fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Szervezett kodifikátorok
2004. augusztus 16., 08:48
Három évvel ezelőtt, amikor Magyar Bálint "Maffia-fejlesztési Bank" névre keresztelte a Magyar Fejlesztési Bankot, mondván, hogy a pénzintézetből ellenőrizhetetlen kormányintézményt akar kreálni az Orbán-kabinet, a politikus a liberális irodalmi hetilap cikkírója szerint csak azért elmélkedhetett "pénznyelő automatáról", "szabad rablásról" meg "lenyúlási technikáról", mert nem volt képes felülemelkedni "saját individuális hajlamán" és megérteni korábbi kormányunk "népboldogító szándékát".

Ma nekünk kell felülemelkednünk individuális hajlamunkon, hogy felismerjük Magyarék népboldogító szándékát a jó állambácsi ajándékában, a kakaóbiztos óvodai komputerekben. Hogy megértsük az állampolgárok alkotmányos egyenlőségéről hangoztatott alapvetések és közpénzből százmilliókkal támogatott Wekler-birtokok ellentmondásait, a kétes forrásból beszerzett villák, a jól sikerült víkendek és az eredményes közbeszerzések összefüggéseit.
Mindezt úgy, hogy az arcunk ne piruljon el a szégyentől, ha se egy szálloda halljában, se egy ügyvédi iroda előszobájában, de még egy szálloda halljában sem futottunk össze Kulcsár Attilával. Aki akkor még nem volt bűnöző, amikor összefuthattunk volna vele, s akit csak egyszer függesztettek fel. (Ezt Bárándy igazságügy-miniszter asztaltársaságára való tekintettel és a jó hírnév alkotmányos védelme miatt most nem részletezzük, bár manapság olyan időket élünk, hogy bizonyos körülmények között még társadalmi elismertséggel is jár egy-egy kiszabott felfüggesztett ítélet.)
Magyar Bálint "szervezett felvilága", mielőtt a "Maffia-fejlesztési Bankjuk" átutalta volna az állami autópályacégnek - melynek elnöke velünk ellentétben találkozott Kulcsár Attilával - az állami milliárdokat, egy kormányülésen az úgynevezett brókerrendelettel hárította el az akadályt "a lenyúlási technika" sikeres működése elől. Az igazi "szabadrablás" csak ezután kezdődött el a brókerbotrány árnyékában.
Hogy csak néhányat említsünk: a figyelem középpontjába került MFB-ből a Siótour több tíz milliárd forintot érő balatoni ingatlanvagyonát rendeletileg meghúzott tollvonással átrakták az ÁPV Rt.-be, majd potom hárommilliárdért eladták. Akkor, amikor a köz figyelme az EP-választásra irányult.
Törvényt módosítottak a Zwack Rt. milliárdos jövedékiadó-hátralékának elengedése érdekében, kísértetiesen hasonló módon a Medgyessy-Draskovics vezette Pénzügyminisztérium Q8 fedőnéven ismert botrányához, amikor a tárca a VPOP által bíróság elé citált törvénysértő cégeket egy törvénymódosítással mentesítette a per és így a kiszabásra váró bírság megfizetése alól, sok milliárd forint bevételkiesést okozva a büdzsének.
Most, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk miatt indokolt lenne a drasztikus létszámcsökkentés a VPOP-nál, ehelyett inkább kitalálták a standolást, hogy legyen munkájuk a fináncoknak. Persze az is lehet, hogy csupán piackutatási céllal kényszerítik részletes napi könyvelésre a vállalkozókat. Az sem kizárt, hogy a kommunikáció nem volt annyira proaktív, mint Horn Gyuláé, aki miniszterelnökként annak idején egy nyelvbotlás miatt a nagymamákat a Mahart hajói helyett a Malév járataira ültette volna fel ingyen.
Lehet, hogy most is nyelvbotlás történt. Lehet, hogy egy meleg strandolós napon - talán Mallorcán, talán másutt - egy koktél és egy unicum hatására valaki kitalálta, hogy strandoljanak a vendéglátósok is. Csak amikor papírra vetette az ötletet, kimaradt az "r" betű. Az embernek kél viccelődni kedve. Kínjában.
A baj csak az, hogy Katona Béla örökbecsű mondását, miszerint a hídverés megtörtént, mármint az alvilág és a politika között, úgy tűnik, meghaladta az idő. Ma már úgy látszik, visszatekintve az utólag igencsak elgondolkodtató olajszőkítési ügyekre, halasztott vámfizetést lehetővé tévő törvényre alapozott olajügyekre, a privatizációs visszaélésekre, a forint sávközepének eltolásán való kaszálásra, a tőzsdén közpénzből való cégfelvásárlást lehetővé tévő törvényalkotásra, nem csupán az alvilággal álltunk és állunk ma is szemben, hanem sokkal inkább a maffiaszerű összefonódásokkal. A legjobb esetben is csak lobbizással vádolható szervezett felvilággal.
Ez a fajta "bűnözés" mindig törvényesen zajlik, mindig meg lehet magyarázni a gazdasági szükségszerűséggel (szőlőtelepítésre csak tehetős agrárvállalkozónak lehet, érdemes támogatást adni). A multi állami támogatásának nincs köze a politikusfiúk lobbiszerződéséhez, avagy az apáknak nincs közük a fiaikhoz.
Magyarán, még ha bűnös módon is, de társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, nő a szőlő, ráadásul a szekszárdi bor exportját növeli, magyar cégnek lobbiznak, vagyis a jogkövető magyar polgároknak is hasznuk lesz belőle.
Egyszóval: a szervezett felvilág és a hozzájuk ma már cégtulajdonosi áttétellel is köthető csoportok a törvényalkotót teszik cinkossá - úgy, hogy az adott esetben ezt fel sem ismeri -, kihasználva a kodifikáció lehetőségeit, és ezáltal kielégítve saját harácsoló ösztöneiket. Ez nagyon veszélyes folyamat, hiszen a teljes politikai elit hitele forog kockán.
Az egész úgy kezdődött, hogy olajat szőkítettek, majd a szerencsejáték-iparba fektették a pénzt, előbb testőrt fogadtak, aztán szó szerint bebetonozták vagy levegőbe röpítették a konkurenciát, majd bankalapítást fontolgattak, később parlamenti belépőt szereztek és lobbiztak, végül szívesen látott vendégek lettek Őszödön.
Ez év márciusában az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a magyar pályázati eljárásokban is részt vevő Morgan Stanley a magyarországi befektetések csökkentését javasolta, az indokok között a korrupciós problémák mellett a maffia magyarországi kapcsolatait emelte ki.

Torkos Matild; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu