Csehország és Lengyelország után Magyarország a harmadik posztkommunista ország, ahol a szocialista kormány bajba került. Jelentős különbségek vannak közöttük, de egy kérdésben osztoznak: mit jelent ma szocialistának lenni egy posztkommunista országban? A válságok szükségszerűen a válaszból adódnak. Nagyon leegyszerűsítve: az 1989-es nagyon könnyű átmenet a kommunizmusból a demokráciába olyan - ellenérdekelt maradványokból - álló "üledéket" hagyott hátra, amit kevesen láttak akkor, a kezdetekben, és kevesen értenek manapság.

A posztkommunisták nem számoltak el a múltjukkal

A probléma lényege, hogy a kommunisták nagymértékben keresztül tudták vinni akaratukat, amikor átadták a hatalmat, ellenfeleik pedig túlságosan tapasztalatlanok voltak ahhoz, hogy kezeljék ezt. Nem egyébről van szó, mint a tárgyalásos átalakulásról - forradalmak helyett -, amelyben a kommunista elit meg tudta őrizni formális és informális hatalmának nagy részét, az új rendhez igazítva azt.
A hatalom ez esetben magában foglalja a vagyont, a hálózatokat, a pénzt, a szervezési készséget, a kormányzati tapasztalatot, a kapcsolatokat és a Nyugat ismeretét. Az utóbbi akkor vált fontossá, amikor a kommunisták rájöttek, hogy a Nyugat viszonylag keveset fogja firtatni felelősségüket a hatalomban eltöltött évekért, és minimális kozmetikázás után elfogadja őket újjászületett demokratikus szocialistákként. A Politikai Bizottságok tagjait kizárták, de mindenki más folyamodhatott "demokrata hitellevélért".
Mindennek jó néhány közvetlen következménye lett. A kommunistáknak - a mai demokrata szocialistáknak - sohasem kellet közvéleményük vagy a Nyugat előtt elszámolniuk az emberi jogok 1989 előtti megsértésével, holott ezek igen széles körűek voltak. A titkosrendőrségnek és az elhárításnak nem kellett felelősséget vállalnia az általuk működtetett óriási megfigyelési rendszerekért vagy a felhalmozott dossziék sorsáért. A kommunisták számára kedvezően lebonyolított hatalomváltás biztosította számukra jelentős vagyon megszerzését, amit azóta sem kért tőlük számon senki. És ami a legfontosabb: soha semmi sem kényszerítette őket arra, hogy végiggondolják, mit jelent a demokrácia és a szocializmus 1989 után.

Gyurcsány magának bontott az állami vagyonból

Az 1989-es "lágy" forradalmaknak egyéb következményük is van. Mivel a posztkommunista szocializmus nem tisztázta, mitől szocialista, ezért mélységesen zavaros. Magyarországon a miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferenc gazdag ember, aki nagyon sikeres volt az állami vagyon privatázálásáért folyó tülekedésben, és nem ő az egyedüli a Magyar Szocialista Pártban.
Mások ugyanakkor őrzik még a társadalmi lelkiismeret nyomait, és nem kedvelik azt a radikális individualizmust, amit Gyurcsány és "modernizációja" mutat.
A "hamar gazdagodj meg" politika, vagyis a neoliberális szocializmus okozta paradoxon, hogy Magyarországon a jobboldal lett a szegények és gyengék támogatója, különösen vidéken. A szocialista szólamok a városi népesség egy részére még hatnak, mert ők úgy érzik, hogy elfogadható állapotukat a szocializmusnak köszönhetik. Ők Magyarország valódi konzervatívjai, akik sokat veszíthetnek a zabolátlan kapitalizmusban.

Plagizált harmadik út mint tévút

Gyurcsány igyekszik Blair "harmadik útját" importálni a magyar szocializmusba, s általa angolszász módra modernizálni mind a pártot, mind az országot. Ám ha valami, ez jellemző példája a téves gondolkodásnak. Blair "harmadik útját" abban a Nagy-Britanniában vezette be, amelynek az egy főre jutó nemzeti össztermelése két és félszer nagyobb a magyarénál. Nagy-Britannia a posztmaterializmus irányába halad, ám ez korántsem igaz Közép-Európára. Az Új Munkáspárt modellje csak az átmenet nyerteseire lehet érvényes.
Látszik, hogy a szocialisták nem végezték el elemzéseiket, s így nem csoda, hogy nyugati partnereik sem. A kommunizmus fájdalommentes bukása isteni áldásként jött a nyugati baloldalnak, amelynek a továbbiakban nem kellett zavarba jönnie kommunista elvtársai olyan nem kívánatos szokásai miatt, mint az emberi jogok megsértése, vagy Ceausescu hajmeresztő tettei. A nyugati és posztkommunista vezetők rendszeres közös fotói azt az illúziót jelképezik, hogy ők egy tőről fakadnak, holott nyilvánvalóan nem.

Gátlástalan ambíciók

Két további tényező létezik, amely Gyurcsány életét megnehezíti. Személyisége erősen megosztó mind a pártban, mind az országban. Csupasz, gátlástalan ambíciói, gyors emelkedése a hatalomban, hatalmas vagyona bizonyos körökben népszerűtlenné teszi őt - a baloldalon is. Ugyanakkor Gyurcsány nem válthatja valóra a Magyar Szocialista Párt és az ország modernizálására vonatkozó ígéretét. Sokkal nehezebb egy hatalmon lévő pártot megreformálni, mint egy ellenzékben lévőt, és manőverezési terét egyébként is behatárolja elődjének rendkívül rossz gazdaságpolitikája.
A magyar közvélemény az Európai Parlamenti választásokon - amelyeken a Fidesz több szavazatot kapott, mind a többi párt együtt - kifejezte, hogy fogy a türelme. Gyurcsány lehetőségei csekélyek, parlamenti többsége kicsiny, s az ellenzék "vérszagot érez". A következő választások 2006-ban esedékesek, így ideje is behatárolt. Egy törékeny kormánykoalíció miniszterelnökeként, a hatalom megszerzésének öncélú szándékával, Gyurcsány valószínűleg kénytelen lesz fenékig üríteni azt a közmondásos méregpoharat.

Budapest Analyses - fideszfrakcio.hu