A közelmúltban jelent meg az Új Eldorádó című film, amely az erdélyi Verespatak környéki beruházással foglalkozik. Mit kell tudni erről a román-kanadai konzorcium kivitelezésében készülő nagy építkezésről? - kérdezte Illés Zoltán országgyűlési képviselőt a szentes.fidesz.hu.

Az EU szakértőinek megállapítása szerint a Tisza vízgyűjtő területén közel félszáz potenciális veszélyforrás található - válaszol a Fidesz környezetvédelmi politikusa. - Ezek olyan meddőhányók, üzemek, felhagyott bányák, veszélyes hulladékot tároló raktárak és kommunális hulladéklerakók, amelyekből bármikor szennyező anyagok juthatnak a vízgyűjtő területeken át a Tiszába. Így veszélyeztetve az egész Kárpát-medencét, tehát nem csak az alvízi Magyarországot, hanem Ukrajnát, Szerbiát, de a Dunán át a Fekete-tengerbe jutva Romániát és Bulgáriát is. Mint emlékezetes, történt már a Tiszán egy nagyon komoly cianidos szennyeződés a közelmúltban. Az annak a technológiának volt a következménye, amely a meddőhányókban található maradék nemesfémek kinyerésére vegyi eljárást alkalmaz. Bár ekkora katasztrófa nem volt előre látható, de arra lehetett számítani, hogy az a tisztességtelen eljárás, amivel a cianidos kezelés során keletkezett szennyvizet olyan zagyterekben tárolták, amelynek a gátjait magából az iszapból hordták össze, bizony komoly következményeket hordozott magában. Ezek a "védművek" ugyanis semmiféle valós állékonysággal nem bírtak. Így, pontosan a nagy csapadék következtében, ezek a gátak tönkrementek és a kizúduló cianidos szennyeződés megsemmisítette a Tisza élővilágát.

Akkortájt Szentesen és környékén is emlékezetes halpusztulásnak voltunk tanúi. A Tisza mentén élő embereknek nagyon fontos kérdés továbbra is: mennyire védett a folyó vize?

Az, ami a cianid-szennyezés során néhány éve bekövetkezett, bármikor újra előfordulhat. Az Új Eldorádó című film éppen erre világít rá. Verespatakon keresztül megismerhetjük a hatóságok áldatlan tevékenységét. Azt, ahogyan a kanadai-román vegyesvállalat tönkreteszi a római kori bányaművelési emlékeket. Köztudott az is, hogy az ottani lakosságot ugyancsak veszélyeztetik, és mindent megtesznek az ott élők elüldözéséért. Ebben aztán válogatott módszereket alkalmaznak: viszonylag magas áron kivásárolják az ingatlanokat, vagy elviselhetetlen ellátási szintet idéznek elő, hogy az emberek meneküljenek a környékről.
Ismét olyan cianidos technológiához keresnek teret, aminek ugye, egyszer már megitták a Tisza mentén élők a levét. Erről a technológiáról pedig tudni kell, hogy az Európai Unió nem engedélyezi. Spanyolországban volt két ilyen bánya, ezeket bezárták. De mi a helyzet Romániában? Miközben az ország választásokra készül, és folyamatosan azt hangoztatják, hogy az említett cég semmilyen tevékenységet nem folytat, addig a román kormányzati érdekeltséggel működő vegyesvállalat gőzerővel teszi rá a kezét az érintett területekre. Sőt, visszafordíthatatlan előkészületek folynak a cianidos technológia beindításához, a több tonna arany és a több száz tonna ezüst kinyerésének a reményében. Döbbenetes, hogy se isten, se ember nem számít nekik, csak az arany! Ugyanakkor látható, hogy a Román Akadémia szakbizottságai, a történelmi egyházak, beleértve az ortodoxot is, elutasítják ezt az egész beruházást. De nemzetközileg is nagy az ellenállás, élén az Európai Unióval. Csak hát a pénz...

Pedig aki látta a saját szemével is Verespatakot, a kísértetfalut, a házakon a kis táblákat, miszerint a tulajdonos a román-kanadai cég, meg a házaiktól megfosztott emberek fából eszkábált szükséglakásait, az bizonyára felemeli a szavát. Ez azonban úgy tűnik, kevés.

Ha csak félnénk a potenciális veszélytől, akkor is meg kellene akadályoznunk ennek a beruházásnak a kivitelezését. Ennél azonban jóval többről van szó, hiszen mi már egyszer megtapasztaltuk, hogy mivel jár a környezet pusztítása. A cianid, mint kontaktméreg, minden élő szervezetet megöl, így nem történt és nem is történhetett még meg a Tisza teljes körű újjáéledése. Azok a nagyon bonyolult táplálékláncok ugyanis, amelyek sok-sok év alatt kialakulnak, egy ilyen katasztrófa után nem regenerálódnak pár év elteltével. Vannak olyan elemei, amelyek sajnos örökre elvesztek, ezáltal a Tisza élővilága mára lényeges szegényebb. Ez azt is jelenti, hogy sérülékenyebbé vált a következő szennyezések esetében. Magyarországnak sokkal határozottabb diplomáciai lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy az egész Európai Uniót felrázza, miszerint ez nem csupán román-magyar ügy. Hiszen a szennyezés kártéteményei nem csak Magyarországra hatnak ki, hanem az egész régióra. Példa volt erre a már sokat emlegetett cianidos katasztrófa, amely Csernobil után a második legnagyobb regionális környezeti szennyezés volt Európában. Az, hogy hazánk 20 milliárdra perli Romániát ezért, az köszönőviszonyban sincs a valódi kárértékkel...

Mert mekkora lehet a valódi kár?

Amit pénzben ki tudunk fejezni, az csak a jéghegy csúcsa. Csak azok a károk lettek nevesítve a bíróság előtt, amiket a tudomány mai állása szerint, ezer százalék bizonyossággal alá lehetett támasztani. Számos dolgot éppen azért nem tudtunk felsorolni, hiszen a tudomány meg sem ismerte, nemhogy bizonyítani tudta volna a kártéteményt. Sajnos ennek megismerésére már nem is kerülhet sor. Dehogy az újonnan kialakult élővilág sokszínűségében messze alatta marad a réginek, sérülékenységében pedig annak a többszöröse is lehet, az biztos. Ezért az érintett országokon túl az egész kontinensnek az az érdeke, hogy be se következzék a jövőben ilyen katasztrófa. Ezt kivédeni pedig csakis a beruházás megépítésének a tiltásával lehet elérni. A magyar külügyminisztériumnak az a lehetősége, hogy érje el az unióban, ha Románia megvalósítja ezt a beruházást, nem léphet be az EU-ba. Magyarországnak igenis vétót kell emelnie Románia ellen, ha mégis megvalósul a verespataki cianidos projekt.

szentes.fidesz.hu