A Heti Válasz cikke

A szocialisták lezárták a múltat. A pártszékházban egymásnak adják a kilincset a régről ismert figurák; az MSZMP központi és politikai bizottságának volt tagjai, az egykori ügynökhálózat megálmodói, működtetői, parancsosztói. Őket nem - csak a "kisbesúgókat" - érik el a mostani, III/akárhányas viták, így hát kedvükre helyezkedhetnek: a politikai szférát már korábban, az állami cégek vezető posztjait csak a napokban foglalták el.

Az állami vállalatok új menedzsmentje három, jól körülhatárolható társadalmi csoportból lépett elő. Az "őslények közé azok a vezetők tartoznak, akik az MSZMP vagy a KISZ központi bizottságában, illetve más (párt)bizalmi állásokban szocializálódtak. Közülük többen még Moszkvában értek elvtárssá, ott lettek a tudományos szocializmus nagymesterei, sőt asszonyukat sem véletlenül hívják Csudina Jevgenyijának vagy Sumejeva Raiszának. A második csoportba azok a "karrierszocialisták" sorolhatók, akik az 1968-as reform után kezdték pályafutásukat. Tankönyveik lábjegyzeteiben már a (neo)liberális gazdaságfilozófia vezéralakjairól is olvashattak. Szakértelmüket a Magyar Nemzeti Bankban, a Pénzügyminisztériumban, az Országos Tervhivatalban, esetleg más műhelyekben kamatoztatták. Kiválasztásuknál - akkor is - a politikai lojalitás volt a döntő, de már nem kellett Leninnel feküdniük és Marxszal ébredniük. A Horn-érában közülük sokan újra "kiválasztódtak", és a privatizációs visszaélések, bankbotrányok koronatanúi lettek. A harmadik csoport a "baloldali tőkések" társasága. Ők azok a "hálózati személyek", akik a - KISZ KB-titkárból a szocialisták egyik legbefolyásosabb háttéremberévé avanzsált - Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett Altus-cégbirodalomban vagy más MSZP-SZDSZ-közeli érdekkörökben bizonyítanak. (A régi-új cégvezetők némelyikére az "őslény", a "karrierszocialista" és a "baloldali tőkés" címke akár egyszerre is ráhúzható.)

Az "őslények"

Az "őslény"-park egyik legkarakteresebb alakja a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett Sarkadi Nagy Barna, az ÁPV Rt. új humánpolitikai vezérigazgató-helyettese (aki a minap egy másodállást is kiérdemelt: a Szerencsejáték Rt. igazgatósági tagjává választották). Sarkadiban feltétel nélkül bízhat az MSZP, hiszen a pártállami időkben a szocialista típusú humánerőforrás-gazdálkodás egyik alapintézményében, az Állami Egyházügyi Hivatalban volt elnökhelyettes, illetve 1989-től elnök. Egyik utolsó határozatában törvényes vallásfelekezetté nyilvánította a Hit Gyülekezetét, a rendszerváltozás után pedig - egy fejvadász cégnél - még tovább javította piaci pozícióját. Most újra az állami humánpolitika felett őrködhet. Az ÁPV Rt. igazgatóságában kapott helyet a tervhivatali múlttal "terhelt" Terták Elemér, aki már a hetvenes évek végén a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter keze alá dolgozott a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályán. (Terták a privatizációs szervezetben viselt tisztsége mellett a PM helyettes államtitkáraként is tevékenykedik.)

A privatizáció előtt álló Hungexpo Rt. új vezérkarában egykori KISZ KB-titkárok adhatnak randevút egymásnak: a vezérigazgatónak kiszemelt Barabás János az ifjúsági mozgalomban eltöltött évei után az MSZMP agitprop osztályán is agitált, legutóbb viszont már - a József Attila Alapítvány kuratóriumi elnökeként - az MSZP-program előkészítését koordinálta. Rajta kívül az új igazgatóság tagja lett a Caola magánosításával hírnevet szerzett KISZ-, illetve Demisz-főnök Nagy Imre, valamint Lamperth Mónika belügyminiszter KISZ KB-ben edződött kabinetfőnöke, Szandtner Iván is. Ugyancsak a Hungexpo igazgatósági testületébe került a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tiszteletbeli elnöke, a moszkvai műszaki egyetem egykori kiválósága, Tóth Imre. A Bábolna Rt. újdonsült elnök-vezérigazgatója, a Horn-idők egyik agrárminisztere, Nagy Frigyes lett, aki szintén huszonéves korától képviseli a kenyéradó párt érdekeit. A Ganz egykori vezére, az MSZMP XIII. kerületi szervezetének volt első titkára, Angyal Ádám is újra az államnak/pártnak dolgozhat: június végétől a Dunaferr igazgatóságában kell helytállnia.

