Kedves Jelenlévők, Kedves Honfitársaim!
Pénteken éppen indulóban voltam Sárosd felé, ahol egy Polgári Kör alakul meg, amikor csengett a telefonom. Az illető azt mondta, amerikai újságíró, szeretne egy rövid interjút. Mondtam, tíz percem van. Azt mondta, megcsináljuk. Egy fontos kérdése van, mondta. Mondtam, halljam, és a következőt kérdezte. Úgy értesült a Magyar Szocialista Párt elnöke részéről, hogy az ország eddig kettéosztott volt, kettészakadt, de most ők egyesítik. A válaszom röviden az volt, hogy az országot járom, előtte pár napja voltam Tökölön, megyek Miskolcra, megyek Balatonfüredre. Az ország eddig szellemileg és lelkileg nem oszlott és nem szakadt ketté. Az országot most akarják kettészakítani, amikor Magyarország történelmi elveivel, felfogásával ellenkezően - ami 1100 év alatt nem történt meg - olyan miniszterelnököt akarnak elfogadtatni, akinek a nemzethűsége, embersége, a keresztény értékek értékelése nem megfelelő.

Az ország tehát nem szakadt ketté, és nem is fog kettészakadni, mert a magyar nép józansága és bölcsessége mindig elég erős volt ahhoz, hogy megmentsük az országot azoktól, akik nem a népet szolgálták. Mi soha, senkit nem üldöztünk, a kereszténydemokráciával, felfogásunkkal is ellenkezik. De mindig megvédtük azokat, akik a nemzetet s az emberséget szolgálták. Ma olyan helyzetben vagyunk, amikor színt kell vallani a miniszterelnöknek, először is azért, hogy miért hallgatott. Akinek érdemei vannak, az életrajzban átadja a köztársasági elnöknek. Mindannyian, bármilyen állásra pályázunk. Elolvassa, és akkor azt mondja, igen ez megfelel. Ha ez hiányzott belőle, akkor ez azt jelenti, hogy nem érték. Ha ezt nem vallotta be, akkor szégyellte. Ha szégyellte, akkor nem lehet miniszterelnök.

A parlamenti meghallgatás - ezt mint ügyvéd mondom - olyan volt, hogy én még ilyet nem éltem át, ahol nem egy nyílt, őszinte, emberi, bátor beszéd van. A hibák bevallása, mindannyian tele vagyunk hibával, gyarlóságokkal, nem vagyunk szentek, a szentek nem politizálnak - de meg kell mondani mindenkinek mindig, minden közéleti tisztségben, le az államtitkár-helyettesig vagy osztályvezetőig, mert mindenkinek az élete, a politikai élete nyitott könyv. Ha zárt könyv, akkor távozzon a közéletből. Az a vallomás, illetve válasz, az nem volt méltó egy férfihez. Azért, mert mellébeszélés volt, s méltatlan a magyar Országgyűlés tekintélyéhez és hagyományaihoz, és ahhoz a helyzethez, amiben jelenleg vagyunk. Ez az egyik része, ami önmagában megdöbbentő, a másik része legalább ilyen.

Hol van és hol volt, a hangos, mindig tiltakozó Magyar Szocialista Párt? Hol vannak? Ha Orbán Viktor köhögött egyet, akkor már azt mondták, tüdővésze van. Ha egyet mosolygott, akkor azt mondták, nem veszi komolyan. Ha komoly volt, akkor azt mondták, nem bírja a terheket. Minden mozdulatát, minden cselekedetét agyonbírálták, és a Magyar Szocialista Párt elnöke 1998. június 18-ától, amikor megnyitottuk az elmúlt évezred parlamentjét, attól a naptól kezdve a mai napig nem tett mást, mint gyűlöletet hirdetett az akkori kormány ellen. A kérdés, miért hallgat most, miért nem mondja el mi a véleménye? Miért mondják azt, hogy valaki mellett vannak?

Én megértem és megértettem a négy év alatti támadásokat azért, mert a mi nemzeti egységünk mellett ott volt e kornak, ha nem az elmúlt századnak a legnagyobb, karizmatikus miniszterelnöke, Orbán Viktor. Ugyanakkor a másik oldalon nem volt senki és nincs senki. Ezt tárgyilagosan mondom, s azért mondom tárgyilagosan, mert mind a parlamentben, mind nemzetközi konferenciákon elmondom, ha valahol baloldali embereknél érték van. Elmondom és örülök neki, ahogy Kéthly Anna mellett, Nagy Imre mellett kiálltam, amikor még támadták őket. De ha nincs érték, mit csinál az az ember, aki értéktelen? Támadja az értékest és tönkre akarja tenni. Ha a Magyar Szocialista Párt elnöke és a Szabad Demokraták Szövetsége összeáll, és megvásárolják a világ legjobb távcsövét, amivel a legmesszebbre lehet nézni, ott sem fognak találni olyan embert, mint Orbán Viktor. Miután a két kormányzópárt elnökének a távcső sem elég, csak egyet tudnék ajánlani, űrhajóval menjenek fel és ott keressenek, ott próbálkozzanak.

Ez a legkomolyabb része ennek a válságnak, kedves honfitársaim, mert egy hallgató párttal és pártokkal kerültünk szembe, amelyek négy évig gyalázták és szégyenteljesen támadták az országot építő, ragyogó cselekedetekkel, szociális, nemzeti, kulturális cselekedetekkel dolgozó kormányt. Mi a megoldás? Természetesen mi azt mondjuk, és magam is azt vallom, hogy ilyen helyzet még nem volt a magyar történelemben, és soha 1100 év alatt függetlenségben nem volt olyan miniszterelnök, aki ne állta volna ki a próbát. Erre az én válaszom - ha igényli a miniszterelnök, aki, ha hallgatták ma a rádiót, minden órában bemondta, hogy Sevillából jött és ott nem kifogásolták a múltját -egyrészt az, hogy a miniszterelnöknek nincs más feladata s addig bizalmat nem kaphat a magyar néptől, nem kaphat tőlünk, amíg vagy azt nem mondja: adjuk oda a népnek, válasszanak, hogy elfogadnak-e engem vagy nem. Másrészt, ha pedig azt mondják nagyon nehéz megoldani alkotmányjogilag, akkor a következőt javaslom. Írja a következő levelet a köztársasági elnöknek.
"Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Amikor megkaptam a megbízást a kormány megalakítására, olyan tények voltak, amiket a köztársasági elnök úr nem tudott. Most feltárom őket. Mellékelem az összes idevaló adatokat, őszintén és nyíltan. Kérem a köztársasági elnök úr válaszát."
Mi is várjuk.