"Katonai szakközépiskolába vágytam, de édesanyám kikönyörögte, hogy változtassak" - teszi némileg érthetővé a 36 éves pártszóvivő, miért indította pályáját keménységet feltételező adóellenőrként, s miért vállalt önkéntes fegyelmet az alakuló MSZP-ben. Ez utóbbit illetően elvileg fordulhatott volna másfelé is, hiszen annak idején "odahaza állandóan recsegett-ropogott a Szabad Európa Rádió, és anyai nagyapám egykor kisgazda volt". Aztán mégis balra húz, és a politikát legalul kezdi: "plakátragasztással. Később mondták, csináljak ifjúsági szervezetet Miskolcon. És meg is csináltam az Ifjú Szocialisták Társulását, az ISZT-t." Innen kerül a maga idejében ismertebb nevű BIT-be, de egyelőre - Perkupa és Varbóc településeken - még körjegyzőséget is vállal. 1994 óta viszont már csak a politikának és abból él. Önkormányzati képviselőként kezdi, ám a parlamentbe - egy 1997-es haláleset miatti átmeneti beköszönéstől eltekintve - 2002-ig nem jut be. Ekkor azonban átszakad a gát, és "ide nekem az oroszlánt is" alapon egy időben két bizottsági, egy eseti bizottsági és több albizottsági posztot is vállal, s számos helyen és témában sűrűn riposztozik a Fidesz Révész Máriuszával. Maradék idejében az egykor félbeszakított államigazgatási tanulmányok helyett megcélzott szociológusi diploma érdekében látogatja a miskolci egyetemet.

"Bújom a történelmi tárgyú könyveket. A reformkor utáni Magyarország az, amit leginkább a szívemhez közelinek érzek, de izgat Napóleon kora is" - mutat fel valamit az őt mozgató ideák természetéből a pártszóvivő, akinek neje Nagy Nóra, az MSZP elnökségi tagja, akivel idővel "szeretnénk családot is alapítani". Amihez azért még hozzáteszi, "ember tervez, Isten végez" - jelezve, hogy pártja hívő tagozatának alelnöke is. A politikus pár egy miskolci panellakás mellett egy szanticskai kicsiny házat is birtokol, de mostanában inkább a parlamenti munkát segítő pesti bérleményben jönnek össze.

Akárki láthatja, már nem akárki: a volt miniszterelnök érdemesítette arra, hogy beperelje. Hogyan viseli a hirtelen jött népszerűséget?

Nem szeretnék álszentnek látszani. Alaposan megküzdöttem ezért a helyért, ahová a párt beemelt. Még azt sem állítom, hogy nem cirógat, ha felismernek az utcán. Azt persze látom, ott még nem tartok, hogy ha belépek valahová, akkor hirtelen megállna a levegő. Sokan meg nem tudják, hová tegyenek.

És hogy oldja meg az ilyen szituációkat?

Szikszón egy fórum után egy hölgy jött oda hozzám azzal, hogy amikor megtudta, hogy az MSZP szóvivője vagyok, mekkora meglepetést okoztam neki, mert azt hitte, hasonló korúak csak a Fideszben fordulnak elő. Múltkor meg a Keleti pályaudvaron egy munkáspárti pólóban lévő úriember lépett oda hozzám, és azt tudakolta, hogy mi újság Debrecenben. Mondtam, nem igazán tudom. Mire ő: na, ne vicceljen, Kósa úr...

Tényleg, most, hogy mondja: tisztára a cívis város fideszes polgármestere. De hagyjuk az ellenzéket, van dolga velük épp elég. Egyébként mennyire felvett modor a velük szemben bevetett radikális keménység? Már adóellenőrként is ilyen volt?

