Anyja a szász miniszterelnök lánya volt, magyarul ugyan nem tudott, de magyarként érzett. Frigyes báró Aszódon nőtt fel, Hunfalvy Pál volt a nevelője. Pesten járt iskolába, majd a késmárki evangélikus akadémián 1842-43 között jogot tanult, ezután Ráday Gedeon, Pest-Pilis-Solt vármegye követe mellett írnok lett.
1845-46-ban a berlini egyetem hallgatója volt, majd hosszabb európai utazást tett, Skandináviában és Oroszországban is járt. Ezután a megye aljegyzője, 1847-ben Kossuth kampányfőnöke, a 47-es pozsonyi rendi országgyűlésen a felső tábla tagja, az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőházának jegyzője volt - bár saját bevallása szerint inkább a bálokat látogatta.
1848 szeptembertől a pesti önkéntes nemzetőr zászlóaljban harcolt Jellacic horvát bán serege ellen, majd novembertől főhadnagyi, 1849 januártól századosi rangban a Károlyi huszárezredben szolgált. Jelen volt a schwechati csatában, s a
világosi fegyverletételnél.
A szabadságharc veresége után büntetésből közlegénynek sorozták be az osztrák gyalogságba, Olaszországba és Tirolba küldték, itt naponta fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket. 1850-ben szerelhetett le, hazatértekor döbbent rá Pest-Buda elmaradottságára.
Az abszolutizmus idején visszavonult a közélettől és a birtokán szépirodalommal foglalkozott, számos regényt és egy útleírást írt, Úti naplómból címmel. A Kossuth-emigráció számára futárszolgálatot is teljesített. 1861-ben Szarvas parlamenti képviselője, s az országgyűlés másod-elnöke lett. A család közben tönkrement, öccse váltóin elúszott a birtok, Podmaniczky egy kis lakást bérelt a Kerepesi úton, s újságcikkekből tartotta fenn magát. Tisza Kálmán szerzett neki állást, 1869-től az Észak-Keleti Vasútnál személyügyi főnök, majd az Adria biztosító társaság elnöke.
1868-69-ben ő szerkesztette a Hazánk című folyóiratot. 1873-től 32 éven át a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke (elnöke sosem volt a testületnek). Ez az állami szerv a főváros fejlesztése céljából jött létre. Ő felügyelte a Nagykörút és az Sugár-út (ma Andrássy-út) építését, az Operaház beruházását, melyhez a telket is ő szerezte, de olykor maltert is kevert. Ezekben az években épült ki a Duna-part és a Várkert-bazár, három Duna-híd, s a kontinens első földalattija létesült Podmaniczky ideje alatt. 1875-85 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, 1867-1906 között kormánypárti képviselő, 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke volt.
Meghatározó szerepet játszott Budapest világvárossá fejlesztésében, különösen a kertek, sétányok és a fásítás híve volt, e téren József nádor egykori elvével is szembeszállt, aki szerint városba fa nem való. Rendezési elképzeléseibe éppúgy beletartozott a tisztaság és rend, mint a vízvezeték és csatornázás, a közlekedés szabályozása és a vásárcsarnokok. A jó utakat a városi lét alapkövetelményének tekintette, Budapest számos szobrát ő kezdeményezte, már ő is szót emelt a főváros kerületi széttagoltsága ellen. Rengeteg tisztséget viselt, sokrétű tevékenysége csak Széchenyiével vethető össze.
Igen népszerű volt a városban, kockás bárónak nevezték jellegzetes öltözéke miatt. Mindig agglegény maradt, bár nagy hódolója volt a szépnemnek. A klasszikus liberalizmus híveként hitt a haladásban, de adott esetben szükségesnek tartotta az állami beavatkozást is. Támogatta a kiegyezést és a mérsékelt nemzetiségi politikát, de meg akarta őrizni a történelmi Magyarország egységét.
Bár az evangélikus egyház tisztségviselője volt, a közös iskola híve lett. A választójognál csak műveltségi cenzust tartott szükségesnek.
1887-88-ban adta ki emlékiratait, Naplótöredékek 1824-1887 címmel. Regényei ma már csak irodalomtörténeti érdekességek, írásaiért 1859-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Ferenc Józseftől 1885-ben valóságos belső titkos tanácsos címet kapott.
Budapest vőlegénye címmel Krúdy Gyula írta meg életét. Az észak-déli metró állomásánál kialakult teret 1982-ben nevezték el róla, a rendszerváltás után utcáját is visszakapta - bár ez eredetileg nagybátyja, László tiszteletére kapta a nevét.

MTI - fideszfrakcio.hu