Amióta pár hete a baloldalon is világossá vált, hogy Medgyessy Péter vezetésével egy métert sem utazhatnak tovább biztonságosan a következő választás felé, olyan sok eddig tényleg nem látott politikai akciónak és jelenségnek lehettünk tanúi, hogy nyugodtan nevezhetjük ezeket a maguk módján forradalmiaknak. Ha meg az éppen 15 éve MSZMP-ből MSZP-vé átneveződött párt eddigi meddő próbálkozásait tekintjük önmaga megreformálására, akkor is megilleti a forradalmi jelző azt a vakmerő és villámsebes akciósorozatot, amelyet Gyurcsány Ferenc szólóelőadásában láthattunk. Hiller is napirendre tér majd afelett, hogy a neki juttatott szerep a kormányfő pártjának első tisztségviselője, a függőségi viszony fordítva nem működik, és hamar lelohad forradalmi hevülete.
A nyáron hirtelen felgyorsult eseményeket kívülről szemlélő valóban csak kapkodhatja a fejét. Az addig a kormány legkényelmesebb bársonyszékében várakozó Gyurcsánynak csengetett a történelem: mindig jókor van jó helyen, mesebeli kisgömböcként bekapja megyéje pártszervezetét, azután az ország többi megyéjének MSZP-küldötteit falja fel - miközben fasírtot csinál miniszterelnök főnökéből. Ügyesen átalakítja a Medgyessy-kormányt, redukálja a 2002-es ígéretállományt, aktivizálja a szocialista párt vezetésében, illetve a parlamenti frakcióban az elmúlt években pozíciót szerzett ifjú törtetőket, akik - feltéve, hogy nem járnak idegen temetésekre röhögni - rapid karrierre számíthatnak a lojalitásukért. A hét végén letudott tisztújító kongresszusnak már csak annyi maradt érdemi feladatul, hogy a küldöttek rábólintottak a Gyurcsány-féle hatalommegszerzési projektre.
Ezt is megcsinálták! Lelkük rajta, mától a Fletó-Hiller Pisti-duó kormányozza Magyarországot (nem megfeledkezve természetesen a mindezt kibicként szemlélő kisebbik koalíciós pártról, amelyet még meglepetések is érhetnek e "forradalmi" változások nyomán). Az új pártelnök azzal szállította vissza magát és önfeledt hallgatóságát a fellegekből a földre, hogy bejelentette: hétfőtől a munka következik. Ez egyfelől baljós hírként is felfogható, de inkább tekintsük intő jelnek. Talán még jókor érkezett az eseményekből kiolvasható figyelmeztetés, hogy az elmúlt években szinte észrevétlenül, de annál hatásosabban átalakított tömegfogyasztású média miféle sikertípusokat, magatartás- és karriertrendeket honosított meg példaképnek; hogy a reinkarnálódott pénzhatalom milyen könnyedén megtalálhatja a legrövidebb utat a politikai hatalom megkaparintásához (Apró- Gyurcsány-vonal); és hogy milyen alacsonyra süllyedt (vagy magasra emelkedett?) a legkirívóbb társadalomellenes cselekedetek eltűrésének határa (Kulcsár-ügy és társai). Az ellenzéknek, elsősorban a legnagyobb erőt képviselő Fidesznek, mától szintén fel van adva a lecke. Az események lefutásával náluk is ideje munkához látni, hideg fejjel elemezni a nyár óta történteket, megérteni és megszabni a helyzetből fakadó tennivalókat, és sürgősen tudatni azokkal az emberekkel - az ország választópolgáraival -, akik jobban hisznek a nyugodt, értelmes munkában és a tisztes gyarapodásban, mint a Gyurcsány és társai kis októberi szocialista forradalmában.

Ludwig Emil; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu