A szakember annak kapcsán nyilatkozott a lapunak, hogy júniusban ideiglenes védettség alá helyezték a terület több épületét, mostanra pedig elkészült a védendő épületek listája, s döntés született arról, hogy kiterjesztik az Andrássy úti védőövezetet. Úgy véli, a VII. kerületi vezetés is nagyot hibázott akkor, amikor a szomszédos kerületekkel ellentétben nem engedte meg polgárainak, hogy tevékenyen részt vállaljanak otthonaik felújításából.
Több ponton elavult a területre vonatkozó szabályozási terv - véli Cselovszki Zoltán -, hiszen például még mindig benne van, bár már tíz éve túlhaladottá vált a Madách sétány terve, amely a két világháború között még sugárútként szerepelt. A terület revitalizálásához természetesen szükség van sétálóutcákra, de ennek nem kell háztömbök lebontásával járnia, ellenben sokkal bátrabban kellett volna a gyalogosok érdekeit érvényesíteni a Király utca megújításakor. Tudomásul kell venni, hogy a Belváros és ezen belül a régi zsidónegyed sorsa egész Budapestnek, nem csak az ott élőknek fontos. Abban mindenki egyetért, hogy a város nemzetközi hírét is nem kis részben hatezer eklektikus épületének köszönheti, annak az egységes képnek, amelyet a Nagykörúton belül mutat.
- Ha ennyire egyértelmű ez a tény, akkor hogyan történhet olyan anomália, mint a régi zsidónegyed területén elkezdődött bontások?
- A belváros rehabilitációjára van szabályozás, van pénz, de a főpolgármester szakértői is elismerik, hogy a kereteket nem használják föl elég hatékonyan. De probléma van a rehabilitáció fogalmával is, hiszen e tevékenység nem új épületek emelését és új lakosság megjelenését jelenti, hanem a régi értékes épületek és a területen létrejött kulturális értékek újraélesztését, megvédését. A legnagyobb baj az, hogy a főváros nem mondta ki: a régi zsidónegyed rehabilitációs akcióterület, hogy az egészet átfogóan lehessen megújítani az épületektől a szokásokig, a közösségi és magánélet számos szegmensét beleértve.
- Ez különösképpen azért érthetetlen, mert a fővárosi vezetéshez közel álló szellemi erők, nota bene politikai csoportosulások éppen a "másik", a polgári oldaltól féltik azokat a kulturális értékeket, amelyek létjogosultságát jelenlegi hozzáállásukkal ők kérdőjelezik meg...
- Azt hiszem, Demszky Gábor és a mögötte álló városvezetés cinkos abban, hogy idáig fajultak a dolgok. A kerület hibás abban, hogy hagyta lerobbanni saját önkormányzati lakásait, nem engedte azokat megvenni, más kerületekben, ahol ez megtörtént, más a helyzet. Most pedig a saját maga által előidézett helyzetre hivatkozva kész még nagyobb károk okozására. Hiszen Budapest és a zsidó kultúra fogalma összekapcsolódik, akkor is, ha természetesen nem csak ez a kultúra azonos Budapesttel. Amikor a magyar főváros identitását keresi az Európai Unióban, amikor kulturális fővárosként jelenhetne meg, újra fölbukkan a kérdés: miért éppen a liberális városvezetésnek van útjában a régi zsidónegyed? Miért indulhatnak meg a dózerek, miért beszélnek lakosságcseréről? Azt hiszem, a műemlékvédelem az utolsó eszköz, eléggé szégyenletes, hogy az Örökségvédelmi Hivatalnak hatóságként kell megvédenie az értékeket a város és a kerület vezetésétől.
- Mit változtat a helyzeten, ha hamarosan megszületik a döntés a terület végleges védelméről?
- A döntést a kulturális örökség miniszterének kell meghoznia. Alighanem politikai játszma része lesz e döntés is, hiszen a miniszter pártelnöknek készül, ami nem érték-, hanem érdekorientáltságot feltételez. Több esetben - például a Hadrianus-palota romjait rejtő Hajógyári-szigettel, a pesti Divatcsarnokkal kapcsolatban - már eddig is gyöngének bizonyult a miniszter, most egy egész városrész elvesztében vagy visszaszerzésében működhet közre. Azt, hogy a rehabilitáció mellett kiálló polgári kezdeményezésekkel, az üggyel szolidáris hazai és külföldi zsidósággal a kerület vezetése nem is áll szóba, egyszerűen cinizmusnak érzem.
- Az Új Budapest Központ, mint mondja, nemcsak elemzi a helyzetet, de megoldási javaslatai is vannak. Milyen módon menthetők meg a régi pesti zsidónegyed értékei?
- Azonnal létre kellene hozni egy olyan konzorciumot, amely állami, fővárosi, kerületi és privát forrásokat foglal magába. Másfél-két éves, az élet minden területét érintő előkészítő munka után a legkülönbözőbb fórumokon lehetne támogatást találni a folytatáshoz, többek között az Európai Unió most induló hétéves támogatási ciklusán belül is eredményesen lehetne pályázni a rehabilitáció finanszírozására. Azt gondolom, ennél is többről van szó, hiszen 2010-re ki lehetne dolgozni egy olyan német-magyar koncepciót, amelyen belül a Dunának mint népeket összekötő folyónak is kulcsszerepe lenne. Ha Budapest ilyen összefüggésben jelenne meg Európa egyik kulturális fővárosaként, akkor annak más jelentős, de rehabilitációra szoruló budapesti objektumával, térségével együtt az addigra megújuló régi pesti zsidónegyed is egyik fő helyszíne lehetne.
Forrás: mno.hu
fideszfrakcio.hu