Van neki saját számlára is röstelkednivalója bőven, de azok miatt még csak elpirulni sem szokott. Schmitt Pál helyett szégyelli magát a derék sportminiszter, aki ezáltal a szégyenérzetnek is új (bolsevik, európai) dimenziókat adott. Vajh mi késztette ily nagy érzelmi kilengésre, morális felindulásra a honi szociáldemokrácia megzápult okostojását?

Világosi Gábor hajdani államtitkár, jelenlegi SZDSZ-es képviselő interpellált hozzá, a Fidesz választási plakátja ürügyén. A plakáton Schmitt Pál látható, három hunyorgó, mosolygó sráccal, akik a magyar sport utánpótlását hivatottak jelképezni. Az egyik kölyök mellén az uniós jelvény látható, míg Schmitt Pál a magyar címerrel díszített mackófelsőben pompázik. Világosi szerint Schmitt Pál az olimpiai mozgalom jelképeit a kampány eszközére züllesztette. Mélységesen elszomorította a szabad demokraták jeles képviselőjét, hogy a Fidesz plakátján a Fidesz alelnöke, mellesleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a magyar válogatott melegítőjét viseli.

Erre válaszolta a sportminiszter, hogy sajnálja, és Schmitt Pál helyében is szégyelli magát.

Ez az eredménye két horpadt homlokú, szellemi parvenü párbeszédének. A plakát tüzetes átvizsgálása után nem találjuk az olimpiai mozgalom leghaloványabb jelképét sem. Hozzátéve, ha Schmitt Pál a nyakába akasztotta volna olimpiai bajnoki aranyérmét, akkor sem lehetne senkinek semmi kifogása. Schmitt Pál azon ritka emberek egyike, aki saját tehetségének és szorgalmának köszönheti a sikerét. Nem az SZDSZ utalta ki neki a bajnoki címet, s nem kontraszelektált mozgalmi kapcsolatai révén szerezte az aranyérmét. Gyurcsánnyal ellentétben nem a rabló privatizáció lehetőségeit kihasználva, nem bankár anyósa bankhiteléből jutott a csúcsra. Kisstílű, pofátlan, aljas ügyeskedéssel miniszterré avanzsálhat valaki, de senkiből nem lesz olimpiai bajnok. Schmitt Pál a maga kampányában teljes joggal használhatná az olimpiai jelképeket, hiszen sportolóként, majd sportdiplomataként is tett valamit ezért az országért.

Ám Schmitt Pál van annyira visszafogott és szerény, hogy kampányában nem hivalkodik olimpiai bajnoki címével, vizionáljon bármit is Világosi éjsötét elméje. Gyurcsány meg szégyenkezzék azon, hogy Horn Gyula nem pufajkában fotóztatja magát a választási plakátokon, holott esetében az lenne adekvát.

Az olimpiai mozgalom jelképei nem szerepelnek a plakáton. Mi bőszítheti mégis a Világosi- meg a Gyurcsány-féle "sportembereket"? Soha nem fogják bevallani, de egyedül és kizárólag a magyar címer. A külügyminisztérium már szürkésbarna koszfolttá silányította, a határokon már letakarták, más ülepnyalásra hivatott hivatalnokok most törik csökött agyukat, miként tüntessék, homályosítsák el, erre Schmitt melegítőjén teljes szélességében ott ragyog.

Az a magyar címer, amelyik pontosan kifejezi 1100 éves európai jelenlétünket, évezredes keresztény államiságunkat, egységbe foglalja múltunkat, nem adja meg magát a jelennek, üzen a jövőnknek. Ez bántja őket, ezt nem bírják lenyelni, tudomásul venni, elviselni.

Kétségtelen, egy Világosi vagy egy Gyurcsány mellén valóban idegenül hatna a koronás magyar címer, de tőlük nem is várunk ilyen áldozatot. Azt viszont joggal elvárjuk, hogy még kampánytémaként se foglalkozzanak olyan ügyekkel, amihez semmi közük sincs. S ez esetben nem csak a nemzeti jelképeinkre gondolunk, sokkal inkább a nemzet jövőjére.

Forrás: Magyar Nemzet, 2004. május 5.