Tudja, Deák úr én is szomorú vagyok, és kiábrándult. Igaz, csak 42 éves. Ebből is láthatja, nem vagyok pápai gyerek. És a magam 42 évével csak remélni tudom, hogy én is, mint Ön, leszek még 70. Ezért fontos, hogy tudja, én tisztelem Önt. Azt is tisztelem Önben, hogy Ön nem tisztel engem.

Ön azt mondja, elege van. Azt mondja, elege van a fideszesekből. Megértem Önt. Nekem is, nekünk is nagyon elegünk van már sok mindenből. Higgye el, jól tudom, jól tudjuk, milyen is ez az érzés. Lendületesen van elegünk. Meg igazságosan. Meg bátran. Csak tudja, Deák úr, nekünk másból van elegünk, mint Önnek.

Hogy miből? Például nagyon elegünk van már a hazugságból. Elegünk van a Fideszt érő mindennapos becsmérlésből, a megannyi pökhendi kioktatásból. Elegünk van abból, hogy olyan hellyé tegyék a hazánkat, ahol csak azért, hogy üssünk egyet a mocsok fideszeseken, még Teller Edét is meg lehet holtában gyalázni. Tessék mondani, mikor is tetszett szót emelni ez ellen az eljárás ellen? És az ellen, hogy a Népszabadság volt főszerkesztője hogy lehet ezután a MÚOSZ főtitkára?

De elegünk van abból is, hogy egy olyan országban kelljen élnünk, ahol a 21. századba lépve, sűrűn árokbetemetésről papolva, fiatal jogállamunk nagyobb dicsőségére, tehetséges és jóravaló embereket, ártatlan családanyákat az 50-es évekre emlékeztető módszerekkel tehetnek tönkre, csak azért, mert munkavállalóként a polgári kormánnyal álltak kapcsolatban. Miközben bizonyos sokmilliárdos sikkasztási ügyek kapcsolatban bizonyos Gyurcsányiknak természetesen nincsen semmi takargatnivalója sem. Nem emlékszem, hogy felszólamlott-e Ön jogos méltatlankodásának adva hangot például ezen ügyek kapcsán?

De tudja, elegünk van abból is, hogy az elmúlt 10-12 évben az Ön által szeretett Népszavához hasonló szellemiségű médiumok valahogy mindig mindenben a Fideszt tekintették a bajok legfőbb forrásának, akár kormányon volt a Fidesz, akár ellenzékben. Mi több, az Ön miniszterelnökét hallgatva lassan már megéljük azt is, hogy a kimirszenekért, a révaijózsfekért és a rákosikért is mi voltunk, mi vagyunk felelősek... Mi államosítottunk, mi privatizáltunk, az országot is mi adósítottuk el...

Emlékszik? Egy másik Deák, egy Deák Ferenc nevű ember mintha azt mondta volna egyszer: hazudni márpedig nem szabad.

Deák úr! Ön felelős szakértő hírében álló ember. Ezért nem kérek mást Öntől, mint hogy olvassa el figyelmesen a hazánkról szóló külföldi jelentéseket olykor. És ha Ön azt látja ezekben, hogy a polgári kormány idején összességében javult Magyarország megítélése és versenyképessége, szemben az elmúlt két évben beindult folyamatokkal, kérem, ne fideszes ármányt sejtsen a rangos nemzetközi szervezetek által közölt tények, elemzések, a szakszerűen és elfogulatlanul bemutatott folyamatok mögött. Mert az a helyzet, hogy szinte nincs olyan mutató, mely szerint ne lenne most rosszabb a helyzet. Erre mondja Ön, hogy mostanra jó lett végre. Csak nem azt mondja, hogy minél rosszabb, annál jobb lenne Önnek?

Deák úr, fontos tudnia, nekünk nem jobb, hogy most rosszabb. Mi nem örülünk ennek. Nem örülünk ennek, ezért nem mondhatjuk, szemben Önnel, hogy a rosszabb jobb lenne mégis. Nem örülünk ennek, mert itt élünk, ebben az országban. Itt, ahol gyermekeink és nagyszüleink élnek. Nem zsíros bankbetétről, talmi dicsfényről, fincsi kis megbízásokról álmodunk, hanem egy olyan világról, ahol nagyobb a rend, a szabadság rendje, és ahol a tisztes munka gyümölcse végre a tisztes megélhetés lehetne.

Így gondolkozunk mi. Mi, akiktől Ön most óvná az országot. Nem vagyunk hibátlanok, és nem vagyunk tévedhetetlenek sem. Emberek vagyunk. Olyan emberek, akik magyarnak születtek. Olyan fajták, akiknek mond még valamit az "éhe a Szónak" és az "éhe a Szépnek".

Kérem Önt, legyen igazságos és bátor. Ne mondja a rosszra, hogy jó. A jóra pedig ne mondja, hogy rosszabb. Így talán a folytonos ötölés-hatolás helyett esetleg mégiscsak ötről a hatra a juthatunk majd.

Ön 70 éves. Én 42. Nem vagyok pápai gyerek. Nem magammal vagyok elfoglalva. Tudja, van nekem egy Lili lányom, egy olyan forma, akit most hétfőn pofozott föl elegáns miniszterelnöki szavakkal az Ön Gyurcsány Ference. Tudja, Ön nekem az apám lehetne. Ezért is tisztelem Önt. Még azt is tisztelem Önben, hogy Ön talán nem tisztel engem.

Ezért is maradok illő tisztelettel:
Gy. Nemecsek László