Mennyire mély a válság, amibe az ország a szocialisták kétéves kormányzása után került?

A legutóbbi parlamenti ülésen is azt bizonygatták a szocialista frakció és a koalíciós kormány tagjai, hogy a magyar gazdaság rendkívül jó állapotban van. Két adatra hivatkoznak is: a nemzeti jövedelem 4 százalékos növekedésére, valamint arra, hogy jelentősen bővült a hazai export az elmúlt esztendő siralmas eredményeihez képest. Ha ezt el is fogadjuk, látni kell, hogy a kormány tagjai és a szocialista politikusok elfelejtik megvizsgálni az érem másik oldalát: csupán néhány mutatóról beszélnek, a többi fontos adatról és tényről azonban mélyen hallgatnak. Márpedig az a helyzet, hogy a magyar gazdaság külkereskedelmi hiánya minden eddigi rekordot megdöntött, az államháztartási hiány pedig messze a várakozások felett van. Nem sikerült a tervezett mértékben mérsékelni az inflációt sem, a munkanélküliségi ráta pedig emelkedett, annak ellenére is, hogy nyáron a kínálkozó idénymunkák átmenetileg mindig csökkentik a munkanélküliséget.

Mélyen hallgatnak egy másik fontos adatról, a magyar államadósság drámai növekedéséről is.

Igen, az adósság mértéke minden eddigi rekordot megdöntve hirtelen magasra ugrott. A rendszerváltás óta nem volt még példa arra, hogy két év alatt ilyen megdöbbentő mértékben növelte volna valamelyik magyar kormány az államadósságot. Ez csak a Kádár-rendszerben fordult elő, az 1980-as évek közepén. Az Orbán-kormány ideje alatt sikerült a nemzeti jövedelem 53 százalékára csökkenteni az államadósság mértékét, most ezt a szocialista kormány "visszatornázta" 60 százalék közelébe. Ennek következtében a központi költségvetés teljes szja-bevételét az adósság kamatainak törlesztésére kell fordítanunk, noha az adóforintokat inkább az iskolák felújítására, az oktatás fejlesztésére, az úthálózat javítására és bővítésére kellene költenünk. De nézzük meg a dolgokat közvetlenül az emberek szempontjából is! Két éve nincs reálbér-emelkedés. A közszférában dolgozók számára például azt ígéri a kormány, hogy jövőre is csak jelentős létszámleépítés árán kerít sort egy szerény, inflációt követő béremelésre. Főleg a pedagógusokat és az óvónőket fenyegeti ez a cinikus kormányzati gondolkodás.

Tegyük hozzá, hogy ennek a kannibál-béremelésnek már az ígérete is szétveri, szétzilálja a tantestületeket, embereket fordít egymás ellen, lehetetlenné teszi a munkát, ráadásul az így keletkező neurotikus hangulat átragad a gyerekekre...

Végképp kidurrant a szocialisták által ígért jóléti rendszerváltás luftballonja, sőt, épp az ígéretek ellenkezője valósul meg minden téren. Hiába történt az egyszeri béremelés a közszférában 2002-ben - amit egyébként csak azért tudott végrehajtani a Medgyessy-kabinet, mert az Orbán-kormány 300 milliárd forintnyi megtakarítást hagyományozott rá a költségvetésben -, ma éppen a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók a legelégedetlenebbek. Még egy szerény, az inflációt éppen csak meghaladó emelést sem kaptak 2002 óta.

Több pedagógusközösség is látta ezt előre, sőt figyelmeztetett is a veszélyre, de a Medgyessy-kormány gőzhengerszerű propagandagépezete valósággal legázolta őket. Meddig lehet még ilyen hatékony az MSZP agitációs munkája?

Amint azt a közvélemény-kutatási adatok mutatják, rohamosan csökken a hatása. Természetesen mindig próbálkoznak valamivel, s néha egészen rafinált csúsztatásokkal is élnek. Itt van például az exportnövekedés érve is, amivel a gazdasági kérdésekben járatlan szavazópolgár nem tud mit kezdeni. A valóságban azonban ez a növekedés sem a magyar gazdaság egészének teljesítményét, csupán két multinacionális cég munkájának eredményét tükrözi.

Melyik az a kettő?

A General Electric és az Audi. Eközben viszont a kis- és középvállalkozások teljesítménye visszaesett, vagy éppen csak szinten tartják magukat, ahogy ezt Széles Gábor is kifejtette egy nyilatkozatában. Ráadásul ezek a vállalkozások alkalmazzák és foglalkoztatják a magyar munkaerő nagy részét. Nagyon nagy cinizmus kell tehát ahhoz, hogy ma valaki jó gazdasági helyzetről beszéljen hazánkban. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen tragikus eredményekre vezethetnek a kialakult folyamatok, milyen ördögi spirálba kerülhet az ország. Tovább növekszik a folyó fizetési mérleg hiánya, nő az államadósság, s ennek következtében növekednek Magyarország kamatterhei is. Egyre több pénzt kell majd kamattörlesztésre fordítanunk. És ha ezt a növekvő pénzigényt nem fedezi a gazdaság teljesítménye - márpedig nem fedezi -, akkor további hiteleket kell felvennie az államnak. Méghozzá egyre rövidebb futamidőre, s egyre magasabb kamattal. A szocialista kormány igen veszélyes pályára lökte az országot, s ez beláthatatlan következményekhez vezethet.

Nem azért van ez, mert a kabinet és a kormányzó pártok háza táján kezdettől fogva semmi sem fontos, csak a csoport- és az egyéni érdekek kielégítése? Az úgynevezett Csillag-ügy is erről árulkodik. Az SZDSZ-es gazdasági miniszter hozott egy német vállalatot az M6-os megépítésére, Medgyessy Péter viszont egy francia céget szeretett volna előnyben részesíteni. Elvégre a francia Becsületrend tulajdonosa. Az ellentétből pedig hangos karambol lett...

Szerintem sem járunk messze az igazságtól, ha így fogaljuk össze az M6-os történetét. És ez nem lehet egyedi eset. Az elmúlt esztendőt például folyamatos kormányzaton belüli harcok, hatalmi vetélkedések, érdekcsoportok összeütközései jellemezték. Az EU-választások óta pedig végképp nem végez érdemi munkát a szocialista kormány, igaz - tegyük hozzá -, azelőtt sem igen foglalkozott az emberek problémáival. De ha véletlenül mégiscsak csinál valamit, abban sincs köszönet. Hamarosan az Országgyűlés elé tárja az adótörvények tervezetét a kabinet, s a kiszivárgó hírekből úgy tudni, az új jogszabályokkal ismét az emberek zsebében szeretne kotorászni a kormány. Tavaly adót emelt, most pedig meg akarja vonni az adókedvezményeket, és így megint kevesebb pénzt hagy az emberek zsebében.

Ha már az M6-ost említettük: nem tartja e veszélyesnek, hogy a tenderen nyertes konzorcium egyik oszlopos cégét elmarasztalta egy ügyben a német bíróság, egy másik ügyben ügyészségi vizsgálat folyik ellene, a sajtó szerint Nigériában pedig korrupciós botrányba keveredett? Nemcsak arról van szó, vajon milyen munkát végezhetnek az efféle cégek, de az ilyen vállalatok hazai megjelenése aligha erősíti majd a magyar gazdasági élet morálját...

Mindez tényleg nagyon kínos és veszélyes, ráadásul szó sem lehet félreértésről, hiszen a hamburgi városi ügyészség visszajelezte, valóban vizsgálat folyik a Bilfinger ellen. Hihetetlen felelőtlenségnek tartom, hogy a gazdasági minisztérium nem vizsgálja azoknak a vállalkozásoknak és cégeknek az előéletét, amelyek a pályázati kiírásaira jelentkeznek. Úgy tűnik, a pályázati anyagok értékelése során sem mérlegelt kellően a minisztérium, egyszerűen átlépett egy sor lényeges részletkérdésen. Összességében tehát elmondható, hogy nem a legjobb ajánlat nyert a pályázaton.

