A szülők hiába noszogatták a srácokat, sehogy sem sikerült rábeszélniük őket a tanulásra. Pedig a Törökék fia, a Zsolti, álmában olykor-olykor látta magát, ahogy matematika-számítástechnika tanárként okítja a nebulókat, de reggel, tiszta fejjel már másképp nézett a világra. Minek az a papír? - hajtogatta barátaival együtt, akikkel remélték, hogy egyszer eljön az ő idejük. Amikor a legfelsőbb körökbe is beléphetnek majd anélkül, hogy holmi diploma megszerzésére fecsérelték volna drága idejüket. Aztán egy reggel jött a hír: a Telekiék fia, a Laci a Medgyesy-kormányban dolgozhat. A szakmunkásképzőből egyenesen a roma ügyekért felelős politikai államtitkár székébe pottyantotta ártunk és ormányunk.
- Na ugye, hogy megmondtuk! Tudtuk mi! Nemhogy diploma, de még érettségi sem kell ahhoz, hogy legyen valami az emberből a szocialisták mellett - mondták a srácok, hónuk alá csapták érettségi bizonyítványaikat, és elindultak szerencsét próbálni.

Az öreg Gál könnyes szemmel búcsúzott Dzsunior fiától, és útravalóul még a fülébe súgta: - Fiam. Érettségivel voltál már újságíró a Népszabadságnál, a Magyar Hírlapnál, majd a Népszavánál, biztos akad neked valami munka a kormányzati kommunikáció terén is. Mindenesetre ne aggódj, én is odaszólok az elvtársaknak az érdekedben.
Néhány hónap múlva Teleki László, újdonsült romaügyi államtitkár széles mosollyal üdvözölte Gál J. Zoltánt, aki államtitkári rangban irányította a kabinet kommunikációs munkáját. "Diploma? Ugyan már" - kacsintott össze a két jó barát.

A Törökék Zsoltija hamar letett dédelgetett álmáról, hogy matematika tanár legyen; ahhoz ugye mégiscsak kéne egy diploma. Inkább leszek szocialista országgyűlési képviselő - kurjantott -, s belépett a pártba, szorgalmasan végigjárta a szamárlétrát és a jutalom nem váratott magára sokáig. Zsolti felkerült a Medgyessy vezette pártlistára, és nemsokára ő is kollégaként köszönthette Zoli és Laci érettségizett államtitkárokat a Parlament folyosóján, mint a szocialista frakció érettségizett tagja. Zsolti tisztában volt vele, hogy képességei az államtitkári pozíció megszerzését nem teszik lehetővé, így önéletrajzába véletlenül belekerült egy matematika-számítástechnika tanári diploma, hadd üsse meg a guta a Telekit meg a Gál Dzsuniort. Miután a kínos ügy nem maradt titokban, Zsolti elhatározta, hogy letesz nagyra törő terveiről, és csak a vagyonelkobzásnak él a jövőben.

A Nyakóék Pistája már rutinos érettségizett szocialista képviselőként grasszált a parlamenti folyosókon, amikor találkozott a három jóbaráttal. Büszke volt magára, hisz tudását értékelendő, őt még maga a nagy Horn elvtárs vezette párt tette meg képviselővé. Nyakó Pista kezet rázott Gál Dzsuniorral, Törökkel, Telekivel és megkönnyebbült, hogy nincs egyedül: velem együtt négyen vagyunk a frakcióban, akiknek csak érettségijük van. Igaz ugyan, hogy ketten már államtitkárok, de én meg 1992-1993-ban Perkupa és Varbóc településeken voltam körjegyző mindenféle jogi végzettség nélkül, sima érettségivel, úgyhogy elmehetnek a búsba, gondolhatta tán joggal... Különben is, tegnap neveztek ki az MSZP szóvivőjévé. Azt mondták, ha sima érettségivel a Gál Dzsunior jó lesz kormányszóvivőnek, akkor én is jó leszek a pártnak - nyugtatgatta magát.

A négy kópé azóta együtt dolgozik, hol a szocialista frakcióban, hol a kormányzati munkában jeleskednek, sőt néhányan közülük még a tanulással is megpróbálkoztak: a Teleki Laci például már le is érettségizett azóta, hogy államtitkár lett. Azt beszélik, hogy a négy jóbarát mostanság egy kis ünnepségre készül titokban. Pezsgős fogadást szeretnének rendezni, mert a Magyar Nemzetben olvasták a jó hírt, új kolléga érkezik:

"Lukács Zoltán megbízott főosztályvezetőként szervezi Gyurcsány Ferenc miniszterelnök különböző programjait, a köztisztviselői törvény azonban ezt nem teszi lehetővé. A jogszabály értelmében csak kinevezett köztisztviselő lehet osztályvezető, illetve főosztályvezető, egyéb munka- vagy megbízási szerződéssel nem tölthet be ilyen tisztséget. Lukácsot azért alkalmazzák ilyen módon, mert jelenleg még nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, csupán érettségije van."

***

A mi családunkban a nagynéném az egyik legszeretettebb személy. A néninek érettségije van - nem véletlen szeretjük: nem akar sem kommunikációs államtitkár, sem főosztályvezető, sem pártszóvivő lenni.