Elnök Úr, Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim!
Ha megengeditek, egy picit eltérő témáról szeretnék szólni, mint az eddigiek, ugyanis én egy olyan megyéből jövök, ahol a polgári erők szövetsége, a kilenc választókörzetből kilencet nyert. Illetve egy olyan megyéből, ahol 1994-ben tizenkét szocialista képviselőt küldtek a parlamentbe a választók, aztán '98-ban hatot, most hármat. Találjátok ki, hogy 2006-ben mennyit!

Éppen ezért arról szeretnék szólni, hogy igazából a választási sikernek, miben ragadhatók meg a legfontosabb pontjai. Mindjárt az első, ami minden párt esetében nagyon nehéz és a mi példánk bizonyítja pozitívan, hogy nem hagyható ki. Négy év hosszú idő. Négy év alatt a politikusok hibázhatnak, olyan ügyekbe keveredhetnek, amely az ő választási esélyeiket, és ezen keresztül a polgári erők esélyeit rontják. Éppen ezért nem a választások után, hanem a választások előtt kell meghozni azokat a személyi döntéseket, amelyek egyébként biztosíthatják a polgári erők sikerét. A megyében két olyan körzet volt, ahol az egyikben ott élő parlamenti képviselővel, Fidesz parlamenti képviselővel, a másikban, Hajdúböszörményben, ott megválasztott és a választásokkor érvényes mandátummal rendelkező parlamenti képviselővel kellett megegyeznünk, és azt mondani, hogy új felállás, új helyzet van. Az ellenzék mozgása és a mi mozgásunk megköveteli, hogy náluk igenis váltás legyen. Tisztesség és becsület az említett képviselőknek, hogy megértették ezeket a szempontokat. Ez tette lehetővé azt, hogy miután megtudtuk, Hajdúböszörményben a szocialisták Nagy Sándort indítják - aki még életében nem nyert soha egyéni választókörzetben -, ott váltanunk kellett. És Püski András ezt a szép sorozatot tovább folytatta, le tudta győzni az ott induló Nagy Sándort. Ugyanez volt a helyzet Balmazújvárosban.

Ebből, kedves barátaim, az a tanulság, hogy gondoljatok át minden fontos személyi döntést. Az a nagy helyzet, hogy szerintem, ha itt tíz embert megkérdezek, akkor nyolccal valószínűleg egyetértésre jutok a tekintetben, hogy hol halasztottunk el olyan személyi döntéseket, ami az adott egyéni körzet elvesztéséhez vezetett. Mert mindenki tudta, hogy annak nem lehet jó vége egy választáson, hogy tartós konfliktus feszül a helyi polgári erők és mondjuk a helyi polgári erők képviseletében megválasztott polgármesteri vezetés között. És egy ilyen konfliktust, ami négy év alatt rögződik a választópolgárok fejében, nem lehet egy jó kampánnyal feloldani. Igenis tudjuk azt, hol volt olyan helyzet, ahol nagyjából tudtuk, hogy a választási kampány három hónapja alatt nem lehet behozni négy olyan évet, amikor az illető jelöltünk vagy megválasztott emberünk elfelejtett dolgozni. Mert ezt nem lehet behozni.

Azt is lehet tudni, hogy természetesen fontosak a pártszempontok meg a legkülönbözőbb ilyen személyi megfontolások, mégsem szabad olyan embert indítani egy adott körzetben, akit ott a választópolgárok ejtőernyősként ítélnek meg, mert nem lakik ott, miközben az adott választókerületben kifejezetten erős a lokálpatrióta érzelem. Bármilyen fontos is nekünk az az ember, bármilyen lánglelkű szónok, lehet zseniális gazdaságpolitikus, nagyon jó emberünk, azt a körzetet el fogja veszíteni, mert adott esetben egy "noname" baloldali jelölt azzal veri meg, hogy őt látja minden nap a sarki fűszeres, a boltos. Látják a moziban és ott sétál az utcán. Ennyivel. Mert nagyon picin múlnak - már mint a kétpólusú rendszerben, a választók döntései esetében - a dolgok. Én azt gondolom, hogyha az országos kudarc egyik oka megnevezhető, az akkor az, hogy néhány körzeten múlott. Van néhány olyan körzet, ahol elfelejtettük meghozni a választások előtt azokat a személyi döntéseket, amelyekkel szerintem a párt nyolcvan százaléka egyébként titokban egyetértett volna. Ezeket a hibákat nem lehet büntetlenül elkövetni, ezeket a hibákat az önkormányzati választás előtt nem szabad megismételni.

