Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a vehemens reakciók egy álvita eszközei. A negyedik adókulcs, amely az MSZP tervei szerint az évi hatmillió forint feletti kereseteket 48 százalékos adóval sújtaná, csak nagyon keveseket érintene, ebből tényleges megtakarítása az államnak nem származna. Az adóbevételek gerincét ugyanis az átlagkeresetekből élő alkalmazottak adják, tehát látványos eredményt csak abban az esetben érhet el a kormány, ha ennek a rétegnek módosítaná bármilyen irányba az adóbefizetési kötelezettségeit. A szocialisták több mint két éve használt retorikája szerint elsősorban a kisjövedelműek helyzetét szeretnék javítani a jól és stabilan kereső "gazdagok" rovására, tehát az adóbevételeket csakis a már említett középkeresetű réteg megkurtításával lehetne emelni. Erre viszont aligha szánja rá magát a népszerűségi tőkéjét rég felélt szocialista-szabad demokrata koalíció. S ha mindezt nem teszi meg, fedezete sem marad a kisebb keresetűek, a nagycsaládosok terheinek enyhítésére, úgyhogy e vonatkozásban semmi okunk rá, hogy átütő erejű adóreformmal számoljunk 2005-re. Még akkor sem, ha a jelenleg föllángolt koalíciós vita ezt a látszatot hivatott kelteni.

A Pénzügyminisztériumból eddig csak félkész tervek szivárogtak ki a 2005-ös adómódosítási tervekről. A tárca nincs könynyű helyzetben, hiszen kettős feltételnek kell megfeleltetnie a jövő évi büdzsét: egyrészt meg kell alkotnia néhány "hangulatjavító" intézkedést a választások előtti utolsó évben, amely, mint tudjuk, meglehetősen drága mulatság manapság, amikor rekordméreteket ölt az államháztartás hiánya, másrészt pedig valamelyest stabilizálnia kell a büdzsét, amely megszorítások és elvonások nélkül, valamint ezekkel egyidejű adócsökkentésekkel együtt kivitelezhetetlen. Úgyhogy egyelőre - bár az állami kiadások csökkentése mellett eltökélte magát a pénzügyi tárca - nem maradhat illúziónk afelől, hogy az állam egyetlen fillér stabil jövedelemről is lemondana, azaz érvényre juttatná a koalíciós pártok választási ígéreteit, s érzékelhetően csökkentené a személyi jövedelemadókat. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a különböző kedvezmények tervezett megvonása nem csak a leggazdagabb rétegeket érinti majd kellemetlenül.

Bár vélhetően nem is maga az adócsökkentés a koalíció legfőbb szempontja, hanem az akörül zajló politikai vita, amelynek fölkorbácsolásával ismételten napirendre kerülhetnek azok az üzenetek és fogadalmak, amelyek mindkét párt választási retorikáját uralták 2002-ben. Az SZDSZ az adócsökkentések feltétlen híveként tetszeleghet ebben a vitában annak ellenére, hogy eddig szinte minden olyan kezdeményezést megszavazott, amely közvetve vagy közvetlenül az általános terhek növekedésével járt. Az MSZP ezzel szemben - legalább szavakban - hadat üzenhet a magas keresetűeknek a társadalmi igazságosság nevében, hogy legalább saját egykori szavazóbázisának töredékét visszaszerezhesse a 2005-ös adótörvény parlamenti vitájával szinte egy időben kezdődő választási kampányban.

Forrás: Hommer Tibor, Magyar Nemzet, 2004. július 13.