Az államadósság lebontását magyar részről irányító ÁPV Rt. az orosz kormánnyal folytatott tárgyalásai során szembesült azzal a ténnyel, hogy hozzávetőlegesen 67,4 millió - kamatokkal együtt 76 millió - dollárral tér el a két ország nyilvántartása az adósság állományáról. Ennek magyarázata pedig az, hogy a tartozásukat még mindig nem egyenlítették ki azok a magyarországi, MSZP közeli vállalkozások, amelyek termékeket importálhattak nagyon kedvező feltételek mellett az orosz államadósság terhére. A vonatkozó jogszabály szerint az érintett cégeknek a 67,4 millió dollár 58 százalékát kellett volna befizetniük a Magyar Államkincstár számlájára. Az orosz kormány a maga részéről leróttnak tekinti az összeget, de ennek ellenére foglalkoztatja, hogy mi lett a sorsa az általa kiutalt dollármillióknak. Úgy tudjuk: még azt is fontolóra vették, hogy büntetőeljárást kezdeményeznek az ügyben.

A két ország közötti legutolsó egyeztetés ismereteink szerint 2002. január 17-én zajlott le Magyarországon. A találkozón az orosz fél nagyon magas szinten képviseltette magát, hiszen az államadósság tekintetében teljes körű felhatalmazással rendelkező Szergej Kolotuhin pénzügyminiszter-helyettes vezette az orosz tárgyaló delegációt. A küldöttség egyértelművé tette: az orosz költségvetés által teljesített törlesztést annak ellenére kifizetettnek tekinti, hogy az államadósság lebontásában szerepet vállaló magyar cégek ezt nem fizették be a magyar büdzsébe. Leszögezték továbbá, hogy ezt az álláspontot a magyaroknak el kell fogadniuk ahhoz, hogy a fennmaradó négyszázmillió dollárnyi államadósságrész törlesztése - részben készpénzben, részben áruk importjával - folytatódjon.

A magyar állam a pénz behajtásában tehetetlennek bizonyult, hiszen 1995 és 96 folyamán a kincstár a Horn-kormány által létrehozott tárcaközi bizottság utasítására néhány, a szocialista párthoz közel állónak tartott céggel olyan elszámolási szerződést kötött, amely nem tartalmazott szankcionálási lehetőséget arra az esetre, ha az üzleti partner nem fizet. E megállapodások mellett a szóban forgó cégeknek külön külkereskedelmi szerződést is kötniük kellett egyes orosz gazdasági társaságokkal. Információink szerint az ÁPV Rt. jogi szakembereinek is komoly fejfájást okozott az elszámolási vita, ugyanis éppen emiatt akadozott a még fennmaradó orosz adósság behajtása, jóllehet az orosz fél mindvégig kifejezte készségét a még fennálló tartozás törlesztésére. Az ügyben az Orbán-kormány idején senki nem kezdeményezett büntetőeljárást, mivel szakértők szerint "ebben a helyzetben" a feljelentés ismét csak az államadósság törlesztésének késlekedését eredményezte volna - legalábbis ilyen magyarázattal hárították el a keményebb fellépést hiányoló felvetésünket az ÁPV-nél.

Az államadósság körüli kilátástalan helyzet vezetett oda, hogy az ÁPV Rt. végül úgy döntött: az oroszokkal szembeni követelésből 250 millió dollárt elad az osztrák Meinl Banknak 31 százalékos árfolyamon. A Medgyessy-kabinet azonban az adósság elkótyavetyélésére hivatkozva visszavonta a megállapodásról szóló kormányhatározatot, így az üzlet nem jött létre. Az új kormány egyébként a Pénzügyminisztériumhoz rendelte az államadósság-kezelést, ahol azt közölték: a kabinetnek még nincsenek konkrét elképzelései a kérdésről.

