Tisztelt Köztársasági elnök úr, Elnök Asszony, tisztelt Országgyűlés!

Furcsa volt hallgatni az imént a szocialisták frakcióvezetőjét, mert óhatatlanul is egy emlékkép jelent meg az ember előtt, amikor Ön őszinteségről, magabiztos kormányzásról beszélt. Egy két évvel ezelőtti emlékkép, amikor Ön szintén őszintén, magabiztosan mondta, lassan mondta - emlékszik, ugye Frakcióvezető asszony?

Tisztelt Országgyűlés!

Miért is gyűltünk itt ma össze? A napirend szerint a kormányprogram megvitatása és az új miniszterelnök megválasztása okán. Látszólag csakugyan ezért. De ha az elmúlt hónapok történéseit figyelembe vesszük, akkor ennél sokkal, sokkal többért.
Azért, hogy a népfelségről, a közbizalomról, a kimondott szó hitelességéről, a választóknak tett ígéretek teljesítéséről, azaz

a demokrácia alapkérdéseiről beszéljünk.

Magyarországon ebben az évben olyan dolog történt, amire nem volt példa a rendszerváltás óta. Június 13-én a kormányzati ciklus félidejében a választók megvonták a bizalmukat a kormánypártoktól. A választók lesújtó ígéretet mondtak a szocialista-szabaddemokrata koalícióról. Megfellebbezhetetlen ítéletet, megfellebbezhetetlen ítéletet Gyurcsány Ferencről is, a Medgyessy Péter főtanácsadójából lett sportminiszterről. Egy régi - tán Dakota földön is jól ismert mondás szerint - az okos ember a más kárán tanul. A buta meg a sajátjából. Az önhitt ember pedig a saját kárából sem képes okulni.
A választási bukás után ezért reménykedni lehetett, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták tanulnak saját hibáikból. Tanulnak a nép figyelmeztetéséből, az emberek választásokon kinyilvánított akaratából. Tanulnak valamit alázatból, felelősségből, és az adott szó becsületéből. Tanulnak valamit a zavaros korrupciós ügyeik végeláthatatlan sorából,

tanulnak valamit a söjtöri lakomák és az őszödi umbuldák visszataszító példáiból.

Tanulnak valamit sorozatosan megszegett ígéreteikből, tanulnak valamit a sok tisztességes és jóravaló ember, köztük ártatlan családanyákat árokba temető politikájuk csúfos kudarcából. Tanulnak valamit tévedéseikből és mulasztásaikból, a megannyi iskola és gyárbezárásból, az ország riasztó eladósításából, milliók romló életkörülményeiből. Tanulnak valamit abból, hogy két év kormányzás után miért mondott nemet - igen: nemet - rájuk az ország.
Az Európai Parlamenti választás után még lehetett reménykedni abban, hogy a szocialista-szabaddemokrata többség bátran szembenéz politikája kudarcával és levonja a megfelelő tanulságokat. Csakhogy ehelyett valami egészen más történt, amit bátran nevezhetünk egészpályás hátbatámadásnak. Kuncze Gábor és a régóta hatalomátvételről álmodozó Gyurcsány Ferenc - Kovács László segítségével - sunyi módon hátba szúrta saját miniszterelnökét, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció ott folytathassa, ahol kényszerűségből rövid időre abbahagyta. (Mindezek fényében kissé ízléstelen volt mind az az ömlengés Miniszter úr, amit Ön az imént bemutatott.)
A nagy sietségben azonban még a látszatra sem ügyeltek. Még arra sem ügyeltek, hogy olyan programot tegyenek le az asztalra, ami közelít ahhoz, aminek a végrehajtására két éve felhatalmazást kaptak. És még csak véletlenül sem tisztelik meg a választóikat azzal, hogy válaszolnak arra az alapvető kérdésre, miért dobáltak ki a programjukból olyan pontokat, amelyek döntő szerepet játszottak hatalomra kerülésükben. Ezért szól a mai nap a kormányprogram vitáján túl a közhatalomról, a népfelségről és a kimondott szó hitelességéről.
Miniszter Úr, Ön ennek a silány kis irománynak a Lendületben az ország címet adta. Lendületben? Nem inkább lejtmenetben?
Vizsgáljuk hát meg e régi-új kormány megalakulásakor az elmúlt két évben, hogyan is hozták Önök lendületbe az országot? Ez elmúlt két évben Önök nagy lendülettel 5 %-ról 7 % fölé növelték az inflációt. A Medgyessy kormány megalakulása óta -

közel 3000 milliárd forinttal növelték az államadósságot.

Önök lendületesen zártak be gyárakat. Önök az idén lendületesen elköltötték 8 hónap alatt a 12 hónapra szánt pénzt. Önök lendületesen gatyára vetkőztették az önkormányzatokat. Ma már minden harmadik önkormányzatnak nincs elég pénze arra, hogy a kötelező feladatait ellássa. Önök lendületesen növelték a gáz, a villany és a gyógyszer árát. A gáz árát 44 %-kal, a villanyét 30 %-kal, a gyógyszerét már nem is tudjuk követni, hogy hány százalékkal. Egy valami biztos, hogy 1 év alatt hatszor emelkedett a gyógyszerek ára. Mindeközben a működő tőke lendületesen menekült az országból. 2003 az első év 1990 óta, amikor több tőke ment ki az országból, mint amennyi bejött ide. Mindemellett lendületesen arról beszéltek, hogy Magyarországon nagy a jólét. Mindezek következtében, pedig lendületesen romlott az ország nyugati megítélése, nem véletlen, hogy az Economist, a Szocialista Párt vezetését kaméleonoknak minősítette.

Tisztelt Országgyűlés!

Az előttünk lévő silány irományból kiderül, hogy a lendület nem törik meg. Hála Gyurcsány Ferenc bátorságának, a lendület 2006-ig kitart. A kormányprogramból megtudhatjuk, hogy a kormány a megépítendő autópályák hosszát, amit, mint tudjuk,

800 kilométerNYIre terveztek,

Gyurcsány Ferenc lendületesen csökkenti. Hogy mennyire, az már nem derül ki a programból, de nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen az elmúlt években annyiszor változtak a számok, hogy egy újabb mértéket a választók már csak csillagjóslásnak minősíthetnének.
A tiszai gátak megépítésére vonatkozó ígéret is lendületesen redukálódik. Hogy is szólt miniszter úr, ez az ígéret? A Tisza teljes vízgyűjtő területén - nemcsak a Tisza mentén -, hanem a teljes vízgyűjtő területen 2004 végére, ennek az évnek a végére

befejezik az összes árvízvédelmi munkát.

És mi lesz ebből az ígéretből? Egy víztározó megépítése, egy másik víztározó megépítésének elkezdése, és néhány kilométer töltés megerősítése.

De a leglendületesebben a metróépítés folytatódik.

Ott még ugyanis egy kapavágás sem történt. Nos, a kormányprogram ennek a munkának a folytatását ígéri.
Hát, ebben a nagy semmittevésben azt hiszem, nem nagyon fognak Önök elfáradni.
Miniszter úr, Ön igazságos kormányzást ígér. No de meg kell kérdeznünk Öntől, igazságos-e Ön szerint, hogy a söjtöri lakoma milliós, az új irodabútorok milliárdos, az utántöltős Grippenek több tízmilliárdos költségeit az adófizetőkkel fizetteti meg a kormány?
Igazságos-e, Miniszter Úr, hogy az Európai Unióban Magyarországon legmagasabb az általános forgalmi adó?
Igazságos-e, Ön szerint Miniszter Úr, hogy az átlagfizetések a legmagasabb, azaz 38%-os adókulccsal adóznak.
Apropó.

Tudja-e Ön, hogy mennyi Magyarországon az átlagfizetés, Miniszter Úr?

Miniszter Úr, tudja-e Ön, hogy Magyarországon mennyi az átlagfizetés? Úgy tűnik, hogy nem tudja. 141 ezer forint. És tudja-e Ön, hogy ebből hogyan lehet megélni? Azt hiszem, nem. Nehéz is lehet egy ilyen ember helyébe képzelnie magát annak, aki tavaly egy nap alatt több pénzt költhetett el, mint amennyi egy átlagos bérből élő ember havi fizetése volt.
Miniszter Úr, Ön bátor kormányzást is ígért. Eközben már az első cselekedete gyávaságról tanúskodik.