Egy jó csapatot, és a polgári erők szövetsége egy jó csapat, pont az jellemez, hogy van akkora ereje és belső tartása, hogy adott esetben ott is tud cserélni, ahol egyébként az adott poszton jól szerepelt valaki. Mint ahogy teljesen nyilvánvaló, ha nézzük a labdarúgó VB-t, az adott meccs egy adott szakaszában az addig két gólt rúgó középcsatárt lehet, hogy le kell cserélni, és be kell hozni egy másik embert, mert azt követeli meg a helyzet.

Kedves Barátaim! Fontoljuk ezt meg. Én azt szeretném kérni a kongresszustól, hozzunk meg minden olyan döntést, ami ahhoz szükséges, hogy ilyen csapat legyünk, mert látszik, egy választást el lehet bukni, néhány rossz személyi döntésen. Egy választást el lehet bukni.

Tisztelt Kongresszus! A másik fontos feltételről, ami a győzelmünkhöz vezetett, már részben szóltam. A választási kampány a választásokat követő nappal kezdődik, nem lehet ugyanis a választási kampánnyal négy év munkáját pótolni. Egyszerűen nem lehet. És itt nem arról van szó, hogy ki hogyan szerepel az országos politikában, hanem a kifejezett apró munkáról, a terepmunkáról van szó. Az a képviselő, aki körzetében egy báli szezonban nem vesz részt húsz bálban, az valószínűleg nem érzi jól azt, hogyan kell neki ott mozogni. Nem érzi az, hogyan kell mozogni saját választókerületében, aki nem vásárol rendszeresen a piacon, nem látják ott az emberek, nem szerepel a helyi fontos, kevésbé fontos és lényegtelen civil szervezetek összejövetelein. És nem azért, mert meg kell oldani a kertbarátok, a galambászok, a bélyeggyűjtők vagy a numizmatikusok problémáit, hanem azért, mert ebben a rendszerben, azzal, hogy kétpólusú vált és most már csak két ember között kell választani, nüanszok döntenek. Néhány szavazat és az múlhat azon, hogy igenis azt mondja a galambász: igen, őt láttuk, mert egyszer elhívtuk és milyen szépen beszélt. Lehet, hogy csak ennyi dönt. Sajnos lehet, hogy csak ennyi dönt az ország sorsáról, mint ahogy láttuk - Pokorni elnök úr pontosan elmondta -, hogy a választási kampányt követő közvélemény kutatások mit jeleztek. Teljesen politikai szempontok nélküli, apolitikus emberek néhány ezer szavazata eldöntheti azt, hogy a következő négy évben merre megy az ország szekere.

Újra kell gondolnunk azt is, hogy ki a jó képviselőjelölt. Mert az a jó képviselőjelölt, aki ajtótól ajtóig tud menni. Az a jó képviselőjelölt, aki képes arra, hogy egy hathetes báli szezonban harminc bálon legyen ott, akár hétvégenként lehet abszolválni hatot. Borzasztó egyébként, de ha ez a demokrácia veleje, akkor ezt kell csinálni. Az a jó képviselőjelölt, akit látnak az emberek, ismernek, közülük valónak gondolják és szót ért az velük. Sajnos be kell látnunk, hogy adott esetben lehet valaki nagyon jó parlamenti szereplő, jó szónok, lehetnek nagyon jó ötletei, lehet nagyon fontos ember, akit mindenki elismer, de ha képtelen arra, hogy egy ilyen kampányt folytasson, akkor egyéni körzetben nem alkalmas képviselőjelöltnek. Így lesz ez az önkormányzati kampányban is.

