Ez tetszett meg valakinek - mutat a feltáruló termek sorára Kovács Gergelyné múzeumigazgató. A látvány valóban impozáns. A dupla szárnyas ajtók gazdagon faragott falburkolatokra, intarziás padlóra, selyemtapétás, falikárpitos falakra, festett üvegablakokra nyílnak. A Hunyadi János keserűvíz egykori forgalmazója, Saxlehner András családi lakosztálya korának és társadalmi osztályának kifinomult ízlését tükrözi. Az Andrássy úti palota 1884-86 között épült fel Czigler Győző tervei alapján. A belső terek kialakítását a kor legkiválóbb művészei végezték. A lépcsőház és a lakás freskóit Lotz Károly, az üvegablakokat Róth Miksa készítette.

A Saxlehner család 1934-ben vált meg a bérlakásokat és irodákat is magában foglaló épülettől. A ház túlélte a háborút és a szocializmust is. Bérlői sajátjukként óvták. A Magyar Posta 1972-ben kapta meg az első emeleti lakosztály bérleti jogát. A belső termek teljes felújítása után itt nyitotta meg első állandó kiállítását a Postamúzeum. A lépcsőházi és beltéri freskókat a műemlék-felügyelőség restauráltatta, a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány a villamos hálózat és a falikárpit cseréje mellett felújíttatta a csillárokat és konzerváltatta a falburkolatokat. De ezúttal a kerületi tanács, majd az önkormányzat sem volt rest. A nyolcvanas évektől folyamatosan újították az épületet, 2001-ben a közműveket is kicseréltek több mint százmillióért.

A terézvárosi önkormányzat viszont éppen a szükséges felújítások tetemes költségére hivatkozva kért csupán 328 millió forintot az épület tulajdonjogáért. A vevői ajánlatban valóban 240 millió forint rekonstrukciós költség szerepel, ám az önkormányzat által májusban megrendelt felújításiköltség-becslés csak 87 millió forintról szól. Az ugyancsak májusban, szintén az önkormányzat által fogadott Dollár Land Kft. 1,2 milliárd forintra becsülte a palota értékét. A végösszeg nem tartalmazza az épületben található és annak elidegeníthetetlen részét képező műalkotások, burkolatok és berendezések művészettörténeti, iparművészeti és várostörténeti értékét. (A bérlők állítása szerint a lakások állapotát sem mérték fel.) Azt viszont az értékbecslő is hangsúlyozta, hogy az épület az átlagosnál sokkal jobb alapanyagokból, különös gondossággal készült. Ám az értékesítéskor nem csak az épület értéke, illetve az állapota volt a döntő. A palota 1994-ben lett a terézvárosi önkormányzaté. A Fővárosi Vagyonátadó Bizottság határozatában az alábbi feltételeket szabta: az épületben a múzeumi funkciót fenn kell tartani, az építészeti értékek miatt nem alakítható társasházzá, a lakások, üzletek és irodák egyenként nem idegeníthetők el, a funkcióváltáshoz részletes dokumentáció szükségeltetik.

- Minden feltételnek megfelel a júniusban kötött adásvételi szerződés - állítja Fürst György, VI. kerületi alpolgármester. - A palotát egyben adtuk el, funkcióváltásról egyelőre nincs szó, a vevő pedig vállalta a palota teljes felújítását és a bérlők elhelyezését.

A szerződés homályosabban fogalmaz. A múzeumi funkció fenntartására például az alábbi kötelezettséget vállalja a vevő, az A3 Expressz Kft.: a helyiségbérlet rendezését "lehetőleg a bérlőkkel közösen kívánja megoldani". A Postamúzeum igazgatója kételkedik ebben.

- A kerületi önkormányzatnak tett vételi ajánlat tartalmaz egy bérlőkihelyezési költségkalkulációt. Ebből kiderül, hogy a Postamúzeum bérleményeire 180 millió forintot szán a vevő. Csakhogy önmagában a gyűjtemény szakszerű csomagolása és szállítása több tízmillió forintot emésztene fel. S akkor még nem számoltunk az új kiállítóhelyek megvásárlásával - magyarázza Kovácsné.

- Mindenkinek lehet olyan ajánlatot tenni, amiért szívesen elköltözik, még a Postamúzeumnak is - véli az alpolgármester, aki szerint a múzeum felháborodása csupán azt a célt szolgálja, hogy nagyobb összegű kárpótlást sajtoljanak ki a vevőből. Az önkormányzat mindenesetre elégedett az üzlettel. A hatezer négyzetméteres ingatlanért kapott 328 millió forintot jó árnak tartja, különös tekintettel az épület lakott és lelakott voltára. A cég az önkormányzatnak tett vételi ajánlatban 660 millióra becsülte a kiürítés és 240 millióra a teljes rekonstrukció költségeit. Ezek együtt 1,2 milliárd forintra rúgnak, ami korántsem kevés még az Andrássy úton sem.

Lehet. Csakhogy a kerület vagyonrendelete szerint "a háromszázmillió forint feletti vagyontömeg elidegenítése, illetve hasznosítása csak nyilvános - indokolt estben zártkörű - versenyeztetési eljárás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehetséges". Bár a képviselők hagytak maguknak egy kiskaput: ha van olyan körülmény, amely a versenytárgyalásnál nem körülírható, akkor a versenyeztetéstől eltekinthetnek a képviselők. A kiürítést pedig ilyen körülménynek találták az előterjesztés készítői.

- Versenytárgyaláson sem kaptunk volna többet - bizonygatja Fürst. - Az önkormányzatoknak pedig le kell számolniuk azzal a téveszmével, hogy jó gazdái lehetnek a felújításra szoruló műemlékeknek. Erre egyetlen önkormányzatnak sincs fedezete.

Viszont jól megélhet belőle. A kerület többtucatnyi épületet - köztük számos hajdani palotát - árusított ki az elmúlt évtizedben. A bevétel javát pedig épületfelújításokra, illetve korábbi önkormányzati hitelek visszafizetésére költötték. A Saxlehner-palota eladása sürgős volt. Legalábbis erre utal a gyors lebonyolítás. A május közepére elkészült értékbecslés után alig két héttel már a terézvárosi képviselők asztalára került az A3 Expressz Ingatlanbefektetési Kft. ajánlata, amit a testület június 17-i ülésén el is fogadott. Nagy sietségükben azt sem várták meg, hogy a frissiben alakult vállalkozást bejegyezzék a cégbíróságon. A projektcég mögött - legalábbis a vételi ajánlatban közöltek szerint - kizárólag magyar szakmai befektetőkből és szakértőkből álló pénzügyi csoport áll, amelynek célja "Terézváros valamely nehéz helyzetben lévő, kiemelkedő műemlék ingatlanjának megvásárlása, annak teljes körű, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által előírt restaurálása és hasznosítása". Megható ez a törődés. Valószínűleg a fentebb említett hivatal is meghatódott ezen a buzgalmon, hiszen semmiféle kételyt nem fogalmaztak meg az üzlettel kapcsolatban.

- Az adásvételi szerződések alapja a bizalom, mi sem vonhatjuk előre kétségbe a partnerünk szavát - fűzi a fentiekhez Fürst György. Az alpolgármester mélységes bizalmában a testület is osztozott, hiszen első nekifutásra elfogadta a hárommilliós törzstőkével bíró cég vételi ajánlatát, amelyben egyetlen utalás sincs az épület hasznosítási tervére. A képviselőket az sem ingatta meg döntésükben, hogy a referenciaként megadott cégek nem is hallottak a magát partnerként megnevező A3 Kft.-ről, illetve ügyvezető igazgatójáról, Écsi Anitáról.

Ingatlanügyletek esetén nem meglepő, ha projekttársaságokat hoznak létre különféle beruházások lebonyolítására. Az viszont ritka, hogy a céget ilyen sűrű homály vegye körül. A József nádor térre bejegyzett vállalkozás mintha csak papíron létezne, zárt ajtók- kal és titkos telefonszámokkal. Az viszont érdekes, hogy a cég székhelyeként azt a József nádor téri címet jelentették be, ahol az adásvételi szerződést ellenjegyző Marosi és Társa ügyvédi iroda is működik. Az irodavezető ügyvéd egyúttal Frank Tamás hazai képviselője, és néhány esetben üzlettársa. A magyar autóversenyzés támogatójaként ismert osztrák üzletember korántsem ismeretlen a magyar ingatlanpiacon. Négy évvel ezelőtt Demján Sándor ingatlanmogul cégével, az Euroinvest Rt.-vel közösen alapították meg a Mártonhegy 2000 Ingatlanhasznosító és Ingatlanforgalmazó Kft.-t, amely a BM volt kutyakiképző telepe helyén épített volna luxuslakóparkot. Az üzlet előbb a kerületi, majd a fővárosi önkormányzat övezetátsorolási ellenállásán bukott meg. Frank Tamás mindenesetre kérdésünkre tagadta, hogy köze lenne a vételhez.

Az új tulajdonos - akárki is az - egyelőre sem a bérlőket nem kereste fel, sem funkcióváltási kérelmet nem nyújtott be a kerületi önkormányzathoz. Az Andrássy úti épület felett megállt az idő.

Szalai Anna, Népszabadság