Bár nem volna felesleges, itt most mégsem célravezető idézni abból a lassan kisebb kötetre rúgó dokumentumból, elemző publicisztikából és megszólalásból, ami az elmúlt hetekben a szóban forgó politikusról lapunkban (és másutt) megjelent.
A jelek szerint mind pusztába kiáltott szó maradt: semmi foganatja nem lett az Apró Piroska karrierista vejéből országvezetőt csinálók körében annak a sok figyelmeztető ténynek, amelyek legtöbbje, akár egyenként is, legalábbis óvatosságra kellett volna intse őket.
Régi, keserű tapasztalat, hogy az ember mindent meg tud szokni. A legvadabb diktatúrákat és háborúkat átélők történeteiből és világirodalmi művekből tudjuk, miként lehetett napirendre térni olyan változások felett, elfogadni olyan helyzeteket, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Gustave Le Bon lassan százéves alapműve a tömegek lélektanáról, Arthur Koestler és George Orwell regényeinek üzenete háborúban és békeidőben egyaránt érvényesek.
Emlékezzünk csak vissza 2001 nyarára, igazán nem olyan régen történt, hogy az addig teljesen ötlettelen magyar szocialisták egyszer csak, mint bűvész a cilinderből, elővarázsolták Medgyessy Pétert mint a polgári kormányfő ellenjelöltjét. Lehetett ezen elképedni, fölényesen legyinteni, élcelődni, mégis az élet írta a forgatókönyvet: a példa nélkülien gyenge képességű és felismerhetően jellemhibás politikusból miniszterelnök lett.
Pozícióját nem rendítette meg hitvány múltjának és pénzügyeinek leleplezése, sem nevetséges közszereplése. Kétesztendős ámokfutásának az vetett véget, hogy végül kiesett a szerepéből, a maga módján szembeszegült azokkal, akik hivatalba helyezték.
A legnézettebb magyar tévé-showman azt mondta egyszer Medgyessyről, hogy utána már bárkiből lehet miniszterelnök Magyarországon. Igaza lett. Medgyessy kicsinyes aljasságai, szánalmas nyelvbicsaklásai és szereptévesztései máris megérthető emberi gyarlóságnak tűnnek a mellett a szintén példátlan gátlástalanság és agresszivitás mellett, ami az őt tettleg megbuktató utódját jellemzi.
Medgyessy arcán érzelmeket is fel lehet ismerni egyik-másik nehezebb pillanatában, Gyurcsány azonban szemrebbenés nélkül riposztol. Úgy peregnek le róla a tényállítások és jogos kérdések, mint tanyasi ablakról az öreg olajfesték. Még el sem érte a kormányfői bársonyszéket, máris új vezetési stílust honosított meg a "Mi az, hogy! Nagyon is!" modorában.
Tegnap az Országgyűlés színe előtt Gyurcsány programját az "őszinteség programjának" nevezte. Mintha lett volna valaha is egyetlen, félnél több eszű politikus, aki nyíltan "hazugnak" nevezte volna magát. Gyurcsány szinte őszinte, azonban a leírt programban a cigányprobléma megoldásaként szereplő kulcsmondat szó szerint lett átlopva az Orbán-kormány cselekvési tervéből.
Az okokat és összefüggéseket keresők nem alaptalanul gondolják úgy, hogy Medgyessy a Magyarországon az elmúlt évtizedben tényleges hatalomra jutott pénzügyi körök, a bankárkaszt bábja volt. E logika szerint Gyurcsány is az. Vagy más: a hazai baloldal kilátástalan és lehetetlen helyzetének (torz)szüleménye. Akár az előbbi igaz, akár az utóbbi, akik most trónra emelik ezt a gazdasági és politikai kalandort, va banque-ot játszanak.
Mindent egy lapra tesznek fel.

Ludwig Emil, Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu