Áldozatok, üldözöttek, elnyomottak, nyomorgók, kisebbségek, fogyatékkal élők, mind kiapadhatatlan forrásai a szocialisták elmés poénkodásainak. A párt innovációs és informatikai tagozatának honlapjáról tegnapi számunkban közöltünk szemelvényeket annak illusztrálására, hogy min heherészik, hahotázik manapság egy öntudatos szocialista. Bán Imre MSZP-s képviselő, a tagozat elnöke, nem mellesleg az emberi jogi bizottság tagja azok fórumának nevezi a honlapot, akik baloldali szemmel nézik a világot, figyelemmel követik a politika történéseit és véleményüket meg akarják osztani a hozzájuk hasonlókkal. Baloldali szemmel nézve lehet, hogy nem gyomorforgatóan gusztustalan és visszataszító a vakokon, a siketeken, a terhes asszonyokon való gúnyolódás vagy a pedofil jópofáskodás, de szerencsére az emberek többsége mindkét szemével nézi a világot. Normális embernek aligha támad nevethetnékje olyanokat olvasván, hogy "Radnóti Miklós fasiszta építőtáborban halt meg", vagy azon az utolsó mondáson, hogy "Milyen gázszag van itt és milyen sötét."

Az áthatolhatatlan szellemi sötét már Bán Imrének is feltűnt, mert tegnapi cikkünk nyomán nyilatkozatot tett közzé, amelyben sajnálkozik azon baklövés miatt, hogy a mások által készített adatbázist ellenőrzés és moderálás nélkül engedték rá a honlapra.

Helyben vagyunk. A szocialisták szeretik letorkollni, kioktatni, sárba döngölni a másikat, de képtelenek magukat és egymást moderálni. Arató Gergely sem szólt rá Zuschlag Jánosra a Terror Háza előtt. Igaz, Zuschlag nem tett mást, mint amit a baloldali szemmel néző hozzá hasonlóktól, az elvtársaitól, a példaképeitől, a mestereitől látott és eltanult. Megfeledkezett arról, hogy nem "otthon", az övéi közt van, hanem egy antifasiszta demonstráción, a mindkét szemmel néző nyilvánosság előtt. Ott pedig faragatlan tahóság a holokauszt áldozatain röhigcsélni. Mindig, mindenütt, minden helyzetben az, ahogy a gulágok, az internálótáborok, az '56-os megtorlás áldozatain is, de úgy látszik, hogy az MSZP-n belül, a kebelbarátok körében többnyire tolerálják az ilyen megnyilvánulásokat. Jellemző, hogy a párt két napig szemet hunyt az otromba megjegyzés fölött, s a botrány kirobbanása után is mentegetni próbálta egy rövid ideig. A mindig tényszerű és cáfolhatatlan kijelentéseiről elhíresült Nyakó szóvivő valamiféle jobboldali provokációt sejtett az ügy hátterében, jóllehet akkor már Zuschlag belátta saját bárdolatlanságát. Azóta Zuschlagon elverték a port, minden, magát jelentékenynek gondoló szocialista politikus belerúgott egy nagyot, ami érthető, hiszen a párt valódi arculatát jelenítette meg, rossz helyen és rossz időben. Az MSZP megpróbált erkölcsi tőkét kovácsolni Zuschlag idétlenkedéséből, amit könnyű szívvel tett, mert az ifjú képviselő minden eddigi megnyilvánulása erőltetett, ostoba és kínos volt. Bezzeg Arató államtitkárt már nem kívánták "beáldozni". Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára ott állt szorosan Zuschlag balján az ominózus ripőkség elhangzásakor, de állítása szerint nem hallott semmit. Talán elfújta a szél a hangot, esetleg a fasisztoid megjegyzés oly bensőségesen csengett neki, hogy nem hatolt el a tudatáig, mindenesetre szó nélkül hagyta Zuschlag szórakoztatónak szánt magánszámát. Arató szelektív hallását amúgy sem tanácsos megkérdőjeleznünk, mert Lendvai Ildikó volt oly szíves, és felvilágosította lapunkat a sajtó- és szólásszabadság határairól. Zuschlag még belefér, de Aratót ne bántsuk, hogy mit hallott és mit nem, az nem tartozik a közvéleményre. Eddig és ne tovább! - intett minket a szocialista frakcióvezető, aki eleve a holokausztról szóló tréfák felkent szakértője. Ő aztán tudja, meddig lehet elmenni, hiszen amikor 2002 májusában elsütötte azt a fergeteges poént, hogy "Auschwitzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a gáztörvények", sem a pártja, sem a zsidó szervezetek nem háborodtak föl. Szerencsétlen Zuschlag félreértett valamit, viszont Arató jól vizsgázott. A "ne tovább" fölötti szinten a közönségesség megengedett, sőt kívánatos. Aki még nincs ott, az ne halljon semmit, ne okoskodjék, s főleg ne vihogjon a párt stratégiai rendezvényein.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet