Bárándy Péter csak a saját árnyékától rémült meg, amikor konfliktusokkal fenyegető megnyilvánulását nem egyszerűen elhallgatta, hanem egyenesen letagadta. Nyílt, becsületes, férfias tett volt, hogy több mint egy esztendőn keresztül következetesen tiltakozott azon nemtelen gyanúsítgatás ellen, miszerint személyesen találkozott Kulcsár Attilával, a K&H-botrány főhősével és Rejtő E. Tiborral, aki a pillanatnyi laposztás szerint szintén főszereplője az ügynek. Ő ilyen kétes hírű alakokkal semmiféle kapcsolatot nem tart, sőt szóba se áll velük, kikéri magának az efféle méltatlan inszinuációt.

Először a Figyelő című hetilap Kulcsár határidőnaplójára hivatkozva adott hangot ama feltételezésnek, hogy az igazságügy-miniszter eszmecserét folytatott a brókerrel, ám ezt Bárándy határozottan cáfolta, még helyreigazítást is kért az újságtól, mondván: sem Kulcsárral, sem Rejtővel nem találkozott.

Később Demeter Ervin írásbeli kérdést intézett Bárándy Péterhez, aki válaszában ismét leszögezte, nem jött létre ilyen találkozó. Ha nem, hát nem, nincs abban semmi rendkívüli, hogy Bárándy Péter csak a sajtóból értesült Kulcsár Attila létezéséről, egyébként soha nem látta, nem hallott róla, nem lettek bemutatva egymásnak, egy árva szót nem váltottak egymással.

A közvélemény már-már belenyugodott a megváltoztathatatlan ténybe, Bárándynak az égvilágon semmi köze Kulcsárhoz, ám a múlt héten drámai fordulat tanúi lehettünk. Bárándy, nem utolsósorban lapunk szívós kutatásainak hatására, elismerte, hogy valóban találkozott Kulcsárral és Rejtővel, csak éppen érdemi eszmecserét nem folytattak.

Az igazságügy-miniszter több mint egy esztendőn keresztül nyíltan, férfiasan, következetesen hazudott. Megértjük, hogy tavaly nyár óta a jobb társaságokban nem volt sikk a bukott bróker ismeretségével hivalkodni. Fiskális észjárásra vall, hogy csak azt kell bevallani, amit már bebizonyítottak, de ez a vádlottak taktikája, holott Bárándyt nem vádolták semmivel.

Nagyobb baj, hogy "őszinteségi rohamában" az eddigi hazudozását egy újabb hazugsággal fejelte meg. Azt mondta, soha nem állította, hogy nem találkozott Kulcsárral és Rejtővel, pusztán arról beszélt, érdemi eszmecserét nem folytatott velük. Ehhez képest a Figyelőnek küldött helyreigazítási kérelem, a Demeter Ervinnek adott válasz magának a találkozónak a tényét tagadta, semmiféle "érdemi eszmecserét" nem említett. A két vaskos hazugság után az "eszmecsere" érdemi részét illetően is kételyeink támadnak, de azokat csak akkor fogalmazzuk meg, ha maga Bárándy Péter vállalja a védelmünket a sajtóperben.

A roppant független sajtót (Aczél Endrét a Nap-keltében), a koalíciós pártokat nem érdekli Bárándy "botlása". Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint "az MSZP-nek nincsen kommentálási kényszere az ügy kapcsán".

Mára komédiába fulladt a K&H-ügy, annak boncolgatása, hogy ki találkozott Kulcsárral és Rejtővel. Tudjuk, hogy egyfajta komédia részesei vagyunk, de az ország nagyobbik része nem képes felhőtlenül szórakozni. Az emberek úgy vélik, ha már elbrókerkedtek minimum hatmilliárdot, akkor az igazságügyi reformot hajszoló miniszternek nem az igazságot kell "reformer" módon átértelmeznie, mert az a hazugságügyi minisztérium kompetenciája.

Közeleg az idő, amikor a jobb társaságokban a jelenlegi kormánytagokkal, köztük a Bárándyval való találkozásokat fogják letagadni. Érdemi eszmecserére eleve képtelenek voltak.

Magyar Nemzet, Ugró Miklós