Éppen ön szeretne személyes találkozót kérni az ügyben Medgyessy Pétertől, sőt, vizsgálná a felelősségét is. Vajon hajlandó lesz Medgyessy egy ilyen beszélgetésre?

Medgyessy Péter valóban meglepő kijelentést tett az augusztus 19-i Népszabadságban, amikor azt mondta, hogy tele van az SZDSZ korrupciós ügyekkel. De miért csodálkozunk ezen, amikor már hetek óta cikkeztek a lapok Wekler Ferenc ügyeiről, Demszky Gábor vagyongyarapodásáról, és hónapok óta lehetett olvasni az úgynevezett kakaóbiztos számítógépekkel kapcsolatos anomáliákról. Ami az utóbbi ügyet illeti, az említett számítógépeket 400 ezer forintért adja bármelyik számítógépes szaküzlet, az informatikai minisztérium és az SZDSZ-es miniszter viszont több mint a duplájáért, azaz darabonként 1 millió 60 ezer forintért szerezte be őket.

Vannak olyan naiv, be nem avatott szocialista politikusok, akik csodát várnak Gyurcsány Ferenctől, úgy vélik, az új kormányfő rendbe tudja hozni a dolgokat, megfordítja a szekér rúdját. A Demokrata szerint viszont csupán műpuccs volt a váltás, s minden megy majd tovább a régiben...

Először is látni kellene az alakuló Gyurcsány-kormány programját és a költségvetés tervezetét. Annyi bizonyos csupán, hogy amikor Gyurcsány Ferenc a hatalom körül forgolódott, nem a köz szolgálatát, hanem a személyes érdekeit és a saját meggazdagodását tekintette első számú szempontnak. Nem véletlen, hogy a semmiből indulva 3,5 milliárdos vagyonra tett szert az elmúlt tíz évben. Kérdés, mire használja majd a pozícióját. Nem tudni, képes lesz-e úrrá lenni azokon a korrupciógyanús ügyeken, amelyekről Medgyessy Péter beszélt, s mit kezd majd a felhalmozott problémákkal. Az elmúlt napokban Gyurcsány Ferenc minden miniszterrel tárgyalt. Az a hír szivárgott ki ezekről a találkozókról, hogy a miniszterelnök-jelölt szinte semmilyen érdemi változtatásra nem törekszik, sem a gazdaságpolitikában, sem a külügyek terén, sem másutt. Akkor viszont jogos a kérdés, hogy mi szükség volt egyáltalán a cserére?

A Fidesz egyébként is csupán PR-kormányzásnak szokta nevezni a szocialista kabinet tevékenységét.

Látványos bejelentések, látszólag kemény nekigyürkőzések, hangzatos hosszú távú tervek jellemezték a kormány munkáját, eredményt azonban nem nagyon láttunk. Az emberek mindennapi gondjaival pedig nem foglalkoztak. Nézzünk egy példát! Magyarországon több mint 3200 önkormányzat van. Az idén eljutottunk oda, hogy 1077 helyhatóság már a kötelezően előírt feladatait sem tudja ellátni. Az elmúlt két esztendő megszorításai miatt a szó szoros értelmében elapadtak az anyagi forrásaik. Miközben iskolák, óvodák, nyugdíjasotthonok léte került veszélybe, a kormánynak egyetlen szava sincs mindehhez.

Az athéni olimpián igen komoly presztízsveszteséget szenvedett Magyarország a kipattant doppingügyeink miatt. Arról viszont kevesen értesültek, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette sportminisztérium már korábban elvette a MOB-tól a doppingellenőrzéseket, és saját hatáskörébe vonta.

Gyurcsány Ferencnek mint a sporttárcát irányító politikusnak választ kell adnia arra, hogy amikor a sporttörvény keretében a MOB-tól a minisztériumhoz rendelte a doppingellenőrzéseket, miért nem biztosította az alapos szűréshez szükséges pénzforrásokat. Nem lehet eléggé kiemelni az ő felelősségét ebben a kérdésben. Ha a minisztérium megfelelően ellenőrzi a kiutazó sportolókat, lidérces élménytől kímélhettük volna meg magunkat Athénban.

