Pár ember leváltása, néhány kirúgása, némi költségvetési zsebpénz kizsarolása a bankoktól és egy törvénysértés, a költségvetés késedelmes benyújtása által, ezek a konkrét tettek.
Ezekhez járul a rengeteg duma. A beválthatatlan ígéreteket, az ideológiai fejtágításokat, az ellenzéket, az ország népét lekezelő jópofaságokat, a gusztustalan gesztusokat nem kellene a miniszterelnöki tettek közé sorolni, de Gyurcsány rajongói azokra a legbüszkébbek. Mi e röpke leltár alapján is úgy látjuk, az új kormányfő ritka gátlástalan figura, aki adott esetben nem fog habozni a demokráciának, a jogállamiságnak, a szabadságnak is egyéni érdekein alapuló, újfajta értelmezést adni. Ezzel szemben a buzgalmárok a messiást, a baloldal megmentőjét látják benne, éppen úgy, mint másfél hónapja Medgyessyben. A "tárgyilagos" sajtó már lelkesen fényezi Gyurcsányt, ömlengenek a vezetői zsenialitásáról, elkötelezett elvhűségéről, legendás munkabírásáról, elsöprő dinamizmusáról, szónoki, kommunikációs képességeiről, hol ironikus, hol kacagtató humoráról, kisfiús bájáról, sármos lazaságáról.

A hisztérikus primadonnában Tamás Gáspár Miklós is meglátta a modern hőst. Gyurcsány az új Magyarországon az új korszellem megtestesítője - írta a megfellebbezhetetlen ítéleteiről elhíresült filozófus, s félő, hogy ezúttal igaza van. Hozzátéve, nyomorúságos kor az, amelynek szellemét Gyurcsány Ferenc testesíti meg. Mondhatjuk, törvényszerűen jutottunk idáig. Az 1998-as választások előtt terjesztette a suttogó propaganda, hogy a szocikra érdemes szavazni, mert azok már megszedték magukat, s nem fognak (annyit) lopni, mint az utánuk jövő kiéhezettek. Mostanában Gyurcsányról pusmognak hasonlókat. A jelek szerint ez a baloldal egyetlen pozitív üzenete a társadalom számára. Mert az ország gondjait megoldó, akárcsak enyhítő tetteket, programokat, vezető személyiségeket nem tudtak felmutatni.

A pufajkás, majd az ügynök láttán azt hihettük, rosszabb már nem jöhet. Tévedtünk. Megérkezett a moral insanity. Horn vagy Medgyessy sem állítható piedesztálra, de mintha lett volna bennük némi szégyenérzet. Ha erkölcstelen vagy bűnös cselekedetekkel vádolták őket, próbáltak védekezni, igyekeztek kimagyarázni, szépítgetni, letagadni az ügyet. Mocorgott bennük a lelkiismeret parányi szikrája. Gyurcsánynak nincs szüksége efféle korlátozó jellemvonásokra. Ő kifejezetten büszke az erkölcstelen tetteire. Ez a pragmatizmuson is túl lévő, cinikus, morális nihilizmus az új Magyarország (egyik részének) új korszelleme. Nem véletlenül tetszik az SZDSZ-nek. A való világ kora ez, tahó sztárok szelleme sötétlik felette. Kulcsár Attila kora, aki dörzsölt üzletemberekkel, "tisztességükre kényes" politikusokkal parolázik és haverkodik, mert a beígért hozam hitelesíti a nem létező bizonyítványokat, elaltatja a gyanút, felülírja a törvényt, még az erkölcsöket is megnemesíti. Ebben a korban bűnözőkből népi hőst kreálnak, a notórius hazudozókból közvéleményt formáló tényezőt, a múlt gyalázatából jövőbe mutató példát. Ez a kóros szellem, korszellem emelte Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki bársonyszék kipárnázott magasába. Szolgálja és kihasználja, meghatározza és megtestesíti azt.

Szerencsére a korszellem is változik. Hamarabb tovatűnik, mint egy múló rosszullét. Legkésőbb 2006 tavaszán túl leszünk rajta. Persze, addig sem kell a korszellem kiszolgáltatott páriáiként tengődnünk. Csak ne hagyjuk, hogy hasson ránk, ne engedjük megfertőzni magunkat. A másik Magyarország szelleme lehet, hogy nem annyira új, nem annyira modern, divatos és trendi, de tisztább és egészségesebb. Eljön az idő, amikor a hagyományos emberi értékeken alapuló korszellem lesz a korszerű

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2004. október 4.