A kormányfő szánalma délutánra elpárolgott, és egy sebtében összehívott sajtótájékoztatón bejelentette lemondását. Eközben az MSZP kongresszusa zárt ajtók mögött még javában az utódláson tanakodott.
A máskor oly aktív és harcos ellenzék most egykedvűen szemléli az eseményeket. Érthető ez, hiszen ki látott már olyat, hogy a mindenkori ellenzék javára éppen az SZDSZ által feltalált konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásának jogát is magához igyekezett ragadni a hatalmon lévő koalíció. Ezeknek - talán a régi beidegződések miatt - tényleg nincs szükségük ellenzékre, se konstruktívra, se destruktívra. Ezek még a saját kormányuk megbuktatásában is az élen jártak két Ságvári-emlékmű leleplezése között.
Eddig csak fikciókra épülő regényekben gondoltuk elképzelhetőnek azt a forgatókönyvet, hogy a bizalmat vesztett, így lemondásra kész miniszterelnököt arra kérjék megbuktatói, ne iparkodjék oly nagyon a hatalom átadásával. Sőt, még az öt százalékra rúgó legitimitással rendelkező SZDSZ is rendezői szerepet szánt magának ebben a marionettfigurákkal játszott bábjátékban. Mert ők csak Medgyessy bukását akarták, a kormányét nem. Mert ők meg akarták mondani, hogy a kormányfő kivel köteles a gazdasági tárcát irányíttatni. Úgy gondolták, hogy megfoszthatják a felelős (!) miniszterelnököt alkotmányos jogától, amely szerint eldöntheti, ki legyen a gazdasági miniszter, akinek a munkájáért, kétes, mi több, felettébb gyanús tendereztetési szokásaiért politikai felelősséggel tartozik.
A szabad demokraták a teljes erkölcsi leépülés állapotába süllyedtek azzal, hogy míg két évvel ezelőtt támogatásukról, sőt, bizalmukról biztosították a pártállami - KGB által irányított - titkosrendőrség lelepleződött szigorúan titkos állományú tisztjét, a múlt héten elegendő volt annyi a kormányválság kiélezésére, a Medgyessy elleni puccskísérlet összetákolására, hogy a kormányfő meneszteni akarta Csillag Istvánt. Hogy mert élni alkotmányos jogával. Mint ismert, az utolsó csepp a pohárban az volt, a büdzsét több tíz milliárd forinttal feleslegesen megterhelő kartellbotrány után a kormányfő kifejezett tiltása ellenére Csillagék beeresztettek a magyar sztrádaépítő piacra egy korrupciós ügy miatt Németországban bíróság elé citált kétes hírű céget.
Úgy tűnik, a koalíciós felek vagy összevesztek a nemzeti vagyont zabráló mutyin, vagy még a sokat próbált Medgyessy ingerküszöbét is meghaladta a szabad demokraták pofátlansága, akik gyanús ügyeikről azzal igyekeztek elterelni a figyelmet, hogy felmosórongynak tekintették a köztársaság miniszterelnökét. Aki mellesleg - a nemzeti vagyon apasztására megkötött koalíciós szerződés beteljesülése érdekében - arcpirító tétlenséggel szemlélte többek között a Zwack Unicum Rt. érdekeire fazonírozott salátatörvényt vagy a környezetvédelmi tárca nyolcvanmilliós átszervezését. Arra persze álmában sem gondolt, hogy annyit sem nyom a latban, mint Kulcsár Attila, akit legalább Endrényi Éva asszony ígéretének megfelelően - titkosszolgálati segédlettel - megpróbáltak kihúzni a slamasztikából. Most, hogy biztos, ami biztos, Kovács László, Éva asszony ismerőse Medgyessy Péter jóvoltából átnyergelhetett Brüsszelbe az európai energiaágazat élére, hálából ő is beállt a puccsisták közé. Miközben a balliberális puccsista elit a miniszterelnökként a nyakunkba rakott volt titkos ügynök megbuktatásán munkálkodott, nem mulasztotta el egymást és híveit hergelni a közös ellenség képével, Orbánnal, a lehető legrosszabb rosszal, ami az országgal történhet, egy demokratikus választás győzteseként a kormányzás terhét átvenni kész ellenzéki vezetővel. Ők inkább pancser módra puccsolnak.
Hogy világosan értsük: az egykoron rendszerváltó mezben a magyar választókat megtévesztő SZDSZ a szocialistákkal karöltve - Pető bejelentése szerint - a miniszterelnök lemondása esetén is arra készül, hogy benyújtsa a bizalmatlansági indítványát, vagyis kész arra is, hogy alkotmányos válságot idézzen elő. Az SZDSZ ismét megmutatta, mennyire is tiszteli valójában a demokráciát: már kétségbe vonja a polgárok jogát arra is, hogy egy demokratikus módon előre hozott választáson dönthessenek arról, kit látnának legszívesebben a miniszterelnöki székben. Mert ők a már nagyítóval is alig látszó támogatottságuk birtokában még mindig úgy vélik: joguk van dönteni a nemzet sorsáról. Azt hiszik, joguk van mondjuk a Weklerhez hasonlóan gyanús módon vagyont gyűjtő Gyurcsányt - az időnként tisztán látó Eörsi Istvánnak is tetszőt - miniszterelnöki hatalomba emelni. Azt hiszik, joguk van demokráciánk rövid, a nemzet túlnyomó többsége által megszenvedett hagyományából csúfot űzni. Nincs joguk.
Medgyessy tegnap rövidre zárta az utódlási hercehurcát: bejelentette lemondását. Nem várta meg, hogy az MSZP kongresszusa a nyilvánosság teljes kizárásával utódjául éppen egyik elárulóját válassza meg. Úgy tűnik, jobban bízik ma már a köztársasági elnökben, mint az SZDSZ fogságában vergődő szocialista pártban.
Az ország javát most az szolgálná, ha a válság elhúzása helyett az Országgyűlés feloszlatná önmagát, és paktumok helyett a bölcs nép kezébe adnák vissza a döntés jogát. Ezzel az SZDSZ-t a népfelség visszaterelhetné az őt megillető helyre, egy ármánykodásainak tág teret nyitó világnézeti klubba.
A köztársasági elnök nehéz döntés előtt áll.

Torkos Matild; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu