesbe szállva elviharzott.
Tasnádi Péter a bíróságon és nyilatkozataiban rendre Pintér Sándort és a Fideszt teszi felelőssé, hogy tönkretették. Könnyű testi sértésért és garázdaságért azonban már 1983-ban hat hónap, két évre felfüggesztett börtönt kapott. Állítólagos maffiatevékenység miatt a kilencvenes évek elején indult ellene a hajtóvadászat, amely még most sem ért véget. Elsőfokú ítéletének kihirdetése után, 2002 áprilisa és augusztusa között bizakodón szólt az új kormány megalakulásáról, de csalódnia kellett, mert a "Fidesz börtöne" - ez a kifejezés szerepel második könyvének címében - helyett a balliberális koalíció zárkájába került szeptemberben, ahol május elsejéig ült.
Egy nappal kedvezményes szabadulása előtt még a Pesti Központi Kerületi Bíróságra vitték fogvatartói, ahol elkezdődött 248 millió forint kárértékű adócsalási ügye. A tárgyaláson nem ismerte el bűnösségét. Mint ahogy állította, szakértők és ügyvédek tanácsaira hallgatott, amikor aláírta azokat a papírokat, amik alapján megvádolták. Különben is - jelentette ki Tasnádi - a vádbéli időszakban már előzetes fogva tartásban volt. Furcsállotta azt is, hogy szabadulása előtt egy nappal kezdi el a bíróság a tárgyalást, mint ahogy annak is hangot adott korábban: a rendőrség öt nap alatt lezárta a jelenlegi ügy nyomozását. A pénteki perben meghallgatták még az egyetlen tanút, valamint egy ingatlanszakértőt is. A bíróság szeptember 16-ra napolta el a tárgyalást. Az ügyészség nem kezdeményezte a vádlott előzetes letartóztatását, így Tasnádi várhatóan szabadlábon védekezhet.
Másnap, május elsején, hajnali öt óra körül tíz öltönyös, csuklyás testőr állt sorfalat a Kozma utcai börtön kapuja előtt. Tasnádi Péterre vártak, aki hamarosan kilépett a rácsos kapuk mögül, s a jól megtermett emberei gyűrűjében luxus Mercedesébe ült. Elöl és hátul egy-egy kocsi biztosította a "főnök" autóját, s nagy robajjal elhajtottak. A rá váró újságírók egyikének sem adott interjút.
Fekete Mercedesszel járt-kelt az országban
Tasnádi Péter bigott kommunista családban született 1950-ben. Édesapja katonatisztként, édesanyja egy külkereskedelmi vállalat párttitkáraként "építette szívvel-lélekkel és teljes meggyőződéssel a szocializmust" - derül ki a vállalkozó első könyvéből. A katonai iskola után hét évet töltött a marxista főiskolán, ahol annak minden szakát elvégezte. A katonaság után ismerkedett meg első feleségével, akivel két gyermeket neveltek fel. A felesége családja révén csöppent bele a hetvenes évek maszekjainak világába. Azért, hogy őt is elfogadja a rongyrázó társaság, az Állami Biztosító ügynökeként - elmondása szerint - hét év alatt a legjobbak közé küzdötte föl magát. Az akkor monopolhelyzetben lévő biztosító tisztes jutalékot fizetett Tasnádinak, de ez sem elégítette ki pénzéhségét. Fizetését más üzletekkel egészítette ki: biztosítási ügynökként hozzájutott az autókiutalásra várók listájához, s a lehetőségről lemondók kocsiját jó pénzért kiközvetítette olyanoknak, akik mindenképpen hozzá akartak jutni a hetvenes évek jólétének szimbólumához, a Zsigulihoz.
Tasnádi, miután a kispénzű honfitársai fizetéséből meggazdagodott, 1977-ben megnyitotta a főváros első testkultúra- szalonját, ahová csak úgy dőltek az akkori idők fontos emberei, szavai szerint az "elit": művészek, sportolók, politikusok, újságírók. A bevétel az akkori szocialista valósághoz képest nem volt csekély: havi hatvan-hetvenezer forintot kaszált. De ami még fontosabb: itt épült tovább az a kapcsolatrendszere, amelyet a későbbiekben meglehetős hatékonysággal használt ki. Miután a Dél-budai Fodrászszövetkezet - amelynek égisze alatt futott a fitneszterem - eltávolította Tasnádit a vezetésből, 1980-ban a Hírlapkiadó Vállalatnál hirdetésszervezőnek állt. Többek között a Népszabadságnak hozott bevételt, amelyről így írt könyvében: "Akik ismerik az akkori viszonyokat, tudják, hogy ez mit jelent. Ha mint a párt központi lapjának munkatársa bejelentkeztem bárhová, megnyílt előttem minden ajtó. Ráadásul vásároltam magamnak egy fekete Mercedest, úgy jártam-keltem szerte az országban, mintha a hatalom legbelsőbb köreihez tartoznék."
Később sportlapok készítésénél ügyködött, s több szövetség reklámosa lett. Magyar csapatokat kísért külföldre, végül a sportszövetségek megelégelték Tasnádi stiklijeit - az USA-ba készülő női kosárlabda-válogatott utaslistáján a beállós posztján az ő neve szerepelt - és eltávolították a hazai élsport közeléből.
Felmerült: a Moszad tagja
Sportmenedzseri bukását követően, igaz, vastag bankszámlával, Bécsbe tette át székhelyét. Egy osztrák nő hajlandó volt hetvenezer schillingért hozzámenni feleségül, ami az állampolgársággal is együtt járt. Millióiból modellügynökséget nyitott, ám régi szerencséje elpártolt tőle, és elvesztette minden vagyonát. Üres zsebbel jutott el Izraelbe, ahol az egykor sikeres üzletember csupán a segédmunkási állásig jutott. Tasnádi azonban nem erről álmodott, így jelentkezett egy olyan félkatonai testőrképzőbe, amit gazdag gyémántkereskedők tartottak fenn. A hat hónapos elitkiképzés ingyenes volt, s a hallgatók személyi testőrként vagy titkárként helyezkedtek el a gyémántüzlet legbefolyásosabb üzletemberei mellé. A Tasnádi ellen folyó rendőrségi vizsgálatkor felmerült az a lehetőség, hogy a testőrképzőt az izraeli titkosszolgálat, a Moszad működteti, ilyenformán pedig ő is a körükbe tartozik. Ezt Tasnádi cáfolta.
Tasnádi személyi testőrnek szegődött egy gazdag gyémántkereskedő mellé. Főnökével beutazta szinte az egész világot, de a jól fizető állás gyümölcse a luxuskaszinók pénztárába folyt. Szenvedélyévé lett a szerencsejáték, ő volt a nagy játékos és egyben a nagy vesztes is. Annyi pénze azonban még maradt, hogy 1987-ben újra Bécsben telepedjen le, hogy a magyar bevásárlóturizmust kihasználja. Rövid időn belül öt műszaki kereskedést nyitott, s könyvében azt állítja, annyi magyar vásárolt nála, hogy egészen Tatabányáig állt a sor. Előfordult, hogy egymillió schilling bevételt könyvelt el egy nap alatt. A vásárlási láz csendesedésével üzletei is hanyatlásnak indultak, nem sokkal később pedig jelentős bankhiteltartozásai elől ismét Magyarországon talált menedéket.
