"Tőlünk függ minden, csak akarjuk."
Széchenyi István

Tisztelt Emlékező Közönség! Kedves Észak- és Dél-Komáromiak!

Széchenyi István szavai erőt sugallnak. Olyan erőt, mellyel a legnagyobb magyar bizonyos hogy rendelkezett. Erőt, amely hitéből, magyarságából és tudásából fakadt. Erőt, amely a legnehezebb időkben sem hagyta el. Végezetül erőt, amely valóban a legnagyobb magyarrá tette.
Most itt állunk a Duna mentén és eszünkbe kell, hogy jusson a folyami szabályozás, amellyel az olykor háborgó folyó gátjai tervszerűen elkészültek. Szinte magunk előtt látjuk, ahogy hatalmas füstjével halad a gőzhajó és a Duna jobb és bal partján élő emberek üdvözlik a forradalmi találmányt. Ezek a forradalmi újítások, mind-mind a legnagyobb magyarhoz köthetők. Széchenyi egységes nemzetben gondolkodott. Egységes nemzetben, amelynek legnagyobb ereje szintén a hit és az összetartozás. Ha Budát össze lehetett kötni Pesttel, akkor a Duna jobb és bal partján élőket is össze lehet kötni közös akarattal. "Tőlünk függ minden, csak akarjuk."

Az Európai Unió képviselőjeként megtapasztaltam már, hogy a felvidéki magyar képviselők és az anyaországi, néppárti képviselők egységben gondolkodnak, olyan egységben, amely a mindenki számára érthető és méltóságában senkit nem sért. Nem kődobálást és egymásra mutogatást szeretnénk, hanem egy élhető, szolidáris Európát, egy szabad - munkával, otthonnal, biztonsággal teli - Európát.

Komárom minden tekintetben a találkozások városa. Addig, míg a Duna jobb partján találkoznak a Bakony, a Vértes és Gerecse hegységek útjai, addig a bal parton a Kis-Duna, a Vág és a Zsitva folyók kacskaringós ösvényei találkoznak. Önök - itt élő emberek - nem csak a hétköznapokat kell, hogy éljék, hanem a valódi ünnepekkor, egy valódi találkozásra kell, hogy összejöjjenek. (...) Egy valamiben azonban mindannyian hasonlítsunk egymásra: ne felejtsünk el emlékezni. Emlékezni Komárom nagy szülötteire: Lehár Ferencre, Jókai Mórra és sok más híres emberre. Emlékezni Selye János híres orvos-kutatóra, vagy Komárom várának hős védőjére Klapka Györgyre. Nagyon kevés volna, ha csak rájuk emlékeznénk. Minden családban ott él a múlt és minden családnak megvannak a maga hősei is. Mi őrájuk is kell, hogy emlékezzünk.

Tisztelt Emlékező közönség!

Az emlékek legtöbbször szépek. Az emlékeknek legtöbbször csak a szépre szabad utalniuk. De, miként emlékezhetnénk csak a szépre, ha sötét folt vet árnyékot a felvidék magyarságának az életére. Sötét folt, mely szinte minden családot így, vagy úgy, de érintett. Egy napon megjelent a hatalom morcos végrehajtója és jelezte: 50 kg. holmi és semmi több. 50 kg a múltból, 50 kg megmagyarázhatatlan jelen és legfőképp ismeretlen jövő. Nem volt ez más, mint a benesi dekrétum, amelynek szégyenfoltja, még mindig Európán ragadt.

Seneca egy helyütt azt írja:
"Feltárják a valóságot nem is egyszer az álmok". Önöknek és mindazoknak, kik kitelepítetté váltak az elmúlt 50 évben, volt egy titkos álmuk. Egy egységes Magyarországot és egy egységes Európát álmodtak. Kimondani is csak félve merték, hogy egyszer újra útlevél nélkül találkozhatnak rokonaikkal, barátaikkal. Láthatják újra szülőhelyüket és iskolájukat különösebb félelem nélkül. 2004 májusától, amikor is Magyarország és Szlovákia is csatlakozott az Európai Unióhoz egy lépéssel közelebb kerültek álmaikhoz. Közelebb a célhoz, de még a célszalagot nem szakították át. Nemrégiben összegyűlt az elegendő aláírás ahhoz, hogy népszavazás döntsön a kettős állampolgárságról Magyarországon. Mindannyiunk felelőssége, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel, vagy engedjük a történelmet szabályozatlanul haladni előre.
Az okos sziklára épített. Jött az eső és fújt a szél, de a ház erősen állt. Mi az Európai Unió képviselői azt szeretnénk, ha Európa alapjait a nemzetek alkotnák a maguk egyediségében. Mert mennyivel ér többet egy szilárd alap, mint egy fundamentum, mely ha elvész romba dől a ház és még eső sem kell hozzá.
(...)
Kecskés László helytörténeti kutatásainak eredményei a nemzet vagyonát képezik. De nem csupán a nemzetét, hanem ennek a közösségnek az értékeit is. Ha valaki ismeri és érti a múltját, annak szilárd a jelenje és reménykeltő a jövője. Ezért hálásak vagyunk Kecskés Lászlónak és szellemi örököseinek, hogy egy percig sem hagyták elveszni a régi komáromi hagyományokat, nem engedték a feledés homályába veszni a Felvidék néphagyományait és egyéb kulturális értékeit.
A kitelepítés emlékzászlójára Babits Mihály egy sorát írták:
Röpülj lelkem, keresd meg hazámat...
Nekünk magyaroknak - éljünk bárhol a világon - van egy semmivel sem pótolható tulajdonságunk: szeretjük a hazánkat.
Kívánok Önöknek további szép napot.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG! HAJRÁ FELVIDÉK!