Kóczián Péter: Jó estét kívánok. A Kérdések órája vendége Áder János, a Fidesz frakcióvezetője.

Áder János: Jó estét kívánok. Tisztelettel köszöntöm a nézőket is.

K. P.: Nézzünk is egy SMS-t. Az MDF-et elhagyó politikusokat miért kínálják meg magas pozíciókkal? Lásd Demeter, Manninger. Helyes-e ez? Egy MDF alapító tag. Illetve egy másik: A Fidesz hogyan foglal állást hétfőn az MDF frakció kérdésében?

Á. J.: Salamon László az ügyrendi bizottság tagja, és ő fogja képviselni a Fidesz álláspontját a testület ülésén. Nyilván át kell tekinteni az összes dokumentumot, hiszen az ügyrendi bizottság nemcsak hírlapi információk alapján fogja az álláspontját kialakítani, hanem a frakciótól származó dokumentum illetve a házszabály alapos áttanulmányozása után. Nekem természetesen van véleményem erről a dologról, jogi véleményem is...

K. P.: Elmondja ezt most itt?

Á. J.: Én azt gondolom, hogy várjuk meg az ügyrendi bizottság állásfoglalását.

K. P.: Megnéztem a házszabályt, amiben ugye az van, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló képviselőcsoport választ magának frakcióvezetőt, míg a mai gyűlésén az országos választmány tagjai arra hivatkoztak, hogy a párt szabályzata szerint ők szabhatják meg, hogy ki a frakcióvezető. A problémának a másik része, hogy vajon az öt képviselő MDF frakcióból történő eltávolítása vajon helyes volt-e vagy sem, gondolom, ez nem vita témája. Egy párt bármikor dönthet úgy, hogy képviselőitől megvonja a képviseleti jogot, tehát azt mondja, hogy ti már nem képviselitek az adott pártot.

Á. J.: Természetesen egy pártnak joga és lehetősége van erre, vagyis ki is zárhatja az adott képviselőket. Tehát az, hogy megvonja a bizalmat, kizár, esetleg valamilyen más módon nyilvánítja ki azt a véleményét, hogy a továbbiakban nem kíván együttműködni az adott képviselőkkel, minden pártnak szíve joga...

K. P.: A frakcióvezető itt a nagy kérdés...

Á. J.: Ilyenre volt már példa az elmúlt tizennégy évben nagyon sok párt esetében. Nem ismerem az MDF frakciószabályzatát, de az én tudomásom szerint a frakcióvezetőt minden parlamenti párt esetében - és ez nemcsak Magyarországon van így, hanem mindenütt a világon - a frakció választja meg. A házszabály arról is rendelkezik, hogy a kizárást is a frakció döntheti el.
De mondom még egyszer, nem akarok az ügyrendi bizottság helyett állást foglalni ebben a kérdésben. Én inkább a dolognak azt a részét érzem sajnálatosnak - és kicsit szomorú is vagyok a történtek miatt -, hogy az MDF nyilván addig, amíg a frakción belüli belső problémáknak a megoldásával lesz elfoglalva, kevesebb energiát tud majd fordítani a kormány, a régi kormány és az alakulni készülő Gyurcsány-kormány kritikájára. Márpedig azt gondolom, hogy jó néhány képviselőnek az eddig is hasznos, megalapozott, jól átgondolt véleményére a parlamenti vitákban szükség lenne. Remélem, hogy ez nem tart sokáig, és hamarosan az MDF képviselői is kellő kritikával és kellő élességgel fogalmaznak majd a kormánnyal és a leendő kormányprogrammal szemben.

K. P.: Azokat a képviselőket, akiktől most megvonták a bizalmat az MDF Országos Választmányának a tagjai, amennyiben átülnek a független képviselőkhöz, majd a szükséges idő leteltével jelentkeznek a Fidesz-frakciónál, hogy szeretnének a frakcióban dolgozni, fölvennék?

Á. J.: Először is tudjuk jól, hogy a házszabályunk úgy rendelkezik, hogy fél évig független képviselőként kell tevékenykednie annak, akit egy frakció kizárt vagy aki önkéntesen elhagyta a frakciót. Tehát bármilyen okból távozott is valaki a frakcióból, az független képviselő lesz. Itt még az is kérdéses, hogy egyáltalán ez a távozás megtörténik-e. Kérdés az, hogy a félév elteltével, ha független képviselőként valaki ezt a fél évet leszolgálja, jelentkezik-e. Ezután lehet csak arról beszélni, hogy a mi frakciónk - ez egy frakcióálláspontot igényel -, hogyan dönt.
Szerintem ne szaladjunk ennyire előre, fél év még nagyon nagy idő. Láthatóan még maga a helyzet is tisztázatlan sok szempontból, például jogi értelemben is. Részben az ügyrendi bizottság állásfoglalása, részben pedig a további napok fejleményei döntik azt el, hogy az MDF-frakcióban mi is történik. Én azért is vagyok szomorú, mert azt gondolom, hogy ez inkább felszíni jelenség.
Mindez valaminek a következménye. Mindannyian tudjuk, a kedves tévénézők is nyilvánvalóan tudják, hogy 1998-ban a Fidesz szoros választási együttműködést alakított ki az MDF-fel, és miután az MDF nem ugrotta át az öt százalékos parlamenti küszöböt, a Fidesszel állított közös jelöltek révén tudott csak parlamenti frakciót alakítani.
Ezt 2002-ben egy még szorosabb együttműködés követte, hiszen közös listát és közös jelölteket állítottunk. Ennek következtében, a velünk kötött megállapodás következtében, az MDF-nek - függetlenül attól, hogy elveszítettük a választásokat - több képviselője lett, mint az azt megelőző ciklusban, 1998-2002 között.
Most fölajánlottuk a 2004-es európa parlamenti választásokra is az együttműködést, de az MDF ezt elutasította. A választásokat követően szintén fölajánlottuk, hogy a 2006-os választásokra a legszorosabb együttműködésben készüljünk, azaz a 2002-eshez hasonló együttműködésben vágjunk neki a 2006-os választásoknak.
Az MDF ezt is elutasította, hozott egy olyan döntést, miszerint a önállóan kíván indulni a 2006-os választásokon. Két dolgot fontos ez ügyben szerintem rögzítenünk. 1. Az elmúlt hat évben, amióta az MDF a Fidesszel való együttműködés révén jutott parlamenti mandátumhoz és sikerült frakciót alakítania, soha semmilyen formában mi az MDF-frakció munkájába bele nem szóltunk - nem is tehettük, önálló párt önálló frakciójáról volt szó -, teljes mértékben tiszteletben tartottuk a pártnak és az MDF frakciójának is az autonómiáját, az önállóságát.

