Voltak, akik otthon szorítottak sportolóinknak, s de sokan a kivetítők előtt sokan nézték, például a Millenárison, vagy másutt az országban az olimpiai közvetítést. Békés országban éltek ők, egy olyanban, amelyben minden rendben van, a kormány a helyén, és a vezetőinek bölcs fején más dolga sincs a hajnak, mint hogy göndörödjék. E kiművelt emberfők megfelelő irányba tolják az ország szekerét, munkájukat csodálatosan végzik, nem is érdemes erre képkockákat pazarolni.
De sajnos nem erről van szó, épp ellenkezőleg, arról, hogy kormányválság van, minden ellenkező híresztelés ellenére, s a miniszterelnök úgy tesz, mintha nem az országot vezetné, hanem egy bank élén állna, és csak úgy lemond. A rendszerváltoztatás után első alkalommal került sor ilyesmire Magyarországon.
Amikor Brezsnyev meghalt, jut eszünkbe, komolyzenét sugárzott a média. Zene helyett mára az olimpia maradt. Ha nem lett volna olimpia, valami ócska szappanoperát sugároztak volna megállás nélkül. Csak meg ne tudja a tévézők és a kivetítők népe, mi folyik az országban - fogalmazódhatott meg Rudi Zoltánék fejében. Csak nehogy szembesülni kelljen az igazsággal, miszerint a szocialisták partnerükkel együtt alkalmatlanok a kormányzásra, s először Magyarország gazdasági, pozícióit tették tönkre, s ma már a politikai stabilitást veszélyeztetik.
Kém over - mondják sokan, és szellemesen, D - 209 múltjára utalva. Lassan azonban azt is meg kell fontolni, hogy az úgynevezett rendszerváltó értelmiségnek, meg a szocialisták és szabad demokraták ujjbábjainak vajon szintén leáldoz-e a csillagjuk most. Vagy a klientúra örökéletű?
Nem tudni - de addig is, míg kiderül, szurkoljunk együtt olimpiai sportolóinknak, kiválóságainknak. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

fideszfrakcio.hu