A "karrierszocialisták" és az "őslények" között félúton találkozhatunk a moszkvai társadalomtudományi akadémiára és az MSZMP-apparátusba, most pedig a Malév élére delegált Huszty Andrással. Az MSZP pénzügyi ellenőrző bizottságában is fel-feltűnő Husztyt a szocialista belvilág ismerői kulcsfigurának tartják. 1995-től 1996-ig az Általános Értékforgalmi Bank, ezután 1998-ig a Magyar (Befektetési és) Fejlesztési Bank vezére lehetett. Nevét szinte csak a Medgyessy-vadásztárs Erős Jánoséval illik együtt emlegetni. Ugyancsak régi pártmotoros a Magyar Villamos Művek Rt. újonnan kinevezett vezérigazgatója, Pál László. Karrierjének állomásai: a moszkvai energetikai intézet hallgatója, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkatársa, de leginkább párttitkára, a Horn-kormány ipari minisztere, majd a Mol Rt. igazgatóságának elnöke. Baloldali berkekben nyilván előnyt jelent, hogy Pál Lászlónak már van privatizációs gyakorlata. A Mol főnökeként - máig ismeretlen mennyiségű - ingyenes cégrészvényhez jutott, illetve 52500 darab, egyenként ezer forint névértékű opciós részvényt is bezsebelt. Mivel a Mol magánosítása után nem sokkal a részvények árfolyama hétszeresére emelkedett, Pál László egyik pillanatról a másikra válhatott (száz)milliomos be- és kizsákmányolóvá.

A "karrierszocialisták"

A legtipikusabb "karrierszocialista"-utat alighanem az MVM igazgatóságába, illetve a Paksi Atomerőmű vezérigazgatói székébe ültetett Kocsis István járta be. A rendszerváltozás után Kocsis látszólag leszámolt a múltjával, eleinte ugyanis az MDF-holdudvarban lelt önmagára. A Horn-érában aztán sebtében visszatalált övéihez. Hősünk 1996-ra az ÁPV Rt. vezérigazgatói posztjáig jutott, ezután általános vezérhelyettes lett, és munkaköri kötelességből ellenjegyezte a Tocsik-féle szerződéseket. Később - Csiha Judit privatizációs miniszter engedélyével - az általa (is) gerjesztett energetikai privatizáció során jól járó német RWE Energie céghez szegődött havi 18 ezer márkás tiszteletdíjért. (Kocsis ma a szintén privatizált Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. egyik vezetője.) Ugyan a választási kampányban több szocialista vezető eskü alatt ígérte, hogy "az MVM-et és Paksot nem adjuk el", néhány energetikai szakember mégis úgy véli: "ahol Kocsis megjelenik, ott valószínűleg beindul a privatizáció".

Az MSZP- és Medgyessy-tanácsadóból MVM-elnökké avatott - a villamos művek éléről 1997-ben egyszer már nyugdíjba vonult - "szakiparos", Lengyel Gyula ugyanakkor többször kijelentette: az állami tulajdonú MVM-nek nemzeti célokat szolgálva kell versenyképes céggé válnia. A privatizáció ellenzőinek azonban a Lengyel név sem jelent garanciát, mivel a Budapesti Erőmű Rt. - IVO Holding BV-nek történő - eladásakor ő volt az MVM vezérigazgatója. Később igazgatósági tag lett az ETV-Erőterv Rt.-ben, melynek tulajdonosa akkoriban ugyancsak az IVO Holding volt.

Szintén magyarázkodnia kell(ene) zavaros múltja miatt a Szerencsejáték Rt. igazgatóságába száműzött Winkler Gyulának (aki 1996 után az MFB-vezér Huszty András kabinetfőnökeként vált ismertté). Az 1998-as választások előtti hónapokban Winkler került a BÁV Rt. vezérigazgatói székébe. A vállalat ekkortájt - miközben saját székházát sem lakta be teljesen - 15 millió forintért bérelt 150 négyzetméternyi raktárhelyiséget a MSZP Köztársaság téri székházában. A Magyar Fejlesztési Bank egyik friss társ-vezérigazgatójának ugyanakkor nem a párt, inkább maga felé hajlott a keze az elmúlt években: a Medgyessy-kampánystáb tagja, Erős János korábban az Általános Értékforgalmi Bank első embereként a pénzintézet kétmilliárdos tőkéjét tékozolta el (a megrázkódtatáson csak az orosz Gazprom-csoport milliárdjai lendíthették túl a bankot). Erős 1998-ban újra hozta a formáját: a vezetése alatt álló Kereskedelmi és Hitelbank az előirányzott 3,5 milliárdos nyereség helyett 4,4 milliárd forintnyi hiányt halmozott fel. Az MFB másik vezérigazgatója, Zdeborsky György viszont azzal vívta ki 2001-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (és az előző kormányzat) haragját, hogy a CIB Bank elnök-vezérigazgatójaként Borsodchem-részvények orosz tulajdonba kerülését segítette elő. Az MFB felügyelőbizottságába delegált Simóka Kálmánné 1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetőjeként mutatkozott be a nagyközönségnek, manapság - bár pozíciói szinte megszámlálhatatlanok - leginkább a Budapesti Temetkezési Rt. irányítójaként dönthet holtak és (átmenetileg) elevenek sorsa felett. Az fb-tagságot - az álláshalmozási szenvedélyen túl - Simókáné nyilván annak is köszönheti, hogy annak idején a kormányfő családi lobbicégének munkatársi gárdáját erősítette. Hasonló cipőben jár a Dunaferr igazgatóságába kooptált Kaposi Annamária, aki 1995-96-ban a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank vezérhelyetteseként működött együtt főnökével, Medgyessy Péterrel, majd később a Medgyessy Tanácsadó Kft. csapatába is "felküzdötte" magát. (Információink szerint Kaposi a kft. jogutód cégében, az AssistConsult Kft.-ben továbbra is helytáll.)

Szintén a Dunaferr igazgatóságában kapott helyet - a szocialista utánpótlásért felelős - Kéri László nejeként is ismert Pénzügykutató Rt.-s Petschnig Mária Zita, aki korábban már Horn Gyula miniszterelnöki tanácsadó testületében is kihúzott néhány hónapot. Ugyancsak "karrierszocialista" indíttatású a Magyar Posta új elnöke, a GKI Gazdaságkutató Rt.-ből elszármazott Csáki György (felesége Orosz Éva, az MSZP egészségügyi kabinetjének prominense). A koalíció máris politikai megrendelésekkel traktálja Csákit: elsőként felül kell vizsgálnia az Orbán Viktor exkormányfő szignójával ellátott választási levelek ügyét, majd kötelezően asszisztálhat a Defend Kft. feldarabolásához. A tervek szerint a biztonsági cég pénzkezelési tevékenységét a Magyar Posta venné át, az őrzésvédelmet pedig privatizálnák. (Így az állami megrendelések haszonélvezője ezentúl az MSZP-közeli In-kal Security lehet.)

A "Baloldali tőkések"

Az egyik legismertebb baloldali pénzmágust, Apró Piroskát (a "mélykommunista" Apró Antal leánygyermekét) Horn Gyula a miniszterelnöki kabinetiroda vezetőjévé nevezte ki 1994-ben. Később az MSZP-közeliségét nyíltan vállaló Gyurcsány Ferenc ültette az Altus Rt. elnöki székébe a banki köröket is megjárt Aprót, akiben egyébként saját anyósát is tisztelheti. Az Altus-birodalomban - talán éppen az Apró-munkának köszönhetően - ma már egyértelműen összeér a szocialisták és a szabad demokraták gazdasági érdekeltsége. "Természetes" tehát, hogy az MSZP-SZDSZ kormány most egy állami cég, a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport élére (is) kihelyezte a közgazdász asszonyt. A Hungexpo Rt. elnöki teendőit szintén az Altus-Perfekt cégháló egyik prominense, Tunyogi László láthatja el, sőt a Magyar Posta felügyelőbizottságába is bekerült egy Altus-nagykövet, az MSZP környezetvédelmi kabinetjében is otthonosan mozgó Rákosi Ferenc személyében.

Az Antenna Hungária Rt. elnöki posztjára felkért Lévay Örs szintén nem nevezhető ősfüggetlennek, üzlettársait ugyanis rendre az SZDSZ ingatlanügyeiben érintett City-Ház Rt. felügyelőbizottsági tagjai közül választja. (A City-Ház vezető személyiségei eközben az Altus-csoport irányító-csapatában is fel-felbukkannak.) A parlamentből 1998-ban kikerült szabad demokrata képviselők közül Gaál Gyula most az MFB, Büky Dorottya pedig KISZ KB-különítményes Hungexpo igazgatósági testületébe került. (Nem mellékes, hogy Büky az ÁPV Rt. kommunikációs vezetőjeként is képviselheti pártja érdekeit.) Rajtuk kívül az SZDSZ az ifjú reménységeket is igyekszik közel engedni a pénzes zsákok szájához. Szintén a Hungexpónál - a felügyelőbizottságban - kapott állást a huszonéves Csőzik László, aki az utóbbi időben az SZDSZ-Új Generáció szóvivőjeként, illetve az Optimista Polgári Kör elnökeként mutatta meg magát.

Az MSZP-SZDSZ koalíció - a közvélemény-kutatások alapján - csak biztos választási vereségre számíthatott, ezért sokan meglepődtek, hogy az állami cégek elleni fejcserés támadást villámgyorsan végre tudta hajtani a végül győztes baloldali pártduó. Az örökké lojális "őslények", a "karrier-szocialisták" és a "baloldali tőkéshadak" néhány hét alatt előbújtak a magánszektorból, és testestül-lelkestül átadták magukat az államnak, a politikának. Úgy tűnik, mára a politika, a gazdaság és a múlt is összenőtt. Pedig nem mindig tartoztak össze. "Arra gondoltam, hogy az első száz napban nem szólalok meg, de sajnos 20-30 évvel ezelőtti repertoárom aktuálissá vált" - mondta egy múlt heti tüntetésen Sándor György humoralista.

B. A.