K. P.: Informális egyeztetések sem voltak MDF-es képviselők és fideszes képviselők között arról, hogy az MDF-nek milyen politikát kellene folytatnia, hogy azok, akik nem értenek egyet Dávid Ibolya politikájával, milyen taktikát vagy stratégiát kövessenek, illetve hogy a két jobboldali pártnak hogyan kellene jobban együttműködnie?

Á. J.: Mondom még egyszer, semmilyen módon nem avatkoztunk be az MDF belügyeibe, semmilyen módon nem befolyásoltuk a frakció munkáját. Szakmai együttműködés volt közöttünk. Volt olyan, hogy a költségvetési vitánál vagy az adótörvények vitájánál közös álláspontot alakítottunk ki. Volt olyan is, hogy közösen kezdeményezett valamit a két frakció, erre tudok példát mondani az előző ciklusból is.

K. P.: Politikai egyeztetés a két jobboldali párt közötti együttműködést valamint a közös stratégiát és taktikáját tekintve nem volt?

Á. J.: Miután az MDF eldöntötte, hogy önállóan indul a választásokon, és ezzel tulajdonképpen politikai riválisként definiálta magát, ezért természetesen erre nem került sor. Az MDF önálló utat választott, és mi ezt tiszteletben tartottuk, és még csak nem is kommentáltuk - minden ellenkező híreszteléssel szemben.

K. P.: Azok a képviselők sem voltak kedvesek az Önök szívének, akik a Fidesz melletti szorosabb együttműködést javasolták? Velük sem egyeztettek?

Á. J.: Nem, engem meglepett ez. Ami történt a frakcióban, én is a sajtóból értesültem a dologról.

K. P.: Azt mondják a Dávid Ibolya-pártiak, hogy a Fidesz keze van e mögött. Nem mondják ki az utóbbi napokban a Fidesz nevét, de egyértelmű leírását adják a Fidesznek.

Á. J.: Én azt javaslom, hogy inkább a saját problémáiknak a megoldásával, semmint alaptalan vádaskodásokkal foglalkozzanak az MDF vezetői. Sokkal fontosabbnak tartanám, ha végre a közös feladatra - már amennyiben ők ezt komolyan gondolják -, a szocialista-szabad demokrata-kormány leváltására koncentrálnának.

K. P.: Gémesi György alig másfél órával ezelőtt azt mondta, ő abban hisz MDF-alelnökként, hogy az MDF nem hogy öt százalékot fog hozni 2006-ban, de akár hét-nyolc-kilencet is, ha egységesen tud felsorakozni, ha egységesen tud politizálni, és ez a politikát, a siker politikáját, mely Dávid Ibolyáé, kell folytatni. Ön hisz ebben a hét-nyolc-kilenc százalékos győzelemben?

Á. J.: Nem.

K. P.: A telefonban van Sz. László Szegedről, jó estét kívánok. Mi a kérdése Áder úrhoz?

Sz. László: Jó estét kívánok! A következőt szeretném Áder úrtól kérdezni. 1998-ban ők ugye hét százalékos gazdasági növekedést hirdettek. Hetes százalékost. 4,6-tal vették át, és 2002-ben 3,1-gyel, illetve 3,2-vel adták át. A hét százalékos növekedésből semmi nem történt meg. Miért nem történt meg, egy. Kettő: 1999-2000-2001-ben az infláció mértéke 10, 9,8 és 9,3 volt. Maguk hét és hat százalékot hirdettek. Ez a nagy, óriási különbség miért történt meg? És végül a harmadik kérdésem. A választási programjukban maguk 100 százalékos nominálbér-emelkedést hirdettek meg. Az infláció mértékét, ha megnézzük, kamatos kamattal, akkor 70 százalékos reálbér-emelkedésre jön ki a négy év. Tudna-e nekem olyan országot mondani a második világháború után, ahol 70 százalékos reálbér-növekedés történt négy év alatt? Ezt elmondta a Kósa úr a Nap-tévében, Szájer úr a Miskolci Egyetemen. Mondja meg nekem, tud-e ilyen országot mondani. Nagyon szépen köszönöm. Üdvözlöm mind a kettőjüket különben.

K. P.: Köszönöm szépen. Szóval Fidesz-korszak, Orbán-kormány, nem volt hét százalékos növekedés satöbbi.

Á. J.: Mielőtt a válaszokhoz fognék, hadd kérjem azt a kollégáktól, a technikusoktól, ha lehet, egy kicsit hangosabban, mert a kérdező kérdéseinek a felét vagy a mondanivalójának a felét nem hallottam, inkább csak kikövetkeztettem, hogy mit is mondhatott. Három kérdést tett föl, megpróbálom helyesen idézni. Az 1998-as programban hét százalékos gazdasági növekedés szerepelt. A kérdezőnek nyilván elkerülte a figyelmét - ezért most örülök, hogy emlékeztethetem erre -, hogy 2000 első negyedévében 6,8 százalék volt a magyar nemzeti jövedelemnek a növekedése, ami már elég közel volt a hét százalékhoz. Most azt tudom mondani, hogy mi nem gyújtottunk akkor örömtüzeket, nem rendeztünk tűzijátékot és nem rendeztünk hatalmas nagyotmondó versenyt - mint ahogy most a kormány teszi ezt a négy százalékos gazdasági növekedés elérése kapcsán -, hanem azt gondoltuk, hogy ezen az úton tovább kell menni. Igen ám, de 2000-ben egy komoly recesszió következett be részben az Amerikai Egyesült Államokban, részben Európában. Mindenki tudja, hogy 2001-2002-ben az Európai Unió tagországai - jó esetben - fél-egy százalékos gazdasági növekedést produkáltak. Volt olyan ország, amelyik tulajdonképpen mínuszban volt, tehát gyakorlatilag nem nőtt a gazdasági teljesítménye. Ilyen körülmények között sikerült a magyar gazdaság teljesítményét - részben a Széchenyi Terv segítségével és más belső motorok beindításával - négy százalék fölött, aztán 2002 tavaszára négy százalék közelében tartani. Tehát én azt gondolom, hogy ez önmagában is már egy nagy bravúr. Utána a Medgyessy-kormány ezt még lejjebb tornászta, tehát két és fél, 2,6 százalékra csúszott le a gazdasági növekedés a Medgyessy-kormány első félévében. Ez az egyik. A másik, ugye utalt itt a kérdező az inflációra. A kérdést pontosan nem értettem, de az inflációval kapcsolatos adatokat azért viszonylag könnyen el tudom mondani. Amikor az Orbán-kormány megalakult, akkor 18 százalék környékén volt az infláció, ha jól emlékszem, 1998-ban, amikor az Orbán-kormány átadta a Medgyessy-kormánynak a hivatalát, akkor 6,5 százalék volt, sőt, utána néhány hónappal később 6 százalék alá csökkent az infláció, amiben nyilván az alakuló Medgyessy-kormánynak nem sok szerepe volt. Tehát hat százalék alatti infláció volt már 2002 tavaszán. Ehhez képest az idén nyáron hét százalék volt az infláció, hét százalék, miközben szocialista politikusok és a kormány tagjai is folyamatosan azt mondták, hogy a nyáron már csökkenni fog az infláció. A végén mi történt? Beragadt az infláció, stagnált, és hét százalékon megállt.

K. P.: Mindig azzal érvelnek ugye, hogy majd decemberre csökkenni fog, tehát nem ez a hét százalékos év közbeni adat fog stagnálni, hanem addigra lejjebb fog menni az infláció...

Á. J.: A szocialisták mindig azzal érvelnek, hogy majd jövőre, majd két év múlva, majd öt év múlva, meg majd tizenöt év múlva milyen jó lesz, ha ők kormányozzák ezt az országot, de valahogy a következő hetek, napok, hónapok, a következő fél év problémáival mintha elfelejtenének foglalkozni. Kétségtelen tény, tehát mondom még egyszer, rögzítsük a tényt, hogy az Orbán-kormány időszakában folyamatosan csökkent - elismerem: nem egyforma ütemben, tehát valamikor ott is volt egy kis stagnálás, én ezt készséggel elfogadom, de folyamatosan csökkent - az infláció. Ez volt az első olyan kormány, amelyik négy év alatt folyamatosan tudta csökkenteni az inflációt. Mind az Antall-kormány idején, mind a Horn-kormány idején a ciklus első felében egy jelentős ugrása történt meg az inflációnak, és a Horn-kormány tulajdonképpen egy ugyanolyan inflációs szinten adta át az országot, mint ahogy a Boross-kormánytól átvette, csak közben föltornászta az inflációt 30 százalékra.

K. P.: Igen ám, de azt szokták mondani a szakértők, hogy 30-ról, 20-ról levinni 10 százalék körülire az inflációt könnyebb, sokkal könnyebb, mint aztán, ahol a neheze következik, hétről hatra, hatról ötre, ötről négyre, amely minden országban sokkal nagyobb nehézséget okoz. Ezzel nem akarom kisebbíteni az Orbán-kormány teljesítményét, csak azt akartam mondani, hogy egy olyan szakaszba érkezett az infláció lefaragása, ahol sokkal nehezebb - azt mondják a szakértők - bármelyik kormánynak is sikereket elérni.

Á. J.: Ez igaz, természetesen, ezért még egyszer hadd idézzem a Horn-kormánynak a teljesítményét, amelyik körülbelül 18 százalékos inflációval vette át a Boross-kormánytól a kormányrudat, majd pedig föltornászta 30 százalék fölé az inflációt. Ezt azért dicséretes teljesítménynek semmiképpen nem tekinteném. Ráadásul ha az inflációt egy kicsit tágabb összefüggésben vizsgáljuk, akkor azért jó néhány érdekes dolgot láthatunk. Különösen érdemes itt a gazdasági növekedés, az infláció és egyéb, mondjuk így, makroadatok problémáját egyben kezelni. Ugyanis az Orbán-kormány volt az első olyan kormány, amelyiknek a négy éve alatt folyamatosan sikerült csökkenteni az inflációt, folyamatosan csökkent a munkanélküliség, folyamatosan csökkent a költségvetés hiánya, folyamatosan csökkent az államadósság. Mindeközben sikerült az Európai Unió szintje fölött tartani a gazdasági növekedést, mindeközben sikerült a reálbéreket növelni és komoly jóléti intézkedéseket is megvalósítani. Mindeközben jelentősen javult az ország exportja. No, most azt halljuk - lehet, hogy a kérdezői kérdések között majd ez is elhangzana, úgyhogy akkor hadd menjek elébe -, hogy dicséri magát a Medgyessy-kormány, meg Gyurcsány Ferenc is már ezzel hivalkodik, hogy micsoda jelentős eredményt értek el, mert négy százalékos a gazdasági növekedés, valamint az export és az ipari termelés is bővült az előző évhez képest. Én ezt készséggel elfogadom. De nézzük meg az érem másik oldalát is. Mi van a külkereskedelmi mérleghiánnyal? Katasztrofális. Mi van a folyó fizetésimérleghiánnyal? Katasztrofális. Mi van az államadóssággal? Minden eddigi rekordot megdöntött. Egy picit időzzünk el ennél, csak egyetlenegy mondat erejéig. Szerintem a kedves nézők sem tudják azt - lehet, hogy még Ön sem -, hogy a Medgyessy-kormány által fölvett és már a korábban is fölvett hitelek kamatainak törlesztésére ismét a teljes személyi jövedelemadót ki kell fizetni. Azaz mindannyian - tévénézők, meg akik most nem is nézik ezt a műsort - befizetjük a személyi jövedelemadónkat - persze ez egy kicsit képletes - és ez a horribilis összeg, amit mindannyian befizetünk, minden további nélkül, csak a felvett hitelek és a rosszul elköltött hitelek kamatainak - nem a hiteleknek, hanem a kamatoknak - a törlesztésére megy el. Ez egy drámai változás. Az Orbán-kormány e tekintetben is igen komoly eredményeket ért el. Ne feledjük, amikor átevette a kormányrudat, 59 százalékon volt a nemzeti jövedelemhez képest az államadósság mértéke, ezt levitte 53,5 százalékra. A Medgyessy-kormány két év alatt föltornászta megint 60 százalékra. Ezt azért nagy bravúrnak nem tekinteném.

K. P.: A Medgyessy-kormány arra is hivatkozik egyrészt, hogy történelmi ígéretet teljesítettek, amikor jelentős béremelést hajtottak végre, másrészt pedig arra, hogy az a világgazdasági fellendülés, amivel számoltak, nem következett be. Ön is említette, hogy az Orbán-kormány teljesítményét is visszavetette ez a világgazdasági recesszió, a növekedés csökkenése.
Miért nem empatikusabb a Medgyessy-kormánnyal a Fidesz? Miért nem adnak bizalmat a kormánynak, amely azt mondja, hogy a költekezést és a recessziót követő egy év után, 2003-tól kezdve meghozták azokat az intézkedéseket, amelyeknek az eredménye ma már tükröződik az ipari-gazdasági növekedés adataiban, amely azt jelenti, hogy a következő egy-két évben, ami még hátra van, korrigálni tudják a szükséges intézkedésből és béremelésekből következő hiányt. Tehát egyre csökkenni fog az a hiány, amit Ön most kritizál, és amely egyébként ennek a helyzetnek a szükségszerű velejárója.

Á. J.: Megkérdezhetem, hogy mi alapján mondja ezt?

K. P.: Összefoglaltam a kormány képviselőinek a véleményét, akik azt mondják, hogy Önök csak absztrakt módon szemlélik az adósság és a a folyó fizetési mérleg hiányának a növekedését, és nem számolnak azzal, hogy 2003 nyara óta beruházásorientált növekedés indult meg. Exportorientált beruházás, exportorientált növekedés, amely nagyobb foglalkoztatási adatokhoz fog majd vezetni, illetve több adóbevételhez, azaz jobb lesz a gazdaság növekedése.

Á. J.: Azért kérdeztem, hogy mi alapján mondja ezt, mert úgy tűnt, mintha ez a saját véleménye lenne vagy mint ha közgazdászokkal beszélt volna. Ha a kormánypártokat idézte, akkor nyugodtan mondhatom erre, hogy ez butaság, és így akkor nem kell személyeskednem, tehát viszonylag egyszerűen meg tudom oldani a dolgot. Ugyanis az előbb is azt mondtam, hogy önmagában kiragadni egyetlenegy gazdasági mutatót és nem összefüggéseiben nézni a gazdaságnak a teljesítményét, óriási hiba lenne. Mennyit is vett föl a Medgyessy-kormány, mennyi hitelt vett föl két év alatt? Több mint 2000 milliárdot, ugye?

K. P.: Körülbelül igen.

Á. J.: Mire költötte ezt el? Látjuk ennek egyébként a hasznát? Látjuk, hogy mire fordította a Medgyessy-kormány? Beszámolt arról a magyar választópolgároknak, hogy ezt az irdatlan mennyiségű pénzt mire költötte el? Épülnek utak? Épülnek hidak? Fölújítanak belőle kórházakat?

K. P.: Épülnek, fölújítanak, 2006-ig átadják őket - mondják ők.

Á. J.: Csak ezt nem látják az emberek... Csak ezt nem látják az emberek, ez itt a probléma.

