Eddig errefelé az volt a divat, hogy az uralkodó széljárás az északnyugati ¬ nyugati volt; mi, magyarok mindig is a nyugati széltől vártuk a politikai változást. A szélirány azonban megfordult, és a Magyarország felől érkező frissítő fuvallat nagyban hozzájárult a közép - európai időjárás kedvezőbbé válásához: büszkén mondhatjuk, hogy itt Magyarországon a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nagyarányú 47 százalékos győzelmet aratott, amely valószínűleg európai rekord. Azonban, ha szélesebb dimenzióban szemléljük a történteket, akkor azt láthatjuk, hogy ha Közép-Európába beleértjük Bajorországot és Ausztriát is, vagy megvizsgáljuk, hogy mi történt Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban, akkor bátran mondhatjuk azt, hogy Közép-Európa igazi politikai arculata most van kialakulóban, és jó reményünk lehet az ügyben, hogy Európai Néppárt hosszabb távon is számolhat Közép-Európával, mint a polgári politika erős otthonával.

Azt is tudjuk, hogy minden győzelem annyit ér, amennyit abból hasznosítani tud az ember; minden győzelem felelősség, és mi, magyarok már megtanulhattuk, hogy a nehezen kicsikart győzelemmel is csúnyán vissza lehet élni, el lehet tékozolni a felhalmozott anyagi és erkölcsi tőkét. A mai tanácskozásunk címe Stratégiai kihívások Európa előtt. Engedjék meg, hogy éljek a házigazda jogával, és sokkal egyértelműbben fogalmazzak néhány kihívást illetően, mint ahogy azt általában a vendégek megtehetik.
Öt nagy kihívásra szeretném felhívni az Önök figyelmét, melyek nem is csak a következő esztendők, hanem a következő évtizedek kihívásainak bizonyulnak majd. Talán ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy szembesüljünk ezekkel a kihívásokkal, hiszen Európa éppen újjászületését éli. A megújulás elkezdődött, és mindannyiunk közös felelőssége, hogy a most megszülető új Európa képes lesz-e arra, hogy felfedezze régi értékeit, és újjáépítse mindazt, amit az elmúlt század lerombolt. Hiszen az újjászületés lényege, hogy nem olyasmi születik, ami még nem volt, hanem egy réginek mondott dolog feltámad, és újból magára talál.

Európa csak akkor lehet olyan nagyszerű, amilyennek megálmodtuk, ha minden ember magáénak érzi, és otthon is érzi magát benne. Az Európai Unió huszonöt tagországának csak együtt sikerülhet, hogy mindazok a nemes célok megvalósuljanak, amelyeket a szabad európai nemzetek közössége létrehoz. Engedjék meg, hogy megnevezzem azt az öt kihívást, amelyet fontosnak érzek közös jövőnk szempontjából.

Elsőként engedjenek meg egy kis hazai részrehajlást, amikor azt mondom, hogy Európa újraegyesítését nagyrészt elvégeztük, de nem fejeztük be, hiszen azt láthatjuk, hogy a régi tagországok és az új tagok között nincs teljes harmónia, még mindig vannak jelentős különbségek, ezért Európa jövőjét meghatározó egyik kérdés, hogy sikerül-e megtalálnunk a módját, hogy az új tagállamokat megkülönböztető korlátozásokat csökkenteni tudjuk.

A második kihívás, amit szeretnék megjelölni, talán a legégetőbb probléma egész Európa számára: ez nem más, mint a népesedési helyzet. Európa népessége fogy, haja őszbe csavarodik, ezért létkérdéssé vált az európai demográfiai probláma megoldása. Az Európai Unió bővítése önmagában nem oldja meg ezt a kérdést, hiszen a csatlakozó országokban is szomorú adatokkal kell szembesülnünk. Érdemes őszintén kimondanunk azt, hogy a népesedési helyzet Európa igazi Akhilleusz-sarka, a globális mérkőzésben ez a leggyengébb pontunk, hiszen Ázsia éppen túlnépesedéssel küzd, Amerika pedig sikeresen oldotta meg a bevándorlók integrációját. Ha nem találunk választ az európai demográfiai kérdések megoldására, akkor Európa versenyképessége szenvedi meg e válaszok hiányát.

A harmadik kihívás, amelyre szeretném ráirányítani a figyelmüket, úgy hangzik, hogy képesek leszünk-e megtalálni a közös európai intézmények, a határokon átnyúló multinacionális vállaltok és az európai államok együttműködésének legjobb arányait. A globális piac kihívását nem szabad alábecsülnünk, hiszen a gazdasági bizonytalanság felerősödése magával hozza a politikai bizonytalanságot, ami a modern demokráciák számára súlyos megpróbáltatást jelenthet a jövőben. Ha a szabad piac, a nemzeti kormányok és az uniós intézmények közötti erőegyensúly felbomlik, akkor a még oly stabilnak hit nemzeti kormányok is bajba kerülhetnek. A kihívás tehát nem kisebb, minthogy képesek leszünk-e megteremteni a 21. század globális tömegében a versenyképes, új, európai, szociális piacgazdaság modelljét. Képesek leszünk-e az egész világot egyre inkább jellemző individuális, liberális és kizárólagos fogyasztói értékek mellé egy másik, egy európai értékrendet felépíteni, amely családot, a közösségeket, a nemzeti és európai összetartozást éppoly fontosnak tartja, mint a piacok hatékony működését? Ha e kettő ellentétbe kerül, képesek leszünk-e optimális válaszokat találni, hogy közösségeinket ne áldozzuk fel a piacok érdekében, ne áldozzuk fel hosszú távú jövőnket a múló jelen sikerei érdekében?

A negyedik kihívás, amellyel szembe kell néznünk az európai jólét kérdése. Képesek leszünk-e belátni azt, hogy az európai jólét nagyrészt három tényezőtől függ, a termelékenység emelkedésétől, a jövedelmek megoszlásának arányáról és a munkanélküliség alakulásától. Ha az Európai Unió képes lesz arra, hogy tartsa versenyképességét e három területen, akkor sikeres lehet, ha azonban nem, akkor hiába alakul jól a költségvetési deficit, az infláció és az euró árfolyama, lemarad. A nagy kihívás tehát abban áll, hogy sikerül-e az új munkahelyek megteremtését, a munkanélküliség csökkentését az európai gazdaság központjába állítani. Ez ügyben több erőfeszítésre van szükség, mint amit eddig tettünk.

Mindannyian tudjuk, hogy Európa egyik legfontosabb kihívása a biztonság kérdése. Mi, közép-európaiak olyan időszakban csatlakozunk az unióhoz, amikor a világ a biztonság hiányától szenved. Az elmúlt hónapok arra tanítottak meg minket, hogy mi, európaiak még nem vagyunk képesek arra, hogy válaszokat adjunk a nemzetközi biztonságot fenyegető új kihívásokra. Amíg nem találjuk meg a közös európai válaszokat, addig a közös európai biztonság kérdését megoldatlannak tekinthetjük. Azt is mindannyian tudjuk, hogy az európai biztonság kérdésére addig nem találhatjuk meg a választ, amíg nem határozzuk meg pontosan az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkat. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az Egyesült Államokra nagy szüksége volt Európának, amíg arra számíthattunk, hogy saját rossz ösztöneink megfékezéséhez külső erőre lesz szükségünk, és az Egyesült Államok ezt a munkát el is végezte. Mások azzal a gondolattal lépnek a nyilvánosság elé, hogy az Európai Uniónak a totális versenyben meg kellene előznie az Egyesült Államokat, és Európa időszerű kihívása valójában a globális versenyben való győzelem lenne. Európa neve azonban másról szól, Európa a kreativitást és a megújulást jelenti. Kimondhatjuk, hogy az Egyesült Államok nélkül a kontinens biztonsága ma még nem garantálható, az európai nemzetek közötti együttműködés még nem érte el azt a szintet, hogy lemondhatnánk az Egyesült Államok barátságáról és a vele való tartós együttműködésről.

Óriási kérdések állnak nyitva előttünk, amelyek megoldásához kívánok az Európai Parlament minden megválasztott képviselőjének és az Európai Néppárt tagjainak sok erőt, bátorságot.

Hálás szívvel köszönöm, hogy meghallgattak!

fideszfrakcio.hu