fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Tiszta kezek
2002. június 14., 10:18
Emlékeznek még a huszonhárom nagy ügyre? Ne hibáztassák magukat, ha nem tudják, miről beszélek. Nyolc évvel ezelőtt az MSZP (és az SZDSZ) kampánya az állítólagos szakértelem hangoztatása mellett az Antall- és a Boross-kormányok korrupciós ügyeinek ostorozására épült. A baloldal akkor elsöprő győzelmet aratott, s a kormányalakítás után azonnal vizsgálódni kezdett. Amikor néhány év múlva valaki rákérdezett a feltárt visszásságokra, Horn Gyula - miközben hangot adott a nehézkes bírósági ügyintézés miatti elégedetlenségének - említést tett az első szocialista-szabad demokrata kabinet által feltárt huszonhárom ügyről. Sem akkor, sem azóta nem derült ki, hogy miről is beszélt valójában. Az MDF vezette kormány korrupciós ügyeinek feltárása érdekében óriási lendülettel indult meg 1994-ben a vizsgálódás, az eredmény: semmi.

Nem árt visszaemlékezni erre, amikor a második MSZP- SZDSZ-kormány tényfeltáró buzgalmát szemléljük. "A volt kormányfő (Orbán Viktor - a szerk.) arra számít, hogy ha nagy baj van, ha esetleg felelni kell a bíróság előtt, akkor a gyerekekkel majd gyertyákat égetnek, szent dalokat énekelnek, nehogy felelősségre vonják a polgári sejtek vezérét." Ez a mondat a Népszabadságban jelent meg, s a nagy árokbetemető, Kovács László szavait idézte. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy egy ilyen, a fél országot vérig sértő kijelentés jó érzésű ember szájából nem hangozhat el, hiszen a politikai ellenfél bírósággal való fenyegetése ezen a szinten új elem a magyar belpolitikában (ráadásul Kovácsnak is tudnia illene, hogy Batthyánytól Nagy Imréig mi lett a sorsuk a bíróság elé citált magyar kormányfőknek). A szalonképes jelzővel nehezen minősíthető kirohanás arra utal: az új koalíció számára létfontosságú, hogy a közbeszéd az elődök okkal vagy ok nélkül kifogásolható ügyeiről szóljon. S ha már nem tudnak olyan látványos lépéseket tenni a tisztább közélet megteremtése felé, mint a Fidesz Princz Gábor menesztésével vagy a pazarló tb-önkormányzatok megszüntetésével, marad a kormánypárti sajtó által visszhangzott korrupcióellenes retorika, a fenyegetőzés és a gyermeteg akciózás (lásd az Álmok álmodói kiállítás bezárása, majd kinyitása).

Félreértés ne essék: a törvénytelenségeket (ha voltak) fel kell tárni; a gyanús ügyleteket ki kell vizsgálni; az állami szférában előforduló, a kedélyeket minden kormányváltáskor borzoló irreálisan magas végkielégítések ellen pedig törvényt kell módosítani (nem fognak). A Medgyessy-kormány szándékának hitelességét számos tény - leginkább a miniszterelnök személye - megkérdőjelezi. A vizsgálatokat talán a leghangosabban követelő Eörsi Mátyás ügyvédi irodájával például a Horn-érában feltűnően nagyvonalú szerződéseket kötött az ÁPV Rt. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a vizsgálódások valódi célja nem az igazság feltárása, hanem a figyelem elterelése a baloldali klientúra négy év kényszerszünet (?) után folytatódó gátlástalan vagyonfeléléséről. Az sem túl biztató fejlemény, hogy Simókáné vagy a kormányfővel szoros kapcsolatokat ápoló Apró-Dobrev-Gyurcsány család tiszta kezei matatnak a közpénzek (el)folyását szabályozó csapok körül. Ehhez kapcsolódik tegnapi hírünk, amely szerint a Kovács László legszűkebb környezetéhez tartozó, a MiG-29-es vadászgépek felújítása körüli korrupciógyanús lobbizásban kétes szerepet játszó Ábri Judit a Magyar Fejlesztési Bank egyik vezetőjeként folytatja pályafutását.

Valóban érdemes óvatosan bánni a vizsgálatokkal: nehogy a Wermer-féle Happy End helyett a Medgyessy nevelt lánya által irányított Happy-Film '97 Bt. kerüljön kínos helyzetbe a köztelevíziónál zajló kutakodás során. A végén még az is kiderülhet, hogy a magyar történelem legkorruptabb ellenzéke került most kormányra.

Szerető Szabolcs (Magyar Nemzet, június 7.)