K. P.: Mi lesz a Fidesz kommunikációjának fő csapásiránya a következő hónapokban? Zsolt, 303-787-XXX.

Á. J.: Minden pártnak az őszi parlamenti menetrendjét 1990 óta kijelöli az adó-és a költségvetési törvény vitája. Nem egészen két héten belül, egészen pontosan tíz nap múlva, a kormánynak be kell nyújtani a Parlament elé az adótörvények tervezetét. Meglátjuk, hogy mi lesz ebben, hogy a nagy fogadkozások végül is a jogszabályokban testet öltenek-e vagy megint annak leszünk szemtanúi, mint ahogy azt a Pénzügyminisztériumból nyáron kiszivárgott hírek alapján gondolhatjuk, hogy a kormány ismét az emberek zsebében akar turkálni.
Igaz, most nem adóemeléseken töri a fejét, hanem az adókedvezmények megszüntetésén, ám az emberek számára teljesen mindegy, hogy minek következtében lesz kevesebb a pénzük: adót emelnek vagy adókedvezményt vonnak meg tőlük. Tíz nap múlva okosabbak leszünk.
A költségvetés elfogadása december közepe tájékán pedig megmutatja azt, hogy 2005 végéig, tehát lényegében a ciklus végéig, úgyhogy akkor már csak négy hónap lesz már csak hátra a választásokig, mit akar a szocialista-szabad demokrata kormány teljesíteni.
És itt megint csak azt tudom mondani, hogy mikor a költségvetést beterjesztik és azt az Országgyűlés elfogadja eljön az igazság pillanata, véget ér a bújócska, kiderül, hogy azokból a nagy fogadkozásokból, szemfényvesztő nyilatkozatokból, amelyeknek szemtanúi lehettünk az elmúlt hetekben, mi mindent fog majd 2005-ben megvalósítani ez a szocialista-szabaddemokrata kormány.
Pontosan tudni fogjuk, mennyi pénz jut a magyar gazdáknak, pontosan tudni fogjuk, mennyi jut otthonteremtési támogatásokra - ha jut egyáltalán -, pontosan tudni fogjuk, hogy a bérek emelésére jut-e egyáltalán pénz vagy sem. Látni fogjuk azt is, hogy milyen létszámleépítésekre készül a kormány és így tovább, és így tovább. Ezt mind látni fogjuk, és innentől nem arról van szó, hogy valaki beszél a levegőbe - pláne kormányoldalon - és fogadkozik és nagy felajánlásokat tesz, hanem fehéren-feketén kiderül, hogy mit is vállal a következő esztendőre.
Ez természetesen alapvetően meghatározza a Fidesz kommunikációját és témaválasztását is.
Ezenkívül még lesz egy kormányprogramvita, mivel a Medgyessy-kormány távozása és a Gyurcsány-kormány megalakulása következtében egy új helyzet áll elő. Be kell nyújtani egy kormányprogramot, és ennek a kormányprogramnak minimum tízórás vitája van a házszabály szerint. Hogy ezt egy nap alatt vagy két nap alatt teljesíti az Országgyűlés, még nem tudom, de ez megint csak egy olyan dolog, aminek valamikor szeptember végén-október közepén meg kell történnie. Ez munkát ad a frakciónak, fel kell készülnünk egy adótörvény-vitára, a költségvetési vitára pláne, valamint egy kormányprogramvitára, ahol nyilvánvalóan értékelnünk kell az elmúlt két esztendőt valamint előre kell tekintenünk a következő egy-másfél évre. Ez komoly szakmai és politikusi feladat is, úgyhogy egészen biztos, hogy mindez munkát ad a nyári szabadságról visszaérkező képviselőinknek.

K. P.: Számít-e arra, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette kormánynak más lesz a társadalompolitikája és más lesz a gazdaságpolitikája, eltér-e attól, amit Medgyessy Péter követett?

Á. J.: Nézze, én látatlanban nem szívesen nyilatkozom. Egyelőre azt látom, hogy Gyurcsány Ferenc vonatkozásában egy dolog a biztos, hogy ő maga semmiben sem biztos. Találkozik nap mint nap, van, amikor naponta négy-öt minisztertársával, MSZP-frakcióvezetővel - gondolom, majd az SZDSZ frakcióvezetőjével is fog találkozni -, majd félórás alibi tárgyalások után kiállnak a sajtó nyilvánossága elé, és Gyurcsány Ferenc azt mondja, neki egyelőre még nincs határozott álláspontja. Nincs határozott álláspontja arról, hogy mi legyen a költségvetésben, nincs határozott álláspontja arról, hogy mi legyen az Irakban állomásozó csapatainkkal, hazajöjjenek, ne jöjjenek haza, nincs határozott álláspontja arról, hogy meneszti-e a pénzügyminiszterét vagy sem, nincs határozott álláspontja arról, hogy a magyar mezőgazdaság támogatására, megsegítésére milyen kormányprogramot kellene beindítani. Szóval egyelőre azt látjuk, hogy egyvalamit szeret nagyon, de azt nagyon szeretné Gyurcsány Ferenc: nagyon szeretne miniszterelnök lenni, nagyon szeretne 2006-ban választásokat nyerni, de hogy ezenkívül mit akar, még nem tudjuk.

K. P.: Ma volt az MSZP frakcióülése, aminek utána a miniszterelnök-jelölt azt mondta a frakcióvezetővel, Lendvai Ildikóval egyetértésben, hogy a család, a lakásépítés, a gazdasági növekedés fenntartása és az egyensúly javítása, a pénzügyi-fiskális egyensúly javítása lesz az MSZP-frakciónak és a kormánynak a legfontosabb célja. Miért mosolyog ilyen gúnyosan?

Á. J.: Azért, mert ezen gondolkodtak egy hétig... Mi lesz akkor, ha ezt a programot egy kicsit részletesebben ki kell dolgozni?

K. P.: Kíváncsi vagyok egy elemre, amit az előbb említett, a családi adókedvezmények eltörlésének a problémájára. A miniszterelnök-jelölt többször elmondta - és az MSZP-frakció már hónapok óta megerősíti ezt a gondolkodást, tehát itt egység van ebben -, hogy az adókedvezményeket csökkenteni kell, miután az adókedvezmények azoknak jók, akik egyébként is, mondjuk úgy, hogy versenyképesek, hogy van miből kigazdálkodniuk azt a pénzt, amit az állam náluk hagy. Ezzel szemben - mondják ők - az államnak sokkal határozottabban kellene a szociálisan rászorultak, a versenyképes tudással nem rendelkezők megsegítésére fordítani az összegeket. Ha jól értem, akkor a jobboldali párt, a Fidesz és a baloldali párt, az MSZP között ebben filozófiai vita van.
Ha jól értem, arról folyik a vita, hogy a középosztály mely része az, amelyik kapjon állami kedvezményt, mondjuk az adóbevételekből, és melyik az, amelyik ne kapjon. Elmondaná-e, hogy Ön miért tartja a társadalompolitikát tekintve az egyik legsúlyosabb döntésnek azt, ha az adókedvezményeket megvonják? Hiszen azt lehetne mondani: kevés pénzzel gazdálkodó országban csak azoknak jutasson vissza az állam pénzt, akiknek erre tényleg szüksége van, míg a többiek majd valahogy a fizetésükből, jövedelmükből kigazdálkodják azt.

