"Gyurcsány sportminiszternek nem jó, Medgyessy pedig miniszterelnöknek. Csak nehogy azt találják ki, hogy helyet cserélnek." (Magyar Hírlap, 2004. augusztus 2.)

Szakmai berkekben köztudomású és már több alkalommal nyilvánosságot is kapott a történet, miszerint jó tíz éve az úgynevezett médiahajón a balliberális sajtó egyik véleményvezére e szavakkal fordult a Fidesz jelen lévő politikusához: "Mi emeltünk fel benneteket a szemétkosárból, és most mi dobunk vissza benneteket." Ekkorra vált világossá, hogy az MDF-kormány következetes ellenzékeként fellépő Fidesz mégsem a posztkommunistákkal koalícióra lépve képzeli el a jövőjét. A média érdekvezérelt kíméletlenségét a saját bőrén tapasztalhatta meg a párt: dédelgetett kedvencből űzött vad lett, támogatottsága egy év alatt a töredékére olvadt, s 1994-ben hatalmasat bukott.
Mindezt az idézte fel bennem, hogy a megbuktatott miniszterelnök most hirtelen a balliberális média szemétkosarában találta magát. Nem minden előzmény nélkül, hiszen az úgynevezett SZDSZ vezetésével ambivalens viszonyban lévő liberális értelmiség orgánumaiban már hónapok óta vezető téma volt Medgyessy Péter alkalmatlansága. A derékhad azonban augusztus 19-e, a miniszterelnök számára végzetes koalíciós egyeztetés után váltott, mégpedig meghökkentően gyorsan és simán. Medgyessyről rövid habozás után Gyurcsányra.

A kisebbik kormánypárt korrupciós ügyeiről és a puccsistákról szóló nyilatkozatok a Medgyessyhez addig hiperlojális Népszavánál is rosszallást váltottak ki, bár Szász István augusztus 24-én megjelent írásában emberileg még megérti a kormányfő "kisiklását", mondván, egy sértődött, keserű politikus reakciója ez. Mészáros Tamás 28-án már szemernyi megértést sem tanúsít: a szerinte elképesztően éretlen Medgyessy Péter felelőtlen emberként távozott posztjáról. A biztosítékot az verte ki, hogy a miniszterelnök nem várta meg az ellene benyújtott konstruktív bizalmatlansági indítványt és a vele járó megalázó procedúrát, hanem lemondott, amivel úgymond megnehezítette a gyors kormányváltást. A balliberális sajtó ezt valóságos árulásként élte meg, cseppet sem honorálva, hogy Gyurcsány Ferencnek szemmel láthatóan szüksége van a harmincnapos felkészülési időre leendő kormánya összeállításához és programjának kidolgozásához, miközben helyettesként már most teljes jogkörrel irányítja a kabinetet. Minden hiába, folytatódik a távozó kormányfő vesszőfutása: a Népszava szerint rongyosak az idegei (augusztus 30.), számára egyedül a tisztességes visszavonulás lehetősége a tét (szeptember 6.). A Magyar Narancs szeptember 2-án szégyenteljesnek nevezi Medgyessy távozását, a lap szerint a kormányfő képtelen méltósággal viselni a bukást.

A véleményformáló médiaelit tollán íródó Medgyessy-fejlődésregény a kormányfő egyik elődjének, Boross Péternek a történetével állítható szembe. Egyikük kedves, nyugodt, a megbékélést őszintén óhajtó szakértőből vált felelőtlen, sértett, bukott politikussá, másikuk autoriter, Horthy-fasiszta, demokráciadeficittel terhelt rémfigurából szelídült a nemes konzervatív hagyomány hiteles és bölcs, már-már Deákra hajazó képviselőjévé.

Nem nehéz kitalálni, milyen érdek mozgatja a kezet, amely hol felemel valakit a szemétkosárból, hol belehajít valaki mást abba. A végrehajtáshoz csak kellő adag elvtelenség és cinizmus szükséges. Meg rövid emlékezet.