Nevezetesen, hogy Demszky Gábor EP-képviselői tisztsége összeegyeztethetetlen főpolgármesteri posztjával. Ha a nemrég rapid módon menesztett hivatalvezető utódja szakvéleményétől nem is nyugodhatott meg, az egészen biztos, hogy elég sokan idegeskedhetnek immár. Legelőször is Demszky Gábor. Forgácsnak is megvan ugyanis az a lehetősége, sőt inkább kötelessége, hogy bírósághoz forduljon a jogilag az ellentmondásos szabályok miatt valóban bonyolult ügy tisztázása végett, s előfordulhat, hogy ott neki adnak igazat. Demszkynek akkor választania kell: vagy Brüsszelben képviseli Budapestet, vagy a fővárosból próbál európai (fő)várost csinálni. Egyik sem egyszerű feladat, de a brüsszeli kondíciók jobbak. Budapest meg talán egy kissé Demszkynek is kényelmetlen már.

Nyugtalan lehet a belügyminiszter is, Gyurcsány Ferenc ugyanis Lamperth Mónika javaslatára váltotta le a problémát erőteljessé exponáló Felkait, akinek a munkáját egyébként korábban kiválónak minősítették. A miniszter asszony meglehet túlteljesít: próbál jó pontokat szerezni a kormányfőnél, legyen az Medgyessy vagy Gyurcsány. Úgy ítélhette meg, hogy Demszkynek segíteni kell. Félresiklott, mint korábban is. Előbb az egyetemi végzettséggel nem rendelkező Gergényi tábornok országos főkapitányi kinevezésének tervével okozott kínos pillanatokat a volt kormányfőnek, de nem kímélte azt az embert sem, aki végül - a baljós előjelek ellenére - bizalmat adott neki, s meghagyta őt tisztségében. Most úgy fest, jégre vitte Gyurcsányt is.

Van oka nyugtalanságra Gyurcsány Ferencnek is, leginkább azután, hogy kedden újra megerősítette tavaly októberi nyilatkozatát, amely a Fidesz által kinevezett közszolgák építette mai árnyékállam gondolatáról szólt. Olyan, sok esetben kétségtelenül megalapozottnak tűnő víziót vetítve elénk, amelyben a közhivatalnokok és közszolgák, a bírák és ügyészek egy része - nyíltan vagy titkoltan bár - a Fidesz szolgálatába szegődött. Úgy fogalmazott: egy bizonyos körben "azt várják el, sőt azt teszik kötelezővé, hogy aki oda tartozik, a pártokkal való minden formális és informális, tárgyiasult és szimbolikus viszonyt vágjon el". Ebben kétségtelenül igaza van, bár arról sejtelmem sincs, hogy e mondat igazságmagvát miként veti egybe a Felkai László felmentéséről szóló, nyilvánvalóan politikai tartalmú döntésével.

Nyugtalan lehet az SZDSZ és nyugtalan az MSZP is. Ha a főpolgármester Brüsszelt választja, Budapesten időközi választást kell kiírni, s a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján nehéz lenne olyan következtetést levonni, hogy bármelyik koalíciós párt jelöltje befutna. Bántó lenne, ha ez a megfontolás állt volna Felkai villámszerű menesztésének hátterében. Viszont más, tisztességes magyarázattal azóta sem állt elő senki. E helyzetben több kérdés adódik. Az első: valóban megér ennyit Budapest? A második: nem érzi-e úgy ezek után Gyurcsány Ferenc, hogy - miként Gergényivel tette - meg kellene követnie Felkai Lászlót is? A harmadik: Lamperth Mónikának lesz-e módja harmadik hibára? Vagy egy újabb kérdés: menesztik-e a menesztett közigazgatási hivatalvezető utódját is? A kérdésekre nem ismerjük a választ. E botrányos és bizonyos szempontból szánalmas történetben egyetlen megnyugtató pont akad, amely talán valamelyest enyhíti Gyurcsány Ferenc vízióját: vannak még olyan köztisztviselők, akik - árnyékban bár, gyakran csak a politika által megvilágítottan - nem pártszolgálatba szegődtek, hanem a szakmájuk gyakorlására. Ahogy nekik a politikát, úgy a politikának őket kell békén hagyniuk. A két hivatalvezető egybehangzó véleménye pedig arra vall: van mire építkezni.

Tóth Ákos, Népszabadság