A lap washingtoni tudósítója, Purger Tibor jegyzetében rámutat arra, hogy a vajdasági magyar közösség szokatlanul magas tűrőképessége és vezetőinek a csendes munkára, nem pedig a hangzatos szólamokra összpontosító stílusa nemegyszer bizonyult már gyümölcsözőnek. A legújabb kisebbségellenes gyűlölethullám ismét feladta nekik a leckét, s az arra hivatottak idejében szánták el magukat, hogy kicsikarják az odafigyelést. Ha egyáltalán áttörésről kell beszélni, akkor az kétségtelenül erősödő követelésüknek, a magyar kormány interveniálásának köszönhető, nem pedig egyetlen amerikai kongresszusi tag levelének.
Purger sajnálatosnak tartja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács nem küldte el képviselőjét Washingtonba, az amerikai kongresszus két munkacsoportjának tájékoztatójára, ennek következtében ugyanis a helyenként szépítő magyarázatokkal előálló belgrádi és újvidéki politikusok álltak a házigazdák figyelmének középpontjában, nem pedig azok, akiknek az érdekében az egészre sor került.
Orosz Klára kommentárjában dicséretes első lépésnek nevezi a Kostunica által kezdeményezett tárgyalássorozatot, megjegyezve, hogy "valóban nagyon aggasztóak a nemzetiségek közötti viszonyok Vajdaságban, ha maga a miniszterelnök is egész héten keresztül ezzel a kérdéssel foglalkozik". A cikk szerzője megjegyzi, hogy már a kezdet kezdetén tisztázatlanok a dolgok: míg a szerb parlament elnöke úgy nyilatkozott, hogy az év elejétől május végéig 294 etnikai hátterű incidenst történt, a belügyminiszter szerint másfél év alatt 49 ilyen esetet jegyeztek fel.
A lap szabadkai tudósítója, Kabók Erika szerint elképesztő, hogy a belügyminiszter - saját bevallása szerint - hírzárlatot rendelt el az atrocitásokkal kapcsolatban, s az is baj, hogy sem ő, sem a kormányfő, sem a helyettese, sem pedig a parlament elnöke nem tett semmit, amíg az anyaország erélyesen nem reagált az egyre gyakoribb atrocitásokra. A magyar belügyminiszter és a külügyminiszter fellépése már veszélyeztette Szerbia politikai érdekeit, s ez volt az a pillanat Kabók szerint, amikortól nem lehetett tovább a szőnyeg alá söpörni a történteket, s a nemzetközi nyomásnak engedve a kormányfő látványos tárgyalássorozatot kezdett.
A lap interjút közöl Pavel Domonjival, az újvidéki Helsinki-bizottság vezetőjével, aki szerint az atrocitások száma türelmetlenségre és toleranciahiányra vall, de külön aggodalomra ad okot az a törekvés, hogy bagatellizálni próbálják a kilengéseket. A hatóságok passzivitásának logikus következményeként csakis fokozódhat az erőszak - figyelmeztet Domonji, aki szerint a Vajdaságban a kisebbségekkel szembeni tervszerű, összehangolt nyomásgyakorlás zajlik.

MTI - fideszfrakcio.hu