Miként a Heti Válasz már közzétette, az 1947-ben alapított Tiszatáj körének állami ellenőrzéséből, megfigyeléséből mai közszereplők is kivették részüket. Korábban megírtuk: Salgó László országos rendőrfőkapitánynak is köze volt a szerkesztőkről szóló III/III-as jelentésekhez. Az iratok tanulmányozásából azonban az is kiderül, hogy Kovács László mai külügyminiszter asztalán is landoltak elhárítói módszerekkel szerzett információkon nyugvó dokumentumok. "Kedves Kovács Elvtárs! Fontosnak tartanánk, hogy a mellékelt szigorúan bizalmas tájékoztató problémáról az egyéni látogatói program keretében az Egyesült Államokban tartózkodó Radics Katalin elvtársnő mielőbb információt kapjon, ugyanis várható, hogy a lap felfüggesztésével a nemzetközi sajtó is foglalkozni fog" - írta 1986. július 7-én az akkori külügyminiszter-helyettesnek Knopp András (s idézte a Kortárs tavaly júliusi számában Müller Rolf). Az MSZMP kulturális osztályának helyettes vezetője arról számolt be, hogy "a sorozatos közléspolitikai tévedések" miatt milyen eljárások indulnak a szerkesztőség ellen.
Az 1947-ben alapított Tiszatáj a szocialista évtizedekben szegedi lapból Szegeden szerkesztett országos folyóirattá vált. Szerkesztői és szerzői között megfordult a korabeli irodalmi elit színe-java. A folyóirat sokáig a tűrt és a támogatott kategória közötti ingoványos terepen foglalt helyet - mígnem 1986 júniusában kinyomtatták Nagy Gáspár A fiú naplójából című versét. "És a csillagos estben ott susog immár harminc / évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg / susog a homály követeinek útján s kitünteti őket / lehulló ezüsttallérokkal érdemeik szerint illőn" - olvasni a versben; Kádár Jánossal pedig környezete elhitette, hogy e sorok rá vonatkoznak. Az első titkár eljárást kezdeményezett, a lapot fél évre betiltották, a párttag szerkesztőket pártfegyelmivel elbocsátották.

"Kapjon 'végre' pártbüntetést is, ha valaki folyamatosan megsérti a párt eszmei, ideológiai, politikai és cselekvési egységét" - sürgette egy levélben Agárdi Péter, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának egykori munkatársa (ma a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának szocialista elnökhelyettese). Agárdi a Tiszatáj irodalmi jellegének megmaradása érdekében szólalt fel Radics Katalinnál, az MSZMP KB kulturális osztályvezetőjénél. Szerinte ugyanis "ellenségeink pozíciói javulnának, s végképp veszélybe kerülnének 30 év irodalompolitikai vívmányai", ha a többek által szorgalmazott profilváltás bekövetkezne. "Kedves Kati! Szeretném, ha levelemet akként olvasnád és értelmeznéd, ami: vagyis nem az Osztály volt munkatársának kéretlen tanácsadásaként, beavatkozásaként, hanem egy felelősséget érző s vállaló kommunista véleményeként" - írta 1986 szeptemberében Agárdi.

Ma már több mint szánalmas olvasmány, hogy - Nagy Gáspár védelmében - miként próbált verselemzést adni egy pártkatonának Grezsa Ferenc, a Tiszatáj főmunkatársa. "A versnyitó absztrakció fokozatosan szubjektív érdekű jelentésekkel telítődik, voltaképpen a Jézus-szerep személyes újraélését figyelhetjük meg benne" - áll például a Knopp Andrásnak írt levélben. "Igazi műértésről" tanúskodik az az állásfoglalás is, melyet az MSZMP Csongrád Megyei Végrehajtó Bizottsága 1986 októberében adott ki a Tiszatáj folytatásának engedélyezéséről. A lap "válogasson a magyar kultúra egészéből, közöljön a magyar irodalom jeles alkotóinak értékes munkáiból. Ápolja a magyar irodalom értékes örökségét, haladó hagyományait. A mai élő irodalomból történő válogatást tartalom és stílusjegyek tekintetében kellő nyitottság jellemezze. Foglalkozzon az irodalom mellett a társművészetek, a művelődés és a társadalomtudományok korunkban jelentkező aktuális kérdéseivel. A válogatás és közlés a szocialista értékrend, a minőség, továbbá a párt szövetségi politikája szellemében történjen."

Sz. Sz., Heti Válasz