Á. J.: Megint nem a saját álláspontját mondta, hanem az MSZP álláspontját idézte, ha jól figyeltem, amire megint csak azt tudom mondani, amit az előbb mondtam, hogy ez nagy butaság. De várjuk meg, amíg az előterjesztéseket leteszi a kormány az asztalra, és aztán majd beszéljék meg mondjuk azzal a gimnáziumi tanárral, azzal az általános iskolai tanítóval, azzal a rendőrtisztviselővel, azzal az államigazgatási ügyintézővel, akitől elveszik az adókedvezményét, hogy őt vajon valóban gazdag embernek kell tekinteni? Valóban olyan embernek kell-e őt tekinteni, egy olyan keresetű embernek, aki nem szorul rá erre az adókedvezményre, és valóban abba a foglalkozási csoportba tartoznak-e ezek az emberek, amelynek tagjai ki tudják gazdálkodni - ahogy Ön mondta - azt a veszteséget, amit a Medgyessy-kormány okozott nekik az elmúlt esztendőben az adóemelések révén, és amit okozni fog még az adókedvezmények megszüntetése révén 2005-ben. Nagyon kíváncsi leszek azoknak a pedagógusoknak, orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, rendőrtisztviselőknek a véleményére, akiket ilyen értelemben ezek az intézkedések majd hátrányosan fognak érinteni, ugyanis amiről Ön beszélt, ennek ez a következménye.

K. P.: A kormány növelni akarja a családi pótlékot, növelni akarja azokat a szociális juttatásokat, amelyek - azoknak, akiket rászorultaknak tekint - járnak.

Á. J.: Mondom még egyszer, ne beszéljünk olyan fikcióról, amit még nem ismerünk. Gyurcsány Ferencről egyelőre csak annyit tudunk, hogy ahhoz a westernhőshöz hasonlít - már bocsánat, talán van még idő rá, elmondom tehát, hogy kicsit illusztráljam, mit gondolok körülbelül Gyurcsány Ferencről. Még a gimnáziumi éveim alatt hallottam ezt a viccet, elég régi vicc, úgyhogy lehet, hogy nagyon sok nézőnek nem lesz új. Egy westernhős, egy cowboy beront az ivóba, vérben forognak a szemei. Feldúlt... Elüvölti magát: ki festette zöldre a lovamat? Föláll egy tagbaszakadt ember a söntés mellől, és azt mondja, hogy én. Erre az előbbi, indulatos cowboy azt mondja: Na jó, jó, lehet lakkozni... Most úgy látom, hogy Gyurcsány Ferenc jelen esetben most még abban a stádiumban van, hogy elüvölti magát, hogy ki festette zöldre a lovamat...

K. P.: S. Gézáné, Budapestről, jó estét kívánok. Mi a kérdése Áder Jánoshoz?

S. Gézáné: Jó estét kívánok. Üdvözlöm az Áder képviselő urat, nagyon tisztelem őket a szorgalmas és kitartó munkájukért, amit ezekben az időkben, még most is megpróbálnak értünk tenni. Tulajdonképpen akkor tudtam meg, hogy van kormánya az országnak, amikor Önök, illetve a Fidesz elvesztette a választásokat.

K. P.: Bocsánat, én egy kérdést szeretnék Öntől hallani.

S. Gézáné: A kérdésem az lenne, amit Ön is kérdezett a képviselő úrtól - de hát Ön ugye most elég határozottan a másik félnek a képviselője itt, eddig nem vettem ezt a jellemvonását észre -, hogy a Fidesz megmentette az életemet avval, hogy annyi nyugdíjemelést adott, hisz jóval kevesebb volt a nyugdíjam, mint az átlagnyugdíj. Most van 40.000 forint nyugdíjam, egyedülállóként, és nem várhatom el az unokáimtól, meg a gyerekeimtől, hogy támogassanak. A Fideszé volt az egyetlen kormány, ami alatt az infláció nem nőtt, tudtam magamnak ennivalót vásárolni az üzletben. Most a gyógyszeremet nem tudom kiváltani, a házamat el kell hogy adjam, mert nem tudok fűteni. Már tavaly sem tudtam fűteni, idén pláne nem fogok tudni, és a fene tudja, hogy 60 évesen hova fogok menni lakni, csak azért, mert ilyen rossz anyagi helyzetbe juttatnak. Ennyit a nyugdíjról...

K. P.: Bocsánat, a kérdés...

S. Gézáné: A kérdésem az volna, hogy minek alapján mondja azt a Gyurcsány Ferenc úr és a Hiller István úr, akikről láttam olyan bejátszását, hogy az öklét így fölemelve rázza, éppen hogy csak ki nem nyújtotta a kezét, mint Hitler, eddig olyan csöndes embernek ismertem meg. Meglepődtem, meg lehet nézni, mert a tévé bemutatta ezt az ominózus jelenetet, és ott utána a Gyurcsány Ferenccel összepusmogtak és összebeszélgettek. Először is Gyurcsány egy liberális és nem egy MSZP-s, nem egy szocialista, hanem egy milliárdos...

K. P.: Bocsánat, ez az a pont, ahol kénytelen vagyok Önbe fojtani a szót. A választ... a reakcióra vagyok kíváncsi, hogy mi a véleménye?

