fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Politikai következmények
2004. augusztus 12., 10:02
Wekler Ferenc legendásan szelíd, türelmes, békés természetű ember. Nyilván megnyugodva vette tudomásul, hogy pártjának ügyvivő testülete előtt elég volt csak a jobboldali politikusok valós vagy vélt állami támogatásaira hivatkozni, ha párttársainak hasonló ügyleteiről tudott is valamit, azokkal nem kellett előhozakodnia.

Wekler meg az SZDSZ is szereti elkerülni a konfliktusokat. Az ügyvivők kétséget kizáróan megállapították, Wekler és családja tekintélyes anyagi gyarapodása minden tekintetben törvényes volt. Ha csak ennyire jutottak, akkor felesleges volt a nagy felhajtás. Ugyanis soha, senki nem állította az ellenkezőjét. Ha valaki minősítette is a mesés vagyonosodást, legfeljebb azt mondta: érdekes vagy sajátságos. Azért azt lássuk be mindannyian, hogy 270 millió forint vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutni mindenképpen figyelemre méltó. Ma sem mondhatunk mást, főleg azután, hogy az ügyvivő testület leszögezte: Wekler Ferenc nem visszaélt, hanem csak élt a lehetőségekkel.
Jó ebben az országban élni. Élni a lehetőségekkel. Mert azok vannak. Mindenkinek egyformán. Fontos, hogy a Wekler-ügyben nem sérült az esélyegyenlőség elve. Hiszen a parlamenti alelnöki posztra minden nagykorú választó és választható polgár azonos eséllyel pályázhat. Nem könnyű ily magasra jutni, de a jelek szerint megéri küzdeni. Mert alelnökként már szinte automatikusan elnyeri az ember és a családja a pályázati pénzeket, a kedvéért átrajzolják a térképet, ha igénye van rá, talán még korcs ebét is díjnyertes ősöktől származó, fajtiszta kutyává minősítik. Szóval csak az "egyenlő" esélyeket kell ügyesen megjátszani, utána a lehetőségek már adódnak maguktól.
Egyébként az a 270 millió forint nem olyan sok pénz. Másfél ezer átlagos adózó röpke egy esztendő alatt befizeti a közös kasszába. Egy parlamenti alelnöknek roppant jó érzés lehet abban a tudatban élni, hogy 1500 honfitársa kizárólag az ő boldogulása végett nyögi és cipeli a közterheket. Mi ez, ha nem a nép bizalma! A gondoskodó állam válláról is leveszi a terhet. Nem kell annyifelé osztogatni a pénzt, így a hibalehetőség is kevesebb. Abból a 270 millióból nagyjából harmincezer diák kaphatott volna ingyentankönyvet, vagy tízezer ember elmehetett volna üdülni, de ki vállalná a felelősséget, hogy mindegyik rászorultsági alapon, érdemei szerint jut támogatáshoz? Wekleréknél a lehető legjobb helyen van a pénz. Csak azért nem vásárolnak több tucat lélegeztetőgépet a klinikák számára, mert az utóbbi időben rút demagógiának számít az ilyesmi.
Az SZDSZ ügyvivői arra kérték Weklert, hogy körültekintőbben kezelje gazdasági ügyeit. Ez nyilván azt jelenti, hogy a Magyar Nemzet ne szerezzen tudomást róluk. Mert az kellemetlen lehet Weklernek, az SZDSZ-nek, nem is beszélve a Magyar Nemzetről.
Kuncze Gábor pártelnök régebben, egy gyengébb pillanatában úgy nyilatkozott, hogy "politikai szempontból problémás, ha valaki magas politikai tisztségben van, állami támogatásban részesül. A politikai problémák politikai következményekkel szoktak járni". Lehet, hogy szoktak, de nem az SZDSZ-ben. Mert azt aligha lehet politikai következménynek nevezni, hogy Weklernek azt mondták: minden rendben, csak így tovább, csak egy kicsit körültekintőbben, ha lehet. Pedig a politikai következmények nem maradnak el. Magukra valamit adó jobboldaliak biztos, hogy nem isznak majd Weklerék borából.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet - fideszfrakcio.hu