De térjünk vissza az orosz államadósság lebontásában részt vevő, MSZP-hez köthető magáncégek által felhalmozott, sok millió dolláros tartozáshoz. Az olajgate-botrányból jól ismert Ples Rt.-nek, amellyel a Lorry Kft. kötött elszámolási szerződést, kamatok nélkül 2,7 millió dollárt kellene a kincstár számlájára utalnia. Az éppen felszámolás alatt álló Lorry Kft. korábban Máté László szocialista pártpénztárnok érdekeltségébe tartozott, mára azonban a tulajdonosok között található az Altro GmbH osztrák cég, amelyet a kétes hírű Alon család által irányított cégcsoport zászlóshajójának tartanak. A Lorry Kft. felszámolója a Duna Audit Könyvszakértő Iroda Kft. Lapunk megkeresésére a társaság felszámolóbiztosa, Fekete Gyula közölte: tud a cég államadóssággal összefüggő ügyleteiről, ám ezekről bővebben nem kíván nyilatkozni. Annyit azért hozzáfűzött, hogy a felszámolás során egy orosz cég több milliárd forintos hitelezői igénnyel lépett fel, amelyet ő elutasított. Hozzátette: a kérdésben várhatóan a Fővárosi Bíróság - mint a felszámolást elrendelő bíróság - mondja majd ki a döntő szót, hiszen az orosz fél már bejelentette, hogy jogorvoslattal kíván élni. Kérdésünkre elmondta: a Lorry teljesen vagyontalan. A felszámolás kezdetekor egyetlen, 800 ezer forintot érő, Daewoo típusú személygépkocsi és néhány irodai eszköz volt a tulajdonában.

A Bertinus Kft.-hez kapcsolódó ügylet kapcsán - kamatok nélkül - 4,8 millió dollárral tartoznak a kincstárnak. A cég Aleko típusú személygépkocsik behozatalára vállalkozott. Az ügyletet még Máté László egykori üzlettársa, Szász András, a Horn-kormány bukását követően külföldre távozó, MSZP közeli üzletember hozta tető alá. A Bertinus egyik tulajdonosa, Rieb Györgyné egyébként Szász jó ismerőse. A Bertinus csupán a külkereskedelmi szerződést kötötte meg, az ügylethez szintén elengedhetetlen elszámolási megállapodást viszont a már említett Lorry Kft. ügyvezetője írta alá. Ezzel azonban a kör még nem zárult be, mivel a Lorry fizetési kötelezettségét a Nádor '95 Rt. vállalta át. Ez a társaság kapott egyébként megbízást a titkosszolgálati - többek között a mobiltelefonok lehallgatására is alkalmas - eszközök beszerzésére.

Több mint 27 millió dollárral tartozik a kincstárnak a Tér és Forma Rt., illetve a Gaz Impex Kft., amelyben mára a többségi részesedést egy adóparadicsomban bejegyzett off-shore cég szerezte meg, korábban azonban részben orosz tulajdonban volt. A társaságok képviselői lapunknak elérhetetlennek bizonyultak.

Az adósok között található a Petroltank Rt. is, amely Hujber Ottónak, az MSZP vállalkozói tagozata egykori vezetőjének, az olajgate-botrány egyik főszereplőjének az érdekeltségébe tartozik. A cég tulajdonosai az Intertraverz Rt., a Coopinter Kft., az Interinvest Holding, valamint a Daigle Managment Inc. A vállalkozás olajtározók beszerzésére és értékesítésére pályázott tízmillió dolláros adósságrészt, ám mégis ennek a nyolcszorosára szerződhetett a kincstárral. A vállalkozás jelenleg - kamatok nélkül - 3,3 millió dollárral tartozik az államnak. Schneider István, a társaság ügyvezetője korábbi megkeresésünkre készségesnek mutatkozott, és időpontot adott lapunknak, hogy kérdéseinket feltehessük. Néhány óra múlva azonban az Intertraverz Rt. faxgépéről üzenetet küldött a Magyar Nemzethez, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az ügylet üzleti és államtitkot érinthet, ezért lemondta a találkozót.

A fent említett cégek ügyleteinek lebonyolításakor számos esetben előfordult, hogy tényleges árumozgás nem volt, az ugyanis csak a papírokon mutatható ki. A jogi szakemberek szerint hihetetlen részletességgel kidolgozott tranzakciók csupán arra voltak jók, hogy mind a magyar, mind az orosz vállalkozások óriási pénzekhez jussanak, ám a magyar államnak mindebből kizárólag kára származott.

Bartek István, a Magyar Államkincstár illetékes főosztályvezetője lapunknak korábban elmondta: a több mint hatvanmillió dollárnyi, rendezetlen orosz inkasszóállomány alapvetően az orosz államadósság lebontásának korábban nem megfelelő szabályozottsága miatt halmozódott fel. - A vitatott inkasszók alapjául szolgáló külkereskedelmi szerződések olyan időszakban és a kincstár közreműködése nélkül jöttek létre - 1995-ben, illetve 1996-ban -, amikor az inkonzisztens jogszabályi háttér és eljárási rend miatt gyakran egymást keresztező, következetlen intézkedések történtek - fogalmazott.

Azon felvetésünkre, hogy a MÁK korábban olyan pénzügyi-lebonyolítási szerződéseket kötött, amelyek a fizetés elmulasztása esetén semmiféle szankcióval nem bírtak, leszögezte: az ügyben eljáró tárcaközi bizottság kormányhatározat által jött létre 1994-ben, majd egy másik kormányhatározattal 1995-ben kapott felhatalmazást külkereskedelmi és pénzügyi-lebonyolítási szerződéskötési engedélyek kiadására. A kincstár - amelynek az utóbbi szerződéskötésre 1996 óta van jogosultsága - minden esetben a tárcaközi bizottság határozataiban rögzített előírásokat betartva járt el a pályázókkal való szerződéskötésekkor. E szerződések tartalmi elemeit, így az azokban kikötött bankári biztosítékot a fenti határozatok pontosan tartalmazták.

Bartek István beszámolt arról is, hogy egy 1999-es kormányhatározat nyomán a MÁK elvégezte a hazai cégekkel kötött szerződések tartalmának felülvizsgálatát. Ezt követően a kincstár javaslatot tett az illetékes tárcaközi bizottságnak a vitatott inkasszók lehetséges rendezésének módozataira. Ennek részleteiről nem kaptunk tájékoztatást. Bartek István annyit azért elárult, hogy egy céggel szemben az ÁPV Rt. felhatalmazásával felszámolást kezdeményeztek, ám a felszámolás elrendeléséről bírósági döntés még nincs.

A főosztályvezető arra a felvetésünkre, miszerint vannak-e, és ha igen, kik a felelősök, azt a választ adta: "A felelősség kérdése - ha az egyáltalán fennáll - megalapozottan csak a döntési jogosultsággal rendelkező szervezetekkel kapcsolatban vethető fel."

***

Miért olajgate-ügy? Az olajgate-ügyet sokan összekeverik azokkal a 2000-ben napirendre került olajügyekkel, amelyeket még Pallag László egykori kisgazda honatya próbált meg feltárni. Az 1995-ben kirobbant olajgate-ügy - amelyben nincs szó olajszőkítésről - lényegében két részre bontható. Egyrészt magában foglalja az orosz-magyar kőolajszállítások manipulálását, másrészt Oroszország Magyarországgal szemben felhalmozott adósságának magánzsebekbe terelését. Emlékezetes, hogy 1995-ben a parlamentben Dunai Imrének, a Horn-kormány ipari miniszterének a Fidesz, az MDF és a KDNP - pártonként - két képviselője tett fel azonnali kérdést a parlamentben, ám a tárca vezetője a felvetésekre nem tudott magyarázatot adni. Mint ismeretes, kiderült, hogy Dunai Imre még államtitkárként, az akkori miniszter, Pál László "távollétében" a New York-i székhelyű Hungarian Finance and Trade-et jelölte ki a nyersolajszállítások koordinálására, amelynek moszkvai rezidense a miniszter fia, Dunai András volt. A miniszter az ügy kipattanását követően úgy nyilatkozott: szerinte nincs szó összeférhetetlenségről, közgazdász fiának valahol dolgoznia kell. Ezt követően azonban Dunai Imre mégis úgy ítélte meg, hogy lemond posztjáról. Az ügylet kapcsán felbukkant Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának egykori elnöke is, aki az orosz államadósság lebontásában ugyancsak komoly szerepet vállalt. A tervezett kőolajszállítások, illetve az államadósság ügye kapcsán tapasztalható szocialista személyi összefonódások és kétes tranzakciók miatt parlamenti vizsgálóbizottság alakult, amelynek szocialista-szabad demokrata többsége nem talált törvénytelenséget a történtek kapcsán.

Villányi Károly, Magyar Nemzet