Amíg folyik a cirkusz a kormány háza táján, a Délvidéken már fizikai fenyegetettségben él a magyarság. Alkalmas-e egyáltalán a szocialista kormány arra, hogy megoldja ezt a helyzetet?

Az elmúlt két esztendő magyar külpolitikájára az önfeladó alapállás jellemző. Az Orbán-kormány kezdeményezőleg lépett fel az unió és a szomszédos országok irányába is, ezt azonban - "Merjünk kicsik lenni!" felkiáltással - 180 fokban megfordította Kovács László. Ma már ott tartunk, hogy a szocialista külpolitikusok vállvonogatással veszik tudomásul, ha a határainkon túli magyarságot sérelem éri vagy megalázzák a Magyar Köztársaságot, mint ahogy ezt tette Adrian Nastase román miniszterelnök a Kempinski szállóbeli koccintáson, ahol Kovács László és Medgyessy Péter is vele együtt emelte poharát Erdély elvesztésére. A délvidéki helyzetet is csupán telefonok és táviratok útján szeretné megoldani a szocialista külpolitika, noha itt valójában kemény fellépésre lenne szükség. Nem érdekli őket a határainkon túli magyarság sorsa, súlytalanná tették a Máértot, kiüresítették a státustörvényt...

A Fidesz szorgalmazza a magyar katonák hazahozatalát Irakból. Bár a kormányátalakítás körüli események elterelik most erről a közvélemény figyelmét, valójában ez az egyik olyan kérdés, amelyben a legfeloldhatatlanabb ellentét alakult ki az MSZP és főként az SZDSZ között...

December 31-ig szól az Irakban állomásozó magyar csapatok mandátuma. Utána pedig kétharmados parlamenti döntésre lenne szükség ahhoz, hogy a kormány meghosszabbítsa a magyar egységek kint tartózkodását. Amikor napvilágra kerültek a fogolykínzásokról készült fotók és dokumentumok, a Fidesz azt mondta: végképp megkérdőjeleződött az erkölcsi alapja annak, hogy magyar katonák bármiféle szerepet is vállaljanak Irakban. Azóta két fontos további információ is a világ tudomására jutott. Az egyik - ezt az amerikai szenátus is megerősítette -, hogy nem akadtak semmiféle tömegpusztító fegyver nyomára az Egyesült Államok illetékesei Irakban. A másik pedig, hogy semmiféle kapcsolatot sem sikerült kimutatni az al-Kaida és Szaddám Huszein rendszere között. Tehát azok az érvek, amelyek megalapozni látszottak annak idején a magyar szerepvállalást, nem bizonyultak igaznak.

Ma már látható, hogy egyszerűen elpazarlódott az az idő, ami a baloldali koalíció kormányzásával telt. Ahhoz, hogy az ország utolérje magát, nyilván vissza kell hozni az Orbán-kormány legjobb intézkedéseit, például a Széchenyi Tervet, az eredeti lakástámogatást, a diákhitel régi formáját...

Igen, vannak területek, ahol a baloldali kormányzás hihetetlen károkat okozott. Gondoljunk csak arra, ha az elmúlt két évben, a Széchenyi Terv segítségével tovább erősödhettek volna a kis- és középvállalkozások, akkor az EU-csatlakozás pillanatában sikerrel tudták volna felvenni a versenyt nyugat-európai társaikkal. Így azonban sorra mennek tönkre a magyar kis- és középvállalkozások. De más helyzetben lenne az ország, ha folytatódott volna az Orbán-kabinet által megkezdett munkahely-teremtési program, a reálbér-növekedés, és hosszan sorolhatnám még. Senkit sem akarok illúziókban ringatni, a polgári kormány képtelen lesz ugyanis egy-két hónap alatt rendbe hozni a keletkezett károkat, s behozni a lemaradásokat. De ha eljutunk odáig, hogy csökkentjük a magyar államadósságot, a befolyó adókból jut már hazai beruházásokra, fejlesztésekre is, és ha több figyelmet fordítunk az uniós források igénybevételére, már nagy lépést tettünk előre.

Sinkovics Ferenc (Magyar Demokrata, 2004/36.)