- Számolod már a napokat, ha jól tudom, akkor még két napod van - nem tudom, mondhatjuk-e - életed utolsó olimpiájából?

- Ezt azért ne jelentsük ki - mondta Nagy Tímea -, mert azért a csapatversenyek után sok minden megváltozott bennem. Mindenesetre számolom a napokat, de igazából most még a vasárnap, ami miatt nagyon izgulok, hogy a fiúknak végre összejöjjön egy érem.

- Mi az, ami megváltozott benned a csapatverseny után?

- Ugye, én erre az olimpiára úgy jöttem ki, hogy főleg a csapatra próbáltam koncentrálni, hogy négyen menjünk haza éremmel. Sajnos úgy jött ki, hogy csak nekem sikerül hazavinnem érmet... Rossz érzés van bennem.

- Hogy nekik nem sikerült?

- Persze, az a legrosszabb, hogy nekik nem sikerül érmet hazavinni, és igazából én sem produkáltam életem legnagyobb vívását pénteken.

- Most úgy érzed, hogy tartozol valakinek?

- Én csapatéremmel szerettem volna befejezni a pályafutásomat. De idáig ez most nincsen meg, így nem tudok semmit sem mondani további pályafutásommal kapcsolatban. Ez nem csak az én döntésem, de mindenesetre most már nem jelentem ki azt, hogy nem fogom folytatni a vívást.

- Azért nagyon nagy dolog, hogy kétszeres egyéni olimpiai bajnokként, sokszoros csapat világbajnokként hiányzik egy csapat olimpiai érem, és ez elég ahhoz, hogy elgondolkoztasson.

- Atlanta volt számomra az egyik mélypont, és most a csapattal is hasonlót éltem át.

- Tehát az egyéni arany után ilyen mélyre tudtál zuhanni, ez annyira meg tud viselni?

- Igen, nagyon. Én nagyon szeretem a csapattársaimat, tényleg komolyan mondom, nagyon bánt, hogy nekik nem sikerült. Én zokogva jöttem le a pástról, és igazából nem is nagyon tudtam beszélni senkivel, egyedül a férjem volt az, aki kicsit megvigasztalt, és utána ami nagyon jól esett, Kulcsár Győző odajött hozzám, és - ilyet még soha nem csinált - átkarolt. Amikor zokogtam, próbálta a lelket önteni belém, kisebb-nagyobb sikerrel. Amikor fölszállok a repülőre, akkor biztos, hogy még a negatív érzés lesz bennem, mert ez az érzés tényleg nagyon erős, és valószínűleg akkor fog megszűnni, amikor hazamegyek, hiszen állítólag nagyon sokan örültek Magyarországon annak, hogy nyertem. Akkor biztos, hogy egy kicsit kezd majd megint az öröm előjönni belőlem.

***

Nagy Tímea augusztus 22-én, vasárnap ünnepli születésnapját

Párbajtőrözőnk pályafutása 1983-ban a Vasas egyesületénél vette kezdetét, ahol 1987-ben először tőrvívásban, majd egy évvel később már párbajtőrben jeleskedett. 1991-től klubot váltott és egy esztendő múltán pedig Havannában csapat világbajnoki címet szerezve a válogatottban is bemutatkozott. 1993-ban az esseni világbajnokságon, majd 1995-ben Hágában, 1997-ben Fokvárosban, 1999-ben Szöulban megismételte a csapattal kivívott elsőségét és lett világbajnok.
Az olimpián először nem kísérelte szerencse szereplését, hisz Atlantában egyéniben az ötödik, csapatban a negyedik helyig jutott. Aztán elkövetkezett Sydney, amikor is a párbajtőrvívás döntőjében a svájci Bürki elleni 15:11-es győzelemmel megszerezte élete első, csapatunk 142. aranyérmét.
Az olimpiát követően megszületett kisgyermeke és életében a családé lett a főszerep. Aztán egyszer csak megjelent edzésen, visszatért. Nem ment zökkenőmentesen, ingadozó formája miatt is csak az utolsó pillanatban sikerült megváltania az athéni repülőjegyet. Most már utólag tudjuk, hogy a lehető legjobbkor. A páston viszont az eltelt négy esztendőnek mintha nyoma se lett volna. Tímea jött, látott és ismét megmutatta a világnak. Ezúttal a nagynevű Flessel-nek adott leckét, majd rendkívül sportszerű nyilatkozatot ellenfeléről.

Forrás: Magyar Rádió, Siklós Erik, Ruszanov András

fideszfrakcio.hu