Á. J.: Én szívesen hallgattam volna még a hölgyet, szerintem jobban elmondta a Medgyessy-kormány kritikáját, mint ahogy én az előbb ezt háromnegyed órában megtettem. Lehet, hogy a mai szereplés ilyen szempontból egy kicsit indiszponáltra sikeredett. Valóban a lényegnél vagyunk. Arról, amit a kedves kérdező fölvetett, azt gondolom, hogy ez a lényeg. Hadd tegyek hozzá valamit, hogyha már nyugdíjakról beszélünk. Egy választási programot el lehet úgy készíteni, hogy az ember csak olyan javaslatokat, olyan vállalásokat fogalmaz meg benne, amiknek a teljesítését reálisnak tartja. Pont a nyugdíjak vonatkozásában, ha fellapozza a Fidesz 1998-as választási programját, azt találja benne, hogy a Fidesz 1998-ban vállalta, hogy megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét, mert amikor a választási programunkat készítettük, ezt tartottuk, ezt tekintettük reálisnak. Ehhez képest - örülök, hogy ezt a kérdező mondta el - a nyugdíjak vásárló értéke, más szóval reálértéke több, mint 16 százalékkal emelkedett négy év alatt. Én azt gondolom, hogy az emberek inkább egy ilyen kormányprogramot szeretnének, inkább egy ilyen választási programot. Ígérj kevesebbet, de azt teljesítsd. Vagy teljesíts többet. Ugyanígy a programunkban nem találja meg a diákhitelre vonatkozó elképzeléseket, az otthonteremtési támogatásra vonatkozó elképzeléseket és a Széchenyi Terv sincs kibontva a választási programunkban. Részben a kormányzati munka jóvoltából, részben a gazdaság teljesítménye jóvoltából mégis lehetőség nyílott rá, hogy megcsináljuk ezeket. Most pedig mit látunk? A választási ígéretek sorjáznak egymás után, de ezeket nem teljesítette sem a Medgyessy-kabinet, és kérdés, hogy a Gyurcsány-kormány, ha megalakul, egy év alatt teljesíti-e majd ezeket. Gyógyszerek. Nagyon lényeges probléma. A nyugdíjasok számára ez egy alapvető fontosságú probléma. Mindig elfelejtkezünk arról - de azért jó, ha újra felemlítjük ezt -, hogy nemcsak arról van szó, hogy 1.300.000 ember aláírta a petíciót , amelyben azt kérte a kormánytól, limitálja a gyógyszerek árának emelkedését, kevesebbet kérve Medgyessy Pétertől, mint amit Medgyessy Péter a választási programjában megfogalmazott és megígért. Joggal vetődik föl a kérdés, miért is kellett fölmondani azt a megállapodást, amit a gyógyszergyártókkal az Orbán-kormány megkötött? Aminek köszönhetően a mindenkori inflációnak csak a kétharmadával lehetett emelni a gyógyszerek árát? Mennyit is jelentene ez most? Hét százalékos infláció mellett ez körülbelül olyan négy és fél, öt százalékos gyógyszeráremelés, ugye? Azt mondta a tisztelt kérdező, hogy őneki a nyugdíja lassan nem elég a gyógyszerre. Valószínűleg nem négy és fél százalékkal és nem öt százalékkal emelkedett a gyógyszerköltsége, hiszen átlagosan 30-40-50 százalékkal emelkedtek a gyógyszerköltségek csak az idén... Gázszámla. Ezt se felejtsük el. Akkor még... Csak tényleg, mert nagyon-nagyon fontos problémáról beszélünk, és valószínűleg egyébként a hölgy nincs egyedül.

K. P.: Hadd kérdezzek... Csak azzal akartam továbblendíteni, amit mondani akar, hogy Ön is többször, más Fidesz-képviselők is ugyanazt mondták el, 1998-2002 közötti példákat hozták föl. A kérdés az, hogy 2006-ban, ha kormányra kerülnek, ezekben a dolgokban, amelyek az emberek számára és főleg azok számára, akiknek kevesebb pénzből van szerencséje vagy szerencsétlensége gazdálkodni, fontos és államilag befolyásolható kiadásokat - gyógyszer, gáz, tömegközlekedés satöbbi - a Fidesz kormányprogramja az infláció alatti növekedéssel engedi csak megvalósulni? Tehát az lesz a Fidesz egyik 2006-os kormányprogram-ígérete, hogyha mi kerülünk hatalomra, ezekben a dolgokban arra törekszünk, hogy az inflációnál kisebb növekedés menjen végbe?

Á. J.: Egyrészt ne szaladjunk ennyire előre, mert 2006 még messze van - akkor lesznek a következő választások. Én azt tudom mondani, amit csináltunk, mert ez sokkal fontosabb, mert ez ad fedezetet arra, hogy mit ígérhetünk 2006-ban felelősen. A gyógyszergyártókkal megállapodása volt az Orbán-kormánynak, és ennek a lényege az volt, hogy a gyógyszerek ára nem emelkedhet az inflációt meghaladóan, sőt, csak az infláció alatti mértékben lehet emelni a támogatott gyógyszereknek az árát. Jó volt ez a gyógyszerfogyasztóknak? Jó volt ez a beteg embereknek? Nyilvánvalóan jó volt, igaz? Miért kellett ezt fölmondani? Fölmondani akkor lehet egy ilyen megállapodást, ha jobbat tudnak kötni helyette. Kötött helyette jobbat a Medgyessy-kormány? Nem kötött helyette jobbat, és elszabadultak a gyógyszerárak. Mi azt tudjuk mondani, ha egyszer már ez sikerült az Orbán-kormánynak, miért ne sikerülhetne még egyszer? Gázár. Sikerült az infláció alatt tartani vagy az infláció szintjén tartani a gázáraknak az emelkedését az Orbán-kormánynak? Sikerült. Mit ígért Medgyessy Péter? Hogy nem lesz gázáremelés, garantálja, hogy nem lesz gázáremelés. És mennyinél is tartunk most? Hát már nem tudjuk számolni... És tényleg ott a probléma, hogy az egyedül élő nyugdíjasok nem tudják kifizetni a gázszámlájukat. Most az elé a dilemma elé állítják szegény idős asszonyt, hogy a gyógyszerköltségein, a fűtésköltségein, az élelmiszerköltségein takarékoskodjon-e, ami pedig lehet, hogy megoldhatatlan feladatot jelent neki, ha 40.000 forintból kell megélnie. Erről beszélünk mi. És nem arról a handabandázásról, amit itt bemutatott Medgyessy Péter két évig, meg amire most készül Gyurcsány Ferenc. Vegyük már komolyan az embereknek a problémáit, mi csak ezt szeretnénk és ezt kértük, vegye magát komolyan a szocialista és a szabaddemokrata kormány, vegye komolyan a saját választási ígéreteit és vegye komolyan az embereknek a problémáit. Ne látványpolitizálást folytasson, ne PR-szempontok határozzák meg a munkáját, hanem az emberek mindennapi gondjai. Ez lenne a feladata, ez a felelős kormányzásnak a lényege, azt gondolom. Nem olyan bonyolult dolog ez.