Tisztelt Kongresszus! Az országgyűlési és a helyhatósági sikerhez is nagyon fontos a sikeres önkormányzati munka. Ebből is látszik, hogy önmagában nem az a sikeres országgyűlési képviselő és helyi képviselő, aki egyébként képes ügyesen lobbizni a nagy forrásokért - és lesz csatorna, út, szennyvíztisztító meg miegymás. Ez nem elég. Az eredményeket el kell fogadtatni az emberekkel, s ezt úgy kell bemutatni nekik, hogy azonosulni tudjanak velük. Lehet, a csatornázási program nem népszerű, pont azért nem, mert eddig valahogy eltüntették a szennyvizet a polgárok, most meg kiderüll: a környezetvédelem megköveteli, hogy befizessék a havi háromezer forint csatornadíjat. Ennek nem fog örülni az, akinek eddig ilyen költsége nem volt. Meg kell tehát neki mondani, hogy ez miért fontos. Kevés azt mondani, hogy kérem megépült az út, felújítottuk az iskolát, meg van csatorna. Látszik, hogy kevés, mert olyan körzetekben is vesztett a polgári erők szövetségének jelöltje, ahol mindannyian érthetetlenséggel néztünk: "Úristen, nem látnak ezek az emberek, hogy mi történt velük, az ő körzetükben, az ő életükben '94 és '98 között és milyen változás következett be '98 és 2000 között". Az emberek lehet, hogy nem látták ezt, mert mi ebben nem vagyunk jók. És nem számíthattunk arra, hogy nekünk országosmédia-hátszél segítene abban, hogy ezeket az eredményeket ab ovo az emberek eredményként ismerjék el. Ezt csak aprómunkával, apró önkormányzati munkával lehet pótolni.

Tisztelt Kongresszus! Végül arról szólnék néhány szót, hogy miután tudjuk, óvatosan fogalmazva sem lehet a médiát a Fidesz, illetve a polgári erők esetében szédelgő feldicséréssel vádolni. Ezért meg kell találni azokat a forrásokat és eszközöket, amivel ezt ellensúlyozni lehet, és ez a helyi média. Ezt nem szabad leértékelni. Mert lehet, hogy a Somogyi Hírlap és az abban elhelyezett két cikk, lehet, hogy a helyi tévében adott műsor, s lehet, hogy az ottani sajtótájékoztató billenti át a mérleg nyelvét. Ha nem tudunk bekerülni a kereskedelmi médiába vagy a nagy országos lapokba, akkor próbáljuk meg a helyi médiában ezt a hátrányunkat ledolgozni, mert ott lehet. S egyre inkább az a tapasztalat, legalábbis nálunk, hogy az emberek elfordulnak az országos médiától, főként a híreket illetően. Ez teljesen normális. Mondjuk meg őszintén, tudjuk, hogy Indiában kéthetente van valami buszkatasztrófa, és erről beszámolnak a kereskedelmi médiumok. Ám az nem biztos, hogy ez érdekli a magyar embereket. Hanem lehet, hogy az érdekli, az iskolában mikor van a beiratkozás, melyik utat mikor zárják le, mi van a piacon vagy adott esetben, hogy a helyi kispályás labdarúgó bajnokságon most a "Lábizzadás" nyert-e vagy a "Gurul a sör". Jobban érdekli ez az embereket, mint az, ami a magyar médiában szinte már hátborzongató szokás, hogy Bangladesben kisiklott a vonat, legalább hatvan ember meghalt. Mintha az lenne a cél, hogy minél több. Emiatt a jelenség miatt az emberek a helyi médiához fordulnak, ezért ebben nekünk szerepelni kell és ki kell használni azt a lehetőséget, ami adott, mert ez fontos. Az emberek az életüket mégiscsak helyben élik és ott képzelik el a jövőjüket.

Kedves Barátaim! Ezek az okok és a legfontosabb pontok, amelyek oda vezettek, hogy '94-ben egy, '98-ban kilenc, most pedig 13 képviselőt választott meg Hajdú-Bihar megye a polgári erők szövetségéből. És hogy milyen érzés úgy ülni a Parlamentben, hogy igazából az ember győztesnek érzi magát és mégis ellenzékben van? Furcsa. Ezzel kapcsolatban hadd meséljem el nektek egy élményemet. A köztársaság miniszterelnöke mondta a szűzbeszédét a Parlamentben. Utána felhívott egy barátom, és azt mondta, hallgatta a beszédet és neki a következő vicc jutott azonnal az eszébe róla. Úgy szeretnék meghalni, ahogy a nagyapám, csendben, békességben elszunnyadva, nem pedig pánikban, sikoltozva, őrjöngve, ahogy az utasai." És valóban, hallgatva a köztársaság miniszterelnökének szűzbeszédét és a kormányprogram vitájában záróbeszédét, az embernek tényleg az volt az érzése, volt, hogy csendben, kényelmesen, örömmel ül a sofőr a volánnál, s fogalma sincs, hogy a buszt merre vezeti és az utasai hogyan érzik magukat.