De ne rohanjunk ennyire előre, mert vannak itt fontosabb dolgok, mint a Magyar Szocialista Párt agonizálása. Sőt, igazából az sem érdekes, hogy Medgyessy Péter kitől félti a miniszterelnökségéből hátralevő két szűk esztendőt.

Nézzünk inkább a színfalak mögé, vagy a mélybe, ízlés szerint, le egészen a minisztériumok munkatársi szintjéig. Ott találhatjuk ugyanis azokat az embereket, akik a kormány minden ellenkező szándékával dacolva működtetik az országot, és mentik a menthetőt, a sziszifuszi hétköznapoktól egyre fásultabban.
Jobboldali szavazó pontosan emlékszik az MSZP 2002-es kampány-vesszőparipájára (gyönyörű képzavar a tervezettnél sokkalta hosszabb szabadságra indult Gál J. Zoltán tiszteletére), miszerint hazánkban veszély fenyegeti a demokráciát, amit kizárólag a baloldal menthet meg.

Hogy ez konkrétan mit jelentett, azt ugyan senki sem tudta, de sebaj, lehetett harsogni és rettegni, meg orbánozni, hogy a legutolsó nyugdíjas lelke is beleremegjen a nem létező, ennek ellenére viharos sebességgel közelgő diktatúra fenyegető rémképébe.

Aztán a demokrácia ripsz-ropsz megmentődött. És a történelmi pillanat nem múlt el hatások nélkül, a nép egy emberként ünnepelte a hamvában holt virtuális egypártrendszer bukását, az otthonokba beköltözött a jólét és a vidámság, s még a már említett minisztériumok komor márványfolyosóin is valamiféle kedélyes légkör uralkodott el, hogy a köztisztviselők önkéntelenül is egymásra mosolyogtak, és Szanyi Tibor több alkalommal is visszaköszönt.

A valóságban persze kicsit más a helyzet. Bár igazából nem láthatunk be a szocialista államgépezet működésének rejtelmeibe, az elszórt jelekből nyugodt szívvel vonhatunk le következtetéseket. Tudniillik, hogy most aztán tényleg a fejétől bűzlik a hal, le egészen az irodai napszámosokig, akiknek azonban a hálátlan szereposztás miatt csak az orrfacsarmány szaglintása maradt.
Konkrétan olyasféle jelenségekbe szaladhat bele mostanság az újságíró, amilyeneket eddig csak az idősebb kollégák elbeszéléseiből ismerhettünk, úgymint sorok közé rejtett üzenet, suttogva elrebegett bizalmas információ, és az illetékes elvtársaktól rettegő beosztottak hada.

Mert nem hiszem, hogy 2004. augusztusában az Európai Unió teljes jogú tagállamaként számon tartott Magyar Köztársaságban ilyen levelet kellene kapnom egy böcsületes köztisztviselőtől, aki semmi mást nem tesz, mint a munkaköri leírásában foglaltaknak megfelelően végzi a dolgát:

"Megtisztelne, ha sem engem, sem a munkatársamat nem tüntetne fel a készülő írásban a program felelőseként, mivel mi a ... iroda munkatársai vagyunk. Félve és reménykedve kérem, hogy mielőtt nekünk tulajdonítana kijelentéseket és idézne tőlünk bármit is, vagy hivatkozna ránk, szíveskedjen azt előzetesen közölni, és hozzájárulásunkat kérni."

Félve és reménykedve. 2004-ben.

Egyszóval ne szépítsük a dolgot, bizony, kormányválság van Magyarországon.

2002 májusa óta.

Dévényi István, mno