Bizony a csődeljárási és végrehajtási osztályon voltam adóellenőr, ami nehéz műfaj. Ott olykor nem volt mese, végre kellett hajtani. Igaz, az én időmben még az adóellenőröknek is volt lehetőségük, hogy kompromisszumokat kössenek: például, ha az adós befizetett egy kis részt, fizetési halasztást adhattam. Csak 1993 után szigorodtak a szabályok, már csak a csoport- vagy az osztályvezető egyezkedhetett.

Nagyjából sejtjük az okokat, de hol van már az, ön tíz éve csak politizál. De miért a szocialisták között? Kora alapján akár a Fidesz embere is lehetne...

Azért nem kerestem őket, mert a hihetetlenül erős antikommunistaságukkal együtt kiöntötték azokat a szociális vívmányokat is, amelyeket az én családomnak, amelynek tagjai szegényparasztok meg munkások voltak, a Kádár-rendszer megteremtett a hatvanas-hetvenes években. Ezt én a mai napig nem szégyellem kimondani. Miközben nem volt egyetlen párttag sem a famíliában.

Szóval ön is büszke baloldali. És mit szólt ehhez az egykori kisgazda nagypapa?

Hogy bolond vagyok. Ezzel a jobboldali olvasók valószínűleg egyet is fognak érteni...

Ne csodálkozzon, ha politikára adta a fejét. Egyébként csak ön politizál a családban?

Édesanyám szocialista önkormányzati képviselő Hejőcsabán. Amikor egy közvélemény-kutató azttudakolta tőle, hogy milyen determinációk miatt választotta a politikát és azon belül az MSZP-t, azt mondta: a fia miatt. Mondták: nincs ilyen rubrika. Mire ő: akkor csináljanak.

Azért ön is kissé későn érő. Magánéletében legalábbis. Másfél éve nősült, feleségét már hosszú évek óta ismeri, mégis csak annak első házassága után keltek egybe. Mi ez? Óvatosság? Félénkség?

Nórát valóban az ifjúsági mozgalomban ismertem meg, találkoztunk egy-két táborban, néhány rendezvényen. De nem dúltak bennem olyan érzések, hogy hát a fenébe is, gyere hozzám. Szóval egyszerűen az történt, hogy nem én kértem meg a kezét.

Elsőnek. Másodikként viszont akár a hollywoodi könnyes-mosolyosban: egy pláza ékszerboltjának széles nyilvánossága előtt szólította fel gyűrű- és férjválasztásra. Ilyen romantikusan improvizatív alkat?

Annyira hirtelen azért nem vagyok. A döntés már előbb megszületett. De maga az eset tényleg így történt. Persze nem térdepeltem le, és nem kiáltottam bele a világba ott, a pláza közepén, hogy "O, Nóra, legyél az enyém!"

Hát lehetett önben azért egy kis szorongás is. Hiszen neje már diplomás, ráadásul a párt elnökségének is tagja. Nem félt, hogy méltatlannak tartja majd?

Ha arra kíváncsiak, vannak-e kisebbrendűségi érzéseim: nincsenek. Azt persze nem vitatom, hogy Nóra a hivatali felettesem, de én nagyon boldog vagyok, ha politikai vagy szakmai sikereket ér el. És mivel a parlamentben egymás mellett, a képviselők házában pedig egy szobában ülünk, úgy is mondhatnám, szoros szakmai felügyelet mellett végzem a tevékenységem.

Ami, egyebek mellett, kemény szócsata például a hasonló munkakörben foglalkoztatott fideszes Révész Máriusszal. De mi van a mikrofonok kikapcsolása után? Veszekednek tovább? Vagy, mint kulturáltabb demokráciákban, elmennek esetleg sörözni?

Társaságba nem járunk együtt, de tudunk értelmesen, emberi módon szót váltani egymással. A múltkor éppen Máriusz ajánlotta fel, hogy elvisz kocsival a fehér házig.

És el merte fogadni?

Sajnos éppenséggel nem arra mentem. Viszont egyszer Szijjártó Péter beült az én kocsimba, és elvittem a következő kanyarig.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN