Figyelmeztetésünk falra hányt borsónak bizonyult, mert a jelek szerint a miniszterelnök mégiscsak gyötörte agysejtjeit, igaz, nem őszült bele a nagy erőlködésbe. Mert az, hogy meneszti Gál J. Zoltán kormányszóvivőt, már Vecsésnél bevillanhatott neki, s Kovács László pártelnök-külügyminiszter további sorsának elrendezése sem emészthetett föl túl sok szellemi energiát. Bár hétfőn délután még azt mondta Medgyessy, hogy csak augusztus végén közli a kormányátalakítással kapcsolatos elképzeléseit, már tegnap délben megkezdte a kabinet fazonigazítását, hiszen Kovács Lászlót javasolja magyar EU-biztosnak, ami az álmoskönyvek szerint külügyminiszter-cserét is jelent.

Kovácsot egy sajátos közbeszerzési eljárás keretében választották ki EU-biztos-jelöltnek. Lendvai Ildikó felvilágosította az alulszocializált közvéleményt, miszerint "az MSZP három kritériumot támasztott a kinevezendő jelölttel szemben, és Kovács László mindhárom kritériumnak magas fokon megfelel". A jelölt elsősorban legyen otthon az uniós politikában, márpedig az uniós csatlakozás dokumentumát aláíró Kovács nagyon otthon van. Ez igaz - tehetjük hozzá -, Kovács olyannyira otthon van, mint aki ki sem mozdult egy Bérkocsis utcai szuterénből. Bizonyság rá a csatlakozás előtti kampányban mutatott bravúros teljesítménye. Kovács uniós ígérgetéseit csak azért nem kérik számon, mert senki nem vette komolyan. A szocialisták második kritériuma az volt, hogy a jelölt értsen egy olyan fontos szakterülethez, amely az unió életében is fontos és magyar szempontból sem közömbös. Az MSZP és Lendvai Ildikó meglátása szerint Kovács "kitűnően tud tevékenykedni" a szomszédságpolitika terén. Abban valóban tud tevékenykedni, csak eredménye nincs. A Kovács-féle magyar külpolitika egyetlen "sikere", hogy belekeveredtünk az iraki háborúba, ami az unió életében még békemisszió néven sem olyan fontos szakterület. Van egy harmadik kritérium is, méghozzá a legfontosabb: a kiválasztandó biztos ne csak szakember, hanem politikus is legyen. Kovács László politikus, ez vitathatatlan, szakértelméről (az MSZP-n belül is) megoszlanak a vélemények. A jelenlegi EU-biztost, Balázs Pétert is érték támadások, ám szakértelmét nem kérdőjelezték meg. Ehhez már hozzászokhattunk, a szakértelem kormányában a szakértelemnek semmi köze a tehetséghez, a felkészültséghez, a hozzáértéshez, az ilyen avítt készségeket bőven pótolja és kiváltja a kinevezés. Lendvai Ildikó ama meggyőződésének is hangot adott, hogy Kovács László jelölése megfelel az ország nemzeti érdekeinek és az uniós elvárásoknak. Az ellenzék nem ilyen nagyvonalú. Szájer József úgy találja, hogy Kovács nem alkalmas a magyar nemzeti érdekek közös képviseletére az Európai Bizottságban, a Fidesz ott is csak az MSZP képviselőjének tekinti. Szájer szerint az EU-biztosnak a hazai infrastruktúra, közlekedés, régiók fejlesztése érdekében kell kardoskodnia, ezekhez képest a kovácsi külpolitika még oly nagyszabású tervezetei is jelentéktelenek.

Persze az ellenzék kifogásai nem számítanak. Az EU-biztost a kormány jelöli és nevezi ki. Már csak az a kérdés, hogy Kovács jelölése jutalom vagy büntetés? Az, hogy eddigi ténykedése után kap még egy jól fizető szinekúrát, mindenképpen jutalom. Ám a mi szegény jó zilált Kovácsunk nem akart EU-biztos lenni, ahogy a pártelnökségről sem akart lemondani. Miként a mi szegény jól zilált Kovácsunk kénytelen azt is tudomásul venni, hogy nem csak a köztársasági elnöki álmainak fújtak takarodót, de szeretett párttársai egyszerűen a belpolitikai életből is kiiktatnák. A leendő külügyminiszter személyéről Washingtonból még nem értesítették Medgyessy Pétert. Moszkva hallgat.

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 4.