Kányádi Sándor "emberségével, művészetével, saját élete példáján keresztül valamit adott ennek a nemzetnek, valamit és nem keveset" - hangsúlyozta az erdélyi születésű alkotó életművét méltatva Medgyessy Péter.
Hozzátette: Kányádi Sándor olyan ember, aki megtanulta, mit jelent kisebbségben élni, akkor is hallatta hangját, amikor ahhoz nagy bátorság kellett, s vállalta saját magát: magyarságát, művészetét.
"Egy politikus számára (...) mindig különleges öröm kell legyen az, hogy valaki olyannal találkozhat és mondhat néki néhány szót, aki sokkal inkább az örökkévalóságnak dolgozik" - fogalmazott a miniszterelnök, hozzátéve: a politika "talmi csillogás", míg a művészeket "mindenki az eszébe vési és a szívében hordja".
A kormányfő kitért arra, személyes okokból is örül annak, hogy ő adhatja át a kitüntetést. "Atyafiak vagyunk, földiek vagyunk, erdélyiek vagyunk" - szólt származására utalva a költőhöz.
Medgyessy Péter kiemelte: a magyar nemzet nem csak 10 millió magyarországi magyarból áll, hanem 3,5 millió határon túli, de a határhoz közel élő, továbbá 1,5 millió, a világban szétszórt magyart is jelent.
"Szavaiddal, kérlek, sokáig takarj be még minket" - köszöntötte a miniszterelnök születésnapja alkalmából Kányádi Sándort.
A kitüntetett az ünnepségen úgy fogalmazott: "azt hiszik, hogy én egy költő vagyok, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit".
"Ez egy olyan foglalkozás (...), hogy csak az illető halála után derül ki teljes bizonyossággal, az volt-e, akinek hitték őt egész életében, akinek hitte magát" - tette hozzá Kányádi Sándor.
Ha majd az unokák, dédunokák érdemesnek tartanak valamit kézbe venni abból, amit írtam, elmondhatják: egyszer egy igazi költőt láttak a televízióban - jegyezte meg.
"Nekem szükségem van erre a hitre, hogy higgyék azt, aminek olykor magam is hiszem magam, de kételkedjenek is" - mondta a költő.
Kiemelte, hogy az írás bizonytalan foglalkozás; az író kitüntethető, elítélhető, bezárható, de vissza nem hívható és ki sem nevezhető.
Kányádi Sándor hangsúlyozta, nagyon szép, hogy "portyázik most Magyarország" Olaszországban, Franciaországban, Angliában, majd Oroszországban.
"Egyszer bemutatni úgy istenigazában a magyar kultúrát, a magyar művészetet, a magyar tudományt Bukarestben és fordítva (...), ez nagy európai cselekedet volna" - mondta javaslatként, hozzátéve: "végül is a mi Európánk ez".
Az ünnepségen jelen volt Románia budapesti nagykövete, részt vett továbbá a Külügyminisztérium és a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselője.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született a romániai, Hargita megyei Nagygalambfalván. Szülőfalujában, majd Székelyudvarhelyen tanult. Érettségi után a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola, majd a Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, 1954-ben magyar szakos tanári diplomát kapott.
Első verseit Páskándi Géza, az Ifjúmunkás szerkesztője fedezte fel 1950-ben. 1951-52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője volt, közben az Utunk szerkesztésén is dolgozott. Később a Dolgozó Nő, illetve a Napsugár szerkesztőjeként tevékenykedett.
1955-től publikál versesköteteket. A költemények mellett mesék, esszék, műfordítások is fűződnek nevéhez, Ünnepek háza címmel írt drámai játékot is.
Kányádi Sándor műveiből két kötet is megjelent az ez évi ünnepi könyvhétre: a Válogatott versek a Magyar Napló Kiadó, míg a Zümmögő a Holnap Kiadó gondozásában látott napvilágot.

MTI - fideszfarakcio.hu