K. P.: 703-101-XXX. Tisztelt Elnök Úr! Készen áll-e a Fidesz az előrehozott választásokra és a kormányzásra? Ha igen, melyek lennének a gazdaságpolitika fő kérdései? Ez már lemaradt itt az SMS-ből. Előrehozott választások...

Á. J.: Előrehozott választások. Nagyon sokan szeretnének Magyarországon előrehozott választást. Annyit hallottam a szünetben, elég sok ilyen SMS érkezett, akik tulajdonképpen ezt a véleményüket fogalmazták meg...

K. P.: Tudok idézni is, 205-296-XXX. Tisztelt Áder Úr! A Jóistenhez és a Fideszhez könyörgünk, csináljanak valamit, hogy ne ez a ripacs, demagóg, modoros milliárdos Gyurcsány legyen a miniszterelnök. Például...

Á. J.: Azt hiszem, most a Jóistennek több lehetősége van abban, hogy ez a kívánság teljesüljön.

K. P.: Egyébként egyetért Gyurcsánynak a jellemzésével? Ripacs, demagóg, modoros milliárdos...

Á. J.: Hát a milliárdos, azt gondolom, tényszerű, hiszen három és fél milliárdos vagyona van Gyurcsány Ferencnek, amit tíz év alatt szerzett meg...

K. P.: Akkor már csak a ripacs, demagóg, modoros marad...

Á. J.: És akkor hadd tegyek hozzá még egy mondatot, és nem a tehetségével és nem a szorgalmával szerezte ezt meg, hanem a politikai kapcsolatainak a felhasználásával, a pártállami vagyon lebontása révén. Zárójel bezárva. A többi jelző... Mi is volt a többi jelző?

K. P.: Ripacs, demagóg, modoros.

Á. J.: Most egyre válaszoltam, a többit borítékolom, majd jövök még ebbe a műsorba, és aztán majd beszélgetünk erről. Valószínűleg egy részét elmondom a véleményemnek majd a Parlamentben, nem akarok minden poént lelőni.

K. P.: Előrehozott választás...

Á. J.: A 2006-os választás és az előrehozott választások... Én azt gondolom, hogy nagyon kicsi a támogatottsága ma ennek a kabinetnek, és kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc ezt a támogatottságot, ha megalakul a Gyurcsány-kormány, végig biztosítani tudja-e.

K. P.: Törekednek-e arra, hogy MSZP-s vagy SZDSZ-es képviselőket rávegyenek arra, hogy buktassák meg a kormányukat?

Á. J.: Ugyan, azt gondolom, hogy olyan összefonódások vannak a két frakcióban, a két frakcióban ülők között, hogy ezt, azt hiszem, mi befolyásolni nem tudjuk. Azt tudom mondani, hogy egy ellenzéki pártnak - különösen ha az a legnagyobb ellenzéki párt, mint ahogy a Fidesz ma az - bármikor késznek kell lennie arra, hogy egy kormányzati felelősséget magára vállaljon. Nem kell törekednie erre, de bármikor készen kell erre állnia. Mi úgy készülünk, hogy 2006-ban lesznek a választások. A múlt héten volt egy háromnapos elnökségi ülésünk, ahol az előttünk álló másfél év teendőit áttekintettük, elindítottunk egy programot Navracsics Tibor vezetésével - ha jól láttam itt a hírekben, idézték is vagy idéztek tőle, tehát azt hiszem az Ön vendége volt előttem -, aki részletesen beszámolt arról, hogy milyen programot indítottunk el és kik ennek a programnak a szereplői. Azt gondolom, hogy komoly felelősség mindannyiunk számára, hogy fölmérve, hogy milyen katasztrofális állapotban hagyja itt ezt az országot majd az MSZP és az SZDSZ-kormány, fölmérve az ország gazdasági erőforrásait, fölmérve az államháztartás helyzetét egy felelős, végrehajtható és nem csupán PR-szempontokat figyelembe vevő programot alkossunk meg. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk természetesen azt is, hogy mi már az Európai Unió tagjai vagyunk. Meg kell néznünk, hogy az uniós források megszerzésénél milyen tanulságai lesznek az addig eltelt időnek, és nyilván arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb arányban tudjuk a pályázati pénzeket megszerezni és ehhez minél több önrészt tudjunk a magyar adófizetők pénzéből biztosítani, hogy mégis csak infrastrukturális beruházásokra, csatornaépítésre és sok minden másra tudjunk majd a választópolgárok érdekében költeni. Nos, ez az a program, amit majd meg kell alkotnunk. Nem gondolom, hogy ebbe most bele kellene kapkodnunk - pláne úgy, hogy körülbelül 20 másodperc van hátra vagy egy perc a műsorból -, de szívesen beszélünk vagy beszélek majd erről is, ha eljutottunk arra a pontra, amikor már a választópolgárokkal megosztható, kiérlelt gondolataink vannak.

K. P.: Ezt mikorra várja egyébként? Fél év?

Á. J.: Mi általában elég gyorsan el szoktuk végezni ezt a munkát, és utána ezt az anyagot vitára szoktuk bocsátani. Így volt ez 1997-ben is, így volt ez 2001-ben is, tehát most is tervezünk egy társadalmi vitát. Nagyon sok olyan szakembernek, szakmai szervezetnek számítunk a véleményére, amely sokat tehet hozzá, sokban javíthatja, sokban csiszolhatja a mi elképzeléseinket, új elképzelésekkel gazdagíthatja azt. Azt gondolom, hogy ettől lesz igazából élő, ettől lesz igazából végrehajtható, ettől lesz valószínűleg a választópolgárok számára szerethető és támogatható ez a választási program.

K. P.: Köszönöm szépen. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője volt a vendégünk.

Á. J.: Én köszönöm a lehetőséget.

Forrás: hirtv.net

fideszfrakcio.hu