Aki a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorának szeptember 2-ai adását figyelte, a következőket hallhatta Gyurcsány Ferenctől, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjétől: "akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat; akinek három, az négyet, akinek négy az egy családi házat; akinek öregedő, öregecskedő, felesége van, az fiatalabbat..."
Sokaktól hallottam, hogy megdöbbent ezeken a szavakon; magam először nem hittem a fülemnek, de aztán Ön helyett is szégyelltem magam. Hányaveti mondat volt, amit mondott, de árulkodó. Arról árulkodott, hogy mit gondol Ön valójában; arról árulkodott, hogy az Ön számára az emberek csak tárgyak. De ez már nem az üzleti élet világa, Miniszter úr, ahol Ön milliárdos lett. Ha miniszterelnök lesz, akkor nem cselédei lesznek, akiket dolgoztatni kell, és ha már nem bírják, jöhetnek a fiatalok. Nemcsak egy miniszterelnök, de egy magára valamit is adó ember sem mondhat, és nem is gondolhat ilyet. A vagyonbevallásából kiderül, hogy Ön tavaly 83 millió forint osztalékot vett fel a tulajdonában lévő cégeitől. Ebben az országban több mint kettőezer nyugdíjasnak kell egy éven át megélnie ennyi pénzből. Egy napilapban azt is írták, volt idő, amikor Ön a cégeinél a kötelező napi nyolc óra helyett tíz órát dolgoztatott a munkásaival. Látszik, hogy Ön gazdag ember, sikeres ember, kemény ember. De abban a székben, ahova Ön készül, Miniszter úr, nem keménységre és határozottságra, hanem együttérzésre is szükség van. Azután, amit a Nap-keltében mondott, jogosan kérdezem Öntől: a keménység és a céltudatosságon kívül szorult-e Önbe egy szikrányi emberség is.

fideszfrakcio.hu