Maffia életre-halálra
Tasnádi Péter 1991-ben tért haza végleges letelepedési szándékkal, s az elsők között kezdett el foglalkozni őrzés-védelemmel. Cégeket alapított a megtakarított harmincmillió forintjából, s létrehozta a Maccabi Sportklubot, később az Utcai Harcosok Szövetségét. Itt edzési és versenyzési lehetőséget adott a küzdősportokban jeleskedőknek, cserébe a fiúk Tasnádi és mások magas kamatra kiadott pénzeit hajtották be, kétes szórakozóhelyek portaszolgálatait látták el. Az üzletbe később sógora, a nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, Láposi Lőrinc is bekapcsolódott. Ügyfeleik közé tartozott például a bukott úszómenedzser, Zemplényi György, vagy az izraeli parafenomén, Uri Geller is. De bárki felbérelhette jó pénzért Tasnádi legényeit: felbukkant a Budai hengermalom tulajdonlási vitáiban, a budai Sas Klub Hotel, vagy a Bársony András MSZP-s politikus fémjelezte szakszervezeti ingatlan elfoglalásánál is.
A vállalkozó egyre jobban belesüppedt az alvilág ragacsába, nevét összefüggésbe hozták a fővárosi szervezett bűnözéssel, azaz a váci hetekkel. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1992-ben kezdett el nyomozni a maffiafőnöknek kikiáltott hét férfi ellen. Úgy gondolták, hogy Tasnádi demonstratív - fényes nappal, a Rákóczi úti irodájában történt - elfogásával és büntetőeljárás alá helyezésével eljuthatnak a többi hat emberig. Be is gyűjtötték Prisztás Józsefet, Döcher Györgyöt, Lovas Pétert, Haris Sándort, Csobolya Attilát és Száva Lajost, de végül csak Tasnádit sikerült elítélni, őt is öt év múltán. Két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, zsarolás, önbíráskodás, személyi szabadság megsértése és lőfegyverrel való visszaélés miatt. Azóta Prisztást, Döchert ismeretlenek megölték, a többiek visszavonultak. Száva Lajos, azaz a Sárgalábú ellen pedig jelenleg is büntetőeljárás folyik. Azt beszélik, hogy Haris Sándor barátja, Döcher kivégzése után egy Rákóczi úti irodában húzta meg magát...
1999 őszén újra kattant a bilincs Tasnádi csuklóján, de ezúttal nem az irodájából vitték el a kommandósok, hanem a Ferihegyi repülőtérről. A vádak hasonlók voltak az 1992-es eljáráshoz, de hozzájuk csapták még az adócsalást és a bűnszervezet létrehozása és működtetése vádját is. Ezzel az első maffiaper kezdődött Magyarországon. Nem lehet tudni, hogy a rendőrség vagy az ügyészség hibájából, mindenesetre a bíróság sem első, sem másodfokon nem látta bizonyítottnak a súlyos büntetési tételt jelentő maffiavádat. Négy és fél éves börtönbüntetést szabtak ki Tasnádira két éve azzal, hogy le kell töltenie a korábban kapott két évét is.
Az első- és másodfokú eljárás között öt hónapra kiengedték az előzetes letartóztatásból. Tasnádi számos olyan helyen - tévéstúdióban, szórakozóhelyen, vidéki főzőversenyen - jelent meg, ahová a házi őrizet miatt nem mehetett volna. Még a jogerős ítélet kihirdetése előtt négy hónappal visszavitték Tasnádit a börtönbe. Eközben megindult a 240 millió forintos adócsalás ügyében a nyomozás, valamint egykori "pénzügyminisztere" ellen Kölnben vádiratot nyújtottak be, s Márai Pétert előzetes letartóztatásba helyezte a német hatóság. Több közös vagyonukat - például a balatoni Négy Évszak szállodát - zár alá helyezte a bíróság. Az ügy kapcsán Tasnádi szerepét is vizsgálták, de a több éve folyó eljárás azóta elhalt.
Tasnádi személye a legújabb, a szocialistákhoz köthető botrányban, a K&H-ügyben is előkerült. A rendőrség gyanúja szerint felvételek bizonyítják, hogy '98 márciusában Tasnádi számlát nyitott az akkor Rejtő E. Tibor vezetése alatt álló ING Banknál, ahol a későbbi K&H-vezér maga írta alá a szerződést. 2001 őszén viszont, amikor a rendőrség nyomozni kezdett, már nem volt nyoma a direktor szignójának. Tasnádi állítólag összesen 160 millió forintot fizetett be a számlára, jobbára kis címletekben. A pénz egy részét utóbb értékpapírokba fektették, másik részét felvette Tasnádi. Rejtő E.-t törvény kötelezte a pénzmosásgyanús ügylet jelentésére, ám ő ezt elmulasztotta. A felelősségre vonás végül elmaradt, mert az ügy időközben elévült. Tavaly novemberben Kulcsár Attila állítólag azt mondta: Rejtő E. Tibor több alkalommal is életveszélyesen megfenyegette. "Ha bármiről említést teszek, akkor Tasnádi Péterrel intéztet el" - vallotta Kulcsár, aki utóbb cáfolta, hogy ilyen kijelentést tett volna.
"Mindent megtehet, az MSZP-t és az SZDSZ-t is ő juttatta hatalomra"
A tények egyértelmű képet festenek Tasnádi viszonyáról a politikához. Hat éve a Napi Magyarország arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor akkori MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is működő villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. A lap információja szerint az összejövetelek fő témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lőrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenőrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erős János, aki nemrégiben a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó.
Tasnádit abban az évben letartóztatták, a kapcsolatépítésnek ugyanakkor meglett a gyümölcse. 2000 augusztusában, egy évvel letartóztatása után több közéleti személyiség, sportolók, művészek és üzletfelek nyílt levelet fogalmaztak Orbán Péterhez, az akkori országos rendőr-főkapitányhoz, amelyben döbbenetüket fejezték ki a barátjuk, Tasnádi Péter ellen folyó eljárás miatt. Szerintük a vállalkozó korrekt üzleti partner és törvénytisztelő állampolgár. Tasnádi Péter úgy él és viselkedik, ahogy a művelt világban általában élnek az üzleti életben is sikeres értelmiségiek. A levél aláírói többek között: Szikinger István alkotmányjogász - Tasnádi első számú védője -, Kende Péter író, Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy, Korda György és Balázs Klári énekesek, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózó, Frölich Róbert főrabbi, Zoltai Gusztáv, a budapesti zsidó hitközség igazgatója és mások.
Közeledés a hatalomhoz
A balliberális hatalomhoz való egyértelmű közeledésére jellemző, hogy amikor az elsőfokú ítéletének kihirdetése után kiengedték az előzetes letartóztatásból, nem tudni, miben, talán az amnesztiában bizakodva üdvözölte a frissen megalakult koalíciót. Az egyik internetes újságnak még azt is elárulta, hogy szívesen elvállalná a belügyminiszteri posztot, és felszámolná a szervezett bűnözést. Ugyanebben az interjúban elmondta: az SZDSZ-re adta voksát és a börtönben minden rabot az MSZP támogatására buzdított, mert e két párt koalíciójától lehetett várni, hogy a demokratikus jogokat tisztelő, szakértő kormány jöjjön létre. Ezek után nem meglepő, hogy egy rendőrségi jelentésben az olvasható: egy sértett édesanyját azzal fenyegette meg, hogy mindent megtehet, mert az MSZP-t és az SZDSZ-t is ő juttatta hatalomra.
Még 2002 nyarán megfenyegette a Magyar Nemzet munkatársát, Lovas Istvánt, aki ezért feljelentette, de a rendőrség nem nyomozott az ügyben. Egy kereskedelmi tévében a jobboldali újságírók levadászásáról elmélkedett, majd megírta a 983 nap a Fidesz börtönében című könyvét. Igaz, a bemutatóra már nem mehetett el, mert újra visszahelyezték az előzetes letartóztatásba. Ha az adócsalási ügyben is elítélik, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják.
Szenvedi Zoltán, Magyar Nemzet