Miniszter úr, miért nem nevezte meg mind a mai napig a minisztereit?

Csak nem attól fél, hogy aki nem kap megbízást, az nem szavaz majd Önre?
Tegnap azt kértük Öntől, hogy legyen bátor, legyen bátor a minisztereit megnevezni. Ma sem késő. Legyen bátor az állammal kötött szerződéseit nyilvánosságra hozni. És legyen bátor a kérdésekre személyesen válaszolni.
Gyurcsány Miniszter Úr, itt az alkalom, kérjen szót bátran, mi kíváncsian hallgatjuk Önt. Ön bátor kormányzást ígért. Ez a program valóban komoly bátorságot mutat. Miért is?
Ön elég bátor ahhoz, hogy megfosszon egy millió szív- és érrendszeri betegségben szenvedő embert az ingyenes gyógyszer reményétől. Két éve ez még fontos volt Önöknek. Mára már elfelejtették.
Ön elég bátor ahhoz, hogy százezer egészségügyi dolgozónak azt üzenje,

nem kapják meg a két éve megígért hűségjutalmat.

Ön elég bátor ahhoz, hogy közel négymillió munkavállaló szeme közé vágja, nem lesz 38 órás munkahét.
Ugyancsak közel négymillió munkavállaló temetheti el a reményét, amit két éve táplál, miszerint a gazdasági növekedéssel arányosan javulnak az életkörülményeik.
Ez a két évvel ezelőtti ígéret az Ön programjába már nem fért be. Ön bátran, hogy ne mondjam, hetykén veti oda közel egy millió diáknak, hogy bár ígérték, mégsem lesz ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között.
Ön bátran elfelejti a lakásépítési programot.

Nemhogy évi 8 ezret nem építenek, de egyetlen bérlakást sem kívánnak építeni.

Uraim, el kell olvasniuk egyébként a kormányprogramot, abban nem felel a bérlakásépítésre vonatkozó egyetlen egy mondat, egyetlen egy szó sem. 25 ezret ígértek, csak emlékeztetem Önöket, lehet, hogy az előző programjukat sem olvasták.
Ön bátran hallgat arról, hogy a következő évben mekkora lesz a minimálbér.

Önnek van bátorsága két millió allergiában szenvedő embernek azt üzenni, felejtsék el az Önök két évvel ezelőtti ígéretét.

Felejtsék el, hogy Önök két éve még azt ígérték, hogy négy év alatt negyedére - nem negyedével: negyedére - csökkentik a parlagfűvel fertőzött területek nagyságát.
Miniszter úr, Ön az adók csökkentéséről beszél. Mindemellett Önnek van bátorsága újra az Országgyűlés elé terjeszteni a telefonadó ötletét, amit a Ház fél évvel ezelőtt elutasított?
Miniszter úr, Önnek van bátorsága 800 ezer kis- és középvállalkozó támogatásáról beszélni, miközben megfojtották a Széchenyi Tervet, miközben életképtelen hitelkonstrukciókkal idegesítették a vállalkozót, miközben

az elmúlt két évben, 22-szer, jól hallotta Miniszter Úr, 22-szer szavaztak meg adóemelést.

És miközben jövőre is növelni akarják a vállalkozók terheit.
Miniszter Úr, végigolvasva az Ön programját, bátran megállapíthatjuk,

a Gyurcsány-kormány első 100 napja 100 csalódást tartogat a polgárok számára.

Csalódást a bérből- és fizetésből élőknek, csalódást a kis- és középvállalkozóknak, csalódást a diákoknak, csalódást a betegeknek, csalódást az egészségügyi dolgozóknak, csalódást a mezőgazdaságból élőknek, csalódást az Önkormányzatoknak.
Miniszter Úr, beszédem végén átadom majd Önnek az első írásbeli kérdést, amiben arra vagyok kíváncsi, hogy azt a több mint száz ígéretet, aminek Ön is szerzője volt két évvel ezelőtt, miért hajította ki a programjából?
Miniszter Úr, bátran állíthatom, hogy az az iromány, amin Önök egy hónapig dolgoztak, és amit Önök két éves kormányzati tapasztalattal a hátuk mögött készítettek el, az elmúlt 14 év legsilányabb kormányprogramja. Amikor az ember újra meg újra belelapoz, nem győz csodálkozni azon, hogy miért nem figyeltek legalább a magyar nyelvtanra.
Miért ismételtek meg bekezdéseket szó szerint, és

miért írtak olyan ostobaságokat, hogy a modern világ tiszta.

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, nincs-e emögött a silány fogalmazvány mögött valami mélyebb, világosabb, egyértelműbb szándék. És bizony találunk ilyet.
A 14. oldalon ezt olvassuk: Folytatjuk és befejezzük a privatizációt. A 33. oldalon ez áll: A magántőkének nagyobb szerepet kell kapnia az egészségügyben.
Az oktatásról szóló fejezetben pedig szintén az állam és a magánszféra együttműködéséről olvashatunk. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a kormányból kiszivárgó híreket a közigazgatás részleges privatizációjáról, valamint ha felidézzük, hogy a tartós állami tulajdonban lévő vagyon kiárusítását egy törvénymódosítással Önök már lehetővé tették, és ennek következtében csak a vasút, figyeljen képviselő úr, és az állami erdőgazdaságok maradhatnak állami tulajdonban, akkor már tisztul a kép. Ne feledjük,

több százmilliárd forintos állami vagyonról van szó. Nahát, nahát. Csak nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc ismét jókor és jó helyen van?

Mint az elmúlt 10 évben annyiszor?
Csak nem arról van szó, hogy Csurcsány Ferenc ismét segít magának a politikai tőkét gazdasági tőkévé alakítani?
Csak nem arról van szó, hogy az eddig összeügyeskedett 3,5 milliárd forintos vagyonát nem tartja elégségesnek ahhoz, hogy élete végéig megkerülhetetlen politikai tényező legyen még akkor is, ha a kormányzásba belebukik?

Csak nem arról van szó, hogy a zsákmánypárt aktivizálódott?

Tudják, az a zsákmánypárt, amiről Szili Katalin beszélt. Lehetséges, hogy a silány iromány mögött létezik egy üzleti terv az ország kiárusítására?
Kedves Kuncze Gábor, most nem kiált tolvajbandát? Kedves Kuncze Gábor, most nem szalad a sufniba a Lop stop tábláért?
Kedves SZDSZ, ugye 1990-ben nem erről szólt a rendszerváltás?
Mondják sokan, nem kell félni Gyurcsánytól, megszedte már magát, már nem éhes. No de

leszoktatható-e a róka a tyúklopásról?

Ugye, nem, Miniszter Úr?

Tisztelt Országgyűlés!

Van ennek a programnak egy szemtelen, pimasz, ugyanakkor árulkodó mondata. Mindjárt az első. Ez így szól. Ma Magyarország a lehetőségek országa. Gyurcsány Ferenc számára mindenképpen. Gyurcsány Ferenc számára, aki bizonyára ismeri a népi mondást: Aki mer, az nyer.
Hát, igen.

Az elmúlt 10 évben Ön, és az Önhöz hasonló, a közösből valóban nagykanállal mertek, és ezen valóban 100 milliárdokat nyertek.

Tartok tőle, most is így lesz.
Miniszter úr, Önnek már mindene van. Van vagyona, van pártja, és hamarosan kormánya is lesz. Egy valami azonban még nincsen.
Nincs még szimbóluma. Ha megengedi, javasolok egyet. Medgyessy Péter az akácfát választotta, Önnek közismert az érdeklődése az angolszász hagyományok iránt, nyílván az elefánt és az öszvér, éppen az amerikai választási kampányban viaskodó állatok talán az Ön figyelmét is felkeltették.
Hadd javasoljak Önnek tehát egy másik állatot szimbólumként.
Méghozzá a tevét. És tudja, hogy miért? Mert a teve egy olyan lóhoz hasonlatos, amelyet egy bátor, igazságos, és cselekvő kormány tervezett.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Letölthető hangfájl