Témajavaslat Demszky Gábornak

Nehéz követni Demszky Gábor csapongó gondolatvilágát. A véletlenül sem Budapesttel foglalkozó főpolgármester például több publicisztikában méltatta saját tevékenységét a kommunizmusban, és a minap úgy döntött, hogy Irakról ír cikket (A Nyugat védelmében, május 24.). Miért foglalkozik külpolitikával Budapest első embere?

Erre a kérdésre válaszoljon maga Demszky Gábor. De ha már a külpolitika kérdéseit is magáénak érzi, akkor érdemes lett volna áttanulmányoznia a megszólalásokat, dokumentumokat. George Bush leglelkesebb PR-szakembere is óvatosabban fogalmazna Irak kérdésében, mint azt a főpolgármester teszi. Romano Prodi, aki nem Budapest főpolgármestere, hanem az Európai Bizottság elnöke, azt nyilatkozta a Fox News hírtelevíziónak, hogy a terrorizmus elleni harc és az iraki háború "két különböző dolog". Kofi Annan ENSZ-főtitkár az NBC televíziónak pedig arról szólt: a közel-keleti térségben, a térséggel szomszédos országokban fokozódott az erőszak, több terroristatámadás történik, mint az iraki háború kitörése előtt.

Demszky Gábor szerint azonban a magyarok Irakban a konszolidációt szolgálják, és azt, hogy ne váljon az ország a terroristahálózat fészkévé. Úgy gondolja, hogy jobban ismeri az iraki helyzetet, mint az ENSZ főtitkára, szerinte ugyanis az afganisztáni és az iraki akció máris pozitívan hatott a térségre. Hozzáteszi: Irak megszállása gondolkodóba ejtett minden diktátort a világon.

Minket viszont a főpolgármester szakértelme ejtett gondolkodóba.

Senki sem kérdőjelezi meg, hogy tavaly Szaddám Huszein brutális diktatúrájának megdöntése helyes lépés volt. Az sem vitatható azonban, hogy bebizonyosodott: azok az indokok, amelyek miatt a háborút megindították, megalapozatlanoknak bizonyultak. A koalíció nem talált tömegpusztító fegyvereket, és azon állítás sem bizonyult igaznak, hogy Huszein rezsimje terroristaszervezetekkel állt volna kapcsolatban. Irak jelenlegi állapota nem írható le olyan, a nyugati kultúrkörben meghonosodott elméleti kategóriákkal, mint amiket Demszky Gábor használ. Tény az, hogy szerepvállalásunk keretei - nem beszélve Irak biztonsági helyzetéről - jelentősen megváltoztak, s mára úgy tűnik, a nemzetközi koalíció katonai és erkölcsi értelemben egyre mélyebb mocsárba süllyed. A megváltozott helyzet megfelelő alapot teremt arra, hogy felülvizsgáljuk iraki szerepvállalásunkról korábban kialakított álláspontunkat. Szövetségesi kötelezettségünk fenntartása még így is lehetséges - de csak úgy, ha a nemzetközi jelenlét megerősített legitimációt nyer.

Nem tartom magam biztonságpolitikai szakértőnek, ezért nem foglalkoznék tovább Irak kérdésével. Ugyanakkor időszerű komolyabban szemügyre venni Budapest helyzetét és kilátásait. Úgy látszik, Demszky Gábornak rangon aluli a főváros ügyeivel foglalkozni. A fővárosi Fidesz- MKDSZ azonban nem hagyhatja szó nélkül a gazdátlan Budapest folyamatos kirablását és pusztulását.

Abban reménykedtünk, hogy az EP-kampány alatt végre a problémák megoldására koncentrál a főpolgármester. Sajnos azonban a gondok megoldása helyett szándékosan eltereli a figyelmet az itt élők egyre kilátástalanabb helyzetéről. Szamizdatról, Irakról értekezik, vagy egy nem létező metróvonal meghosszabbításáról nyilatkozik, amit a még nem létező pénzből fognak megépíteni valamikor nagyon sokára, a kitűzött céldátum után pár évvel.

Mikor hallottuk utoljára Demszky Gábort a főváros ügyeivel foglalkozni? Amikor magának dudált? Vagy amikor biciklizett Gyurcsány Ferenccel? Amikor kijelentette, hogy szeretné, ha Horvátország is csatlakozna az Európai Unióhoz?

Tudjuk, hogy szokott fényképezni, hogy elvették a jogosítványát, és hogy ingerülten reagál, ha egy riporter a felelősségét firtatja.

Pedig Budapestnek rengeteg problémája van, és szüksége lenne egy lelkiismeretes, teljes munkaidőben Budapest ügyeivel foglalkozó, kiegyensúlyozott polgármesterre. Különösen egy olyan városban, ahol a kórházak csődbe mennek, a tömegközlekedés összeomlás előtti krízisét éli, az utakon nem lehet közlekedni a sok kátyú miatt, a szmogtól nem kapunk levegőt, a házakon még világháborús golyónyomok éktelenkednek, és egyenletes, fekete kosz fedi az omladozó, szebb napokat látott épületeket. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a problémák sokaságát. Mindannyian tudjuk, látjuk és tapasztaljuk, hogy milyen az élet ma Budapesten.

A fővárosi Fidesz-MKDSZ-frakció indítványait az MSZP-SZDSZ-többség rendszerint lesöpri az asztalról. Nem marad más eszköz a kezünkben, mint a nyilvánosság.

- Elleneztük a fővárosi közműcégek ésszerűtlen privatizációját. A főváros vezetése azonban a budapestiek feje fölött döntött, és eladta a közművállalatokat. A díjakat elviselhetetlen mértékig emelték, egy budapesti háztartásban 20-30 ezer forintot kell fizetni havonta a szolgáltatásért, miközben ezen cégek külföldi tulajdonosai több milliárd forint osztalékot tehetnek zsebre.

- Kifogásoltuk, hogy a főpolgármesteri hivatal Károly körút felőli udvarán 1996-ban elbontottak több épületet, köztük egy olyat is, amelyet az előző évben újítottak fel. A főpolgármester akkor azt ígérte, hogy 1998-ra elkészül a nyitott Városháza parkkal, mélygarázzsal és minden egyébbel, ami egy európai belvároshoz szükséges. Az azóta eltelt nyolc évben érdemi előrelépés nem történt, noha másfél milliárd forintot költöttek az úgynevezett Városháza-projektre.

- A Mátyás-templom jelenlegi állapotában elkeserítő képet nyújt az ide látogató turistáknak, de híven tükrözi a budapesti közállapotokat is. A Fidesz-MKDSZ-frakció minden közgyűlésen javasolja, hogy az idei fővárosi költségvetésből el kellene különíteni 170 millió forintot a templom rendbehozatalára. Ez a beruházás az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésének első projektje is lehetne. A gondatlan városvezetés azonban rendszeresen leszavazza a javaslatot.

- Javasoltuk, hogy a kórházak privatizációja és bezárása helyett ingatlancserékkel mentsék meg a budapesti egészségügyi szolgáltatás rendszerét. A Szent János Kórházat - kilencmilliárd forintos részleges felújítása helyett - el kellene cserélnie a fővárosnak a Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel. Cserébe az egyetem az összes Üllői úti klinikáját átadhatná a fővárosnak. Így a Szent János Kórház területén európai színvonalú campust lehetne kialakítani. A Merényi, a Heim Pál, a László és az István kórház összevonásával pedig egy új gyógyítóközpontot lehetne létrehozni a Nagyvárad tér vonzáskörzetében. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy a Szent Margit, az újpesti és a Nyírő Gyula Kórház több osztálya a teljes ellehetetlenülés küszöbén áll.

- Indítványoztuk, írjanak ki közbeszerzési eljárást a közút-felújítási feladatokra, mert több, útjavítással foglalkozó cég olcsóbban tömné be a kátyúkat, mint a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. Demszky Gábor az ellenzék hangját nem, ám önnönmaga dudálását meghallva a központi költségvetés terhére ígért (közbeszerzés nélkül) útburkolati szőnyegezést. Ez idő szerint azonban kátyútenger lepi el Budapest útjait.

Ez az öt példa jellemzi a főváros működését, együtt nem működését. Amikor viszont önös gazdasági érdekükről van szó, az SZDSZ-MSZP öszszefogása gyors döntéseket eredményez. Jó példa erre, ahogyan az illetékes bizottságokat megkerülve megszavazták a tízmilliárdos nyereséggel kecsegtető, testreszabott utcabútor-pályázatot. A Fidesz-MKDSZ "borítékolta" és közjegyzőnél letétbe helyezte annak a cégnek a nevét, amelynek a többmilliárdos üzletet szánják.

Kérjük Demszky Gábort, hogy olvassa el figyelmesen ezt a cikket, vegyen egy tollat, és válaszoljon végre a budapestiek - általunk is felvetett - kérdéseire. Azt szeretnénk, ha a főpolgármester ugyanolyan vehemenciával állna ki a főváros ügyes-bajos dolgai mellett, mint ahogy az iraki hadműveleteket védelmezi.

Forrás: Kupper András írása a Népszabadság 2004. június 3-i számában

fideszfrakcio.hu