A kormányfő két héten belül várt eredményt, mégis minden okunk megvan feltételezni, hogy a nyomozást egyszer már megszüntető rendőrség kései sikere jókora púpot jelent a hátán éppen akkor, amikor átalakításra váró koalíciója a káosz jeleit mutatja. A napvilágot látott információk lényegében megerősítik a 2003. június 16-i attakból a kórházban felocsúdó Szász Károly szavait: a példátlan támadás összefüggésben van egy, a felügyelet által kifogásolt tranzakcióval. Mint kiderült, a Pannonplast részvényeinek felvásárlásáról volt szó, amelynek vizsgálatával, hátterének feltárásával (állami autópályapénzek megforgatása) a Szász irányította intézmény kirobbantotta a kormány és az MSZP legfelső szféráit körülnyaldosó K&H-brókerbotrányt.

Már a megveretés napján beindult a gépezet, hogy lejárassa, nevetségessé tegye az áldozatot, magánéleti szálakat keressen, bagatellizálja, komikus epizódként ábrázolja a támadást. "Persze azt csak a cinikus és kegyetlen budapesti politikai folklór részeként vegyük, hogy máris akadnak, akik szerint az elnök magát verette volna meg, hogy ezzel stabilizálja helyét a felügyelet jól fizető székében" - szőtte a szót a másnapi Népszavában Dési János. Hogy aztán a miniszterelnök által irányított, végtelenül kegyetlen és cinikus politikai hajtóvadászat eszközévé váljon szinte a teljes magyar nyilvánosság. A kormányzati apparátus (Kehi, Keller László, László Csaba) ott lihegett a felügyeleti elnök nyomában, miközben a Tóth András-féle pártszolgálatok több-kevesebb sikerrel maszatolták el a politikához vezető nyomokat. Azután pedig, hogy Medgyessy Péter magához rendelte az ügy felgöngyölítéséért felelős hatóságok illetékes vezetőit, sokáig úgy látszott, Kulcsár és Rejtő mellett legfeljebb néhány banki pénztáros és egy doboz süteményt óvatlanul elfogadó rendőrtiszt skalpját mutatják fel az eljárás végén.

Az, hogy a rendőrség belebotlott a Szász-verés egyik elkövetőjébe, nem az első üzemi baleset az eltussolni kívánt botrány történetében. Kulcsár Attila banki asszisztensének vallomásából tudható, hogy a pancser (értsd: feltűnő) módon kivitelezett Pannonplast-felvásárlástól maga az exbróker is megijedt: ez szemet szúr a felügyeletnek, s lelepleződhet az évek óta olajozottan folyó sikkasztás. Nagykanizsai ismerősének elfogása ezen előzmény ismeretében különösen kínos lehet számára.

De Kulcsár szerepének tisztázása a megveretésben csupán egy részprobléma megoldása. A posztjáról azóta eltávolított Szász Károly olyan szellemet engedett szabadjára, amit a kormányoldal minden igyekezete ellenére sem lehet visszaparancsolni a palackba. Kulcsár Attila pedig csak vall és vall. Az ügyészségnek. Aranyat érő szavai így csak később jutnak el a Jegesy András felesége (mozgalmi nevén: Lamperth Mónika) felügyelte rendőrséghez. Csak szándék kérdése, hogy a hatóságok összerakják a brókerbotrány mozaikkockáit; ez az ügy feltárható, és akkor a lényege is világosan elmagyarázható. A politikai szálon elindulva minden nyom egy irányba mutat: a vallomások, az ügyfelek listája, Gyuszi taxis pénzkötegeinek útja, Puch pénztárnok autója, Kulcsár kancelláriabelépője vagy Bárándy Péter egy csapat vadkacsa és egy alkotmányos paragrafus levadászása között lebonyolított találkozója. A nyomozók meg elég, ha hisznek a szemüknek. S akkor majd nem csak a véletlen segít.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2004. augusztus 11.