A statisztikai hivatal legfrissebb jelentéséből precízen kiszámolható, hogy ebben az évben január és május hónapok között 0,4 százalékkal javult az átlagpolgár életszínvonala a tavalyi év azonos időszakához képest. Ez az összeg pontosan 365 forint 20 fillér volt. Öt hónap alatt tehát 365,20 forinttal gyarapodtunk egy évvel ezelőtti helyzetünkhöz viszonyítva, ami azt jelenti, hogy az életszínvonal havonta 73,04 forinttal emelkedett 2004-ben. Első hallásra ijesztően kis összeg ez, egy kiló kenyér árát sem fedezi, de mint tudjuk, sok kicsi sokra megy, úgyhogy ha így folytatjuk hangyaszorgalommal, 8,33 év, azaz száz hónap alatt akár 7304 forinttal is gazdagabbak lehetünk. Persze a keresetek, természetüktől fogva nem lineárisan emelkednek, mi több: az emelkedésük sem törvényszerű, úgyhogy az itt közzétett rövidke számítást nem lehet többnek tekinteni, mint egy statikus képet a hazai bérpolitika első öthavi manifesztációjáról.

Ha tovább boncolgatjuk a kérdést, még siralmasabb képet kapunk, kiderül ugyanis, hogy a kormányzó pártok a sokat hangoztatott adócsökkentés helyett növelték a bérből és keresetből élők elvonásait, tehát emelkedett az általános adószint. A tavalyi év első öt hónapjához képest 2004 első öt hónapjában ugyanis - a Központi Statisztikai Hivatal számadatai szerint - 8,6 százalékkal emelkedtek átlagosan a bruttó nominális átlagkeresetek, s mindössze 7,4 százalékkal a nettó átlagkeresetek. Az eltérést a bruttó és a nettósított átlagkereset-növekmény között az államkasszában kell keresni, a két tétel közötti különbség az elvonások értékét adja meg. Ez egészen pontosan 1,2 százalékos adónövekmény az idei első öt hónapban az elmúlt év azonos időszakához viszonyított adószinthez képest, ami havonta - a nettó 91 300 forintos átlagkereset-értéket tekintve alapul - 1019 többletelvonást jelent egy munkavállalónál. A statisztikai hivatal szerint 2,777 millió foglalkoztatottat regisztráltak az első öt hónapban, ami azt jelenti, hogy az adók növelésével január óta 14,1 milliárd forintnyi többletjövedelemhez jutott az államkassza. Éves szinten mindez negyvenmilliárd forintra rúg, ami már testvérek között is kiérdemeli a lakossági megszorító intézkedés elnevezést, hiszen ez nem más, mint egy újabb, immár bújtatott Medgyessy-csomag.

Így álltunk hát májusban, két évvel azon választások után, amelynek kampányában a kisebbik kormányzó erő, a Szabad Demokraták Szövetsége radikális adócsökkentéseket ígért, a nagyobbik szocialista párttal karöltve, amely mindezt tetézte az igazságosabb közteherviselésről szajkózott retorikájával is.

Ilyen adópolitika mellett nem csoda hát, ha a miniszterelnök arról értekezik, hogy lejárt a jóléti államok ideje. A leírtak szerint igaza is lehet, legalábbis, ami Magyarországot illeti. A másik kormányfői állítás (miszerint az emberek jobban élnének most, kormányzása alatt, mint korábban) valóságtartalma viszont megkérdőjelezhető. Lehet, hogy a szűk környezetében, vadásztársai, barátai, rokonai nem panaszkodnak, mi több: kifejezetten élvezik általános életszínvonaluk látványos javulását, ami vélhetően több, mint havi 73,04 forint, de ez a kör csak atomnyi töredéke annak a 2,777 millió embernek, akit alkalmazottként tartanak ma nyilván Magyarországon, s akik munkájukért öt hónap alatt csak 365,20 forinttal kaptak több pénzt, mint egy évvel ezelőtt.

Forrás: Hommer Tibor, Magyar Nemzet, 2004. július 17.