Huszonnégy képviselőt fogunk az Európai Parlamentbe küldeni, ez a formai ok, ami miatt szavazunk. Ez az ok, de nem ez a cél, és egyáltalán nem ez a tét. Nincs jelentősége annak, hogy melyik pártlistáról pontosan kik és hányan bútoroznak ki Brüsszelbe, ami pedig a magyar érdekek ottani közös képviseletét illeti, abban valószínűleg nem lesz hiba, hiába feszülnek itthon egymásnak a pártok. Huszonnégy ember megy Brüsszelbe, ez bizonyos, de ennek a választásnak a huszonnégyek kivonulása csak a hordaléka lesz.

A választás jelentősége nem ebben rejlik. Ez a szavazás teljes egészében belpolitikai esemény, még ha a kiválasztott jelöltek végül Brüsszelt boldogítják is. A kormányról döntünk. És az ellenzékről is. A leadott voksokat azonnal a belpolitika eszközévé konvertálja majd mindegyik párt, és az összesített százalékok valóban erős üzenetet hordoznak majd. Ilyen jellegű, egy adott kormányzati ciklust megfelező pártlistás szavazás nem volt még Magyarországon.

Ha a kormánypártok szereznek többséget, akkor joggal vélik majd úgy, hogy a magyar társadalom felhatalmazta őket eddigi tevékenységük folytatására. Ne legyenek kétségeink, habozás nélkül folytatni is fogják mindazt, amit eddig műveltek.

A jobboldal ebben az esetben két év alatt a harmadik vereségét szenvedi el, amit lelkileg sem lenne könnyű feldolgozni, és a polgári tábornak minden eddiginél nehezebb lesz felkészülnie a következő országgyűlési választásokra. Ha a kormányzó koalíció győz, győzelmét kíméletlenül és racionálisan érvényesíti majd a politika minden szintjén. Meg is erősödnek majd, hiszen 2002-es különös győzelmük kérdőjeles emlékét felülírja majd ez az esetleges siker.

Ha a jobboldal győz, akkor a Medgyessy-kormány megbukottnak lesz tekinthető. Közjogi értelemben még van két évük, de morális legitimációjukat elveszítik. Az MSZP-t belső ellentétek kezdik majd szabdalni, a kormányzati munka másodlagos lesz a párt vezetői számára. A párton kívüli miniszterelnök eddig is báb volt, ezután is az lesz, ám a bábu mögött lehanyatlik a kar, egymásra mutogatnak, egymást facsargatják majd a kéz ujjai.

Medgyessy Péter nem maradhat miniszterelnök 2006-ig, ha az MSZP vasárnap vereséget szenved, a kudarc minden következményét rá hárítják majd a szocialisták rutinos, a párt apparátusát uraló túlélői.

A polgári oldal pedig nyugodtan, visszaszerzett önbizalommal építheti tovább 2002 után kialakított struktúráját, hiszen a vasárnapinál nagyobb mintavételű és relevánsabb közvélemény-kutatás nem létezik. A vasárnapi győzelem hatalmas, szinte behozhatatlan előnyt jelenthet a jobboldalnak a 2006-os választásokon.

Döntetlen esetén ezek a kérdések nyitva maradnak.

A fő ellenfél vasárnap nem az MSZP lesz, hiszen a szocialisták teljesítményét mindenki a maga bőrén érzi. A fő ellenfél a közöny. A fő ellenfél az a legyintés lesz, amellyel sokan vélhetik elintézettnek a vasárnapi voksolást, mondván: nincs tétje.

Van tétje. Hatalmas tétje van.

Ebbe a választásba a kormány belebukhat.

A százalékarányoktól függően húzhatják még két évig, de előfordulhat, hogy be kell dobniuk a törülközőt. És hogy ez mit jelent, azt mindenkinek tudnia kell. Háború helyett békét, rombolás helyett építkezést, hebegés helyett utakat és hidakat, irodabútorok helyett lakástámogatási rendszert, Kulcsár-projekt helyett Széchenyi-tervet, szivarszámla helyett iskolatejet, aszpikos angolna helyett diákhitelt, bankárlobbi helyett magyarigazolványt, infláció helyett erős forintot, a Medgyessy-gyerekek duzzadó bankszámlája helyett megfizethető gázárakat. Hazugságok helyett tényeket, vegetálás helyett életet.

Ez a tét. Ezért kell vasárnap szavazni. Utána lehet majd legyinteni. Rájuk.

Magyar Nemzet