Jön az átszervezés, a rend és a fegyelem időszaka, amikor végre az arra egyedül illetékes szerv, maga a kormány mondja meg, hogy mit érzékeljünk, tapasztaljunk, gondoljunk az alapvetően vidám, gondtalan, reményteljes hétköznapjainkról. Kell-e mondanunk, hogy miféle tűrhetetlen állapotokhoz vezetett az ellenzék, és annak sajtóbirodalmának nyomulós és agresszív destrukciója, amely felnagyította a gondokat, de mélyen hallgatott, amikor az eredményeket kellett volna közölni. A kormány nem tűrheti tovább az ártatlan és kiszolgáltatott magyar lakosság folyamatos félretájékoztatását, hogy az emberek mindig csak a puszta és kiábrándító tényekről értesüljenek, amikor hivatott és választott vezetőink tele vannak ötletekkel, tervekkel, népboldogító és világmegváltó koncepciókkal.

Mostantól befellegzett az ellenséges sajtó felelőtlen garázdálkodásának, az új kormánykommunikációs stratégiával egy, az eddiginél kisebb, olcsóbb, de hatékonyabb szervezet jön létre, mely jobban szolgálja a kabinet által meghatározott politikai prioritásokat, s kiküszöböli az eddigi párhuzamosságokat. Az ilyenkor nélkülözhetetlen személyi konzekvenciákon túl mélyreható szervezeti változások is lesznek az intézménynél, a korábbi hármas tagozódást egy sokkal hatékonyabb hármas tagozódás váltja fel, ami már önmagában bizonyítja: a megújulást komolyan gondolják. Olyannyira, hogy még a szervezet nevét is megváltoztatják, Kormányzati Kommunikációs Központ helyett Kommunikációs Koordinációs Titkárságként működik a továbbiakban, ami nem mindegy. Mert lássuk be, amikor a Kormányzati Kommunikációs Központból jött a hír, hogy folyik a jóléti rendszerváltás, hajlamosak voltunk a fejcsóváló tamáskodásra, de mennyire másként hangzik majd mindez a Kommunikációs Koordinációs Titkárság illetékeseinek ajkáról. Csendesen és félve jegyezzük meg, az új organizáció sem tökéletes, hiszen metakommunikációs csoportot sem állítottak fel, amely koordinálná jeles szocialista politikusok mutogatásait, gesztikulációját, hanghordozását és arckifejezését. Káromkodási ügyekben is lenne javítanivaló bőséggel, mert a párt emblematikus figurái meglehetősen primitív módon és fantáziátlanul trágárkodnak, bármelyik hátrányos helyzetű kanászgyerek ötletesebb, cifrább, cizelláltabb káromkodást kanyarít, mindenféle népképviseleti mandátum nélkül. Tudós, tárgyilagos, elmélyült politikai elemzőkre vár, hogy eldöntsék a kedd délutáni, koalíciós egyeztető tárgyalás utáni események még a régi, avagy az új kommunikációs stratégia szerint történtek meg. Ugyanis a tanácskozás résztvevői kicselezték az újságírókat, elrejtőztek a megbeszélés után, szinte megszöktek előlük, akit mégis elkaptak a sajtómunkások, az is néma maradt, akár egy partizán a kínvallatáskor. Lendvai Ildikót, aki egy mikrofont látván általában kényszeresen csacsogni kezd, egyenesen kimenekítették a Parlamentből, csak azért nem húztak csuklyát a fejére, mert már túl sokszor érte az a vád a kormányt, hogy megszépíti a valóságot. A kormányszóvivő által kiadott hivatalos kommünikéből kiderült: a kormány és a kormánypártok kitartanak az adócsökkentés és a társadalmi igazságosság elveit, egyben a koalíciós pártok politikai prioritásait érvényre juttató gazdaságpolitika mellett.

Ez aztán a nyílt, egyenes, őszinte beszéd. Minden köntörfalazás, titkolózás, ködösítés nélkül közli az egyértelmű, még az ellenségesen fenekedő sajtó által is félremagyarázhatatlan tényeket. Amennyiben a "politikai prioritások" kifejezés az erkölcsi, szellemi, fizikai, gazdasági leépülést, a csődközeli állapotot jelenti, akkor mindent tökéletesen értünk, s hibátlanul működik a kormányzati kommunikáció.

Forrás: