Vajon megér-e legalább egy bocsánatkérést az, ha a miniszterelnök megsértette azokat, akiknek érdekében dolgozik? Mert meglehet, gyenge pillanata volt Medgyessy Péternek, letisztult fejjel, napok múlva azért elnézést kérhetne azért, hogy a halálba küldött néhány embert. Még akkor is, ha úgy gondolja, hogy erre nincs bocsánat.
Jó lett volna egy bocsánatkérés azért is, mert most nem tudjuk, vajon az árokbatemetők így viselkednek-e egy modern köztársaságban, miközben fejükben Európa-tervvel azt építik. De Medgyessy nem kért bocsánatot a parlamentben.
Valamiért vonzódik Medgyessy Péter a birodalmi jelképekhez. Nem csoda, hisz már apja is Sztójay-kormányhoz, majd Szálasi-kormányhoz verődött, hogy utána a kommunisták diktatúráját szolgálja. Nemrég pedig még maga Medgyessy is a csillag jegyében hárította el az elhárítandót, hogy csuklottak a gaz imprialisták.
A kampány hevében pedig "nem köszönök semmit Önöknek, mert nincs mit" - mondta a francia becsületrend lovagja közvetlen azelőtt, hogy hüvelykjét lefelé mutatta. (Lehet, hogy a szocialisták magánvagyonával kapcsolatban tényleg semmit nem kellene megköszönniük?)
Lehet, hogy azt hitte: ez így vicces. De a halál nem vicces. Lehet, hogy Medgyessy Péter vicces, a halál nem vicces.
Lehet, hogy Medgyessy Péter így akart adni esélyt a jövőnek, s megelégelte, hogy eddig csak a szavát tartotta, most az ujját is tartja - lefelé.
A rómaiaknál a lefelé mutató hüvelykujj nem obszcén jel volt - mondta Szijjártó Péternek. Bizony nem obszcenitás, hanem a halálosztás jele volt. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél - szól az Írás, amit jó lesz megfogadni.
Még Medgyessy Péternek is, akinek "modora a felvilágosult európai közgondolkodás világos tárgyszerűsűgét ötvözi a kifejezés eleganciájával" (Mészáros Tamás, 168 óra, 2001. március 29.).